Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-10-10 / 41. szám

tyén alázatosságot öltötte fel. Isteni tiszteletük végeztével egy kenyérből ettek mindnyájan és egy kehelyből ittak ott a testvériség jeléül. A gazdag elhozta a maga javait és megosztotta szegény testvéreivel, mert egymás terhét hordani keresztyéni kötelességnek tartották. Lelki szemeik előtt egy kép lebegett folytonosan, annak képe, ki magát feláldozta érettök, ki midőn tanítványai lábát megmosta, példát adott arra, hogy a ki közöttük legnagyobb akar lenni, legyen mindnyájuknak a szolgája. Mi azon gazdag műveltség birtokában, melyhez évezredeknek fáradságos munkája folytán jutottunk, könnyen megfeledkezünk arról, hogy azt, a mi ebben a műveltségben örök és az emberiségre áldást hozó, nagy részben az evangéliumnak köszönhetjük. Avagy mely gondolat volt jótékonyabb, nemünk tökéletesedésére álclásdúsabb, mint a humanitás gondolata, az a törekvés, hogy az emberek közé emelt válaszfalak ledöntessenek s az egész emberiség egy magasabb szellemi cél elérésére alakult testületnek tekintessék, melynek minden egyes tagja egyenlő joggal bír? Ezt a gondolatot az evangélium ismertette meg a világgal, vagy legalább az adott annak mélyebb jelentőséget Istenről és az ember lényegéről való tanítása által. Krisztusban nincsen sem zsidó, sem görög; minden ember egyenlő Isten előtt, minden embernek az hivatása, hogy betöltse az Isten akaratát, ki felhozza a maga napját mind a jókra, mind a gonoszokra; hogy minden ember megvalósítsa önmagán és másokon is megvalósítani igyekezzék az Isten képmását! így tanít az evangélium. Midőn azért mi büszkén emlegetjük, hogy korunk humánus gondolkodása és emberbaráti intézményei által mily nemesen különbözik a megelőző koroktól: ne feledjük, ez az evangélium munkája. Es midőn az evangéliumot olvasva, látjuk azt az anyai gondoskodást, melyet Üdvözítőnk minden ember iránt tanúsít, tapasztaljuk, azt a szelídséget, mely még a leggyengébbnek lelkiismeretét is kíméli; és érezzük azt a boldogító szeretetet, mely minden embert, a gyenge nőt, a gyámoltalan gyermeket s a megvetett rabszolgát egyiránt, az isteni kegyelem tárgyának -tekinti; jusson eszünkbe, hogy ezen humánus gondolkozásra, az emberi életnek megbecsülésére az evangélium tanított meg minket. Azután említsem-e a könyörülő szeretetnek mindazon tényeit, melyekben korunk oly gazdag? Ismertessem-e azt a nemes vetekedést, melyet úgy egyesek, mint testületek, mondhatnám, az egész társadalom kifejtenek, hogy könnyebbülést találjanak azok, kiket az élet terhe annyira nyom; - hogy menhelye legyen az elhagyottaknak* árváknak ós szegényeknek; hogy mindenki, még a legnagyobb bűnös is, érezze a szeretet lelkének boldogító, felemelő illatát, s megtérve, üdvözüljön ? Hát mindezen törekvések nem az evangéliumi léleknek gyümölcsei-e? Vájjon nem az Isten ember üdvözítő munkájának eredményei-e ezek, annak az Isten-embernek, ki a lélek megmentését többre becsülte, mint az egész világnak megnyerését; ki megtanított minket arra, hogy a véges életnek minden fájdalmát és baját, a földnek minden szenvedését ós minden örömét csak olyan eszközöknek tekintsük, melyek által az ember a lelkét megmentheti; ós a ki példát adott arra, hogy az ember az élet bajai és küzdelmei között Istenben és az örök élet bírásában keressen és találjon megnyugvást. Mindenütt, hol az emberi szív küzd, harcol az igaz boldogságért; hol a lélek vágyakozik az Isten-fiúság elévülhetetlen javai után ; hol az ember az élet viharai, a testi és lelki fájdalmak között, az életnek minden ellentmondása clacára szilárdúl ragaszkodik azon gondolathoz, hogy a mit az Isten tesz, az jól van téve: ott mindenütt a Krisztus evangéliumának ereje működik. Igen, minden szépet, nagyot ós jót, melyet nemünk évkönyvei feljegyzettek, az ember-szeretetnek, az önfeláldozásnak, a könyörületességnek, a hoszszú tűrésnek ós igaz bűnbánatnak oly sok dicső példáját, az evangélium igazságaiban nyilvánuló isteni erőnek kell tulajdonítanunk, mely minden hívőnek üdvözítésóre szolgál. Emelkedjünk fel azért a fölei porából abba a mennyei regióba, hova az evangélium isteni ereje elvezet! Iía a mindennapi élet bajai lelkednek szárnyát megbénítják ; ha az életfentartás rideg teendői közt lelked elfárad: ragadd kezedbe az evangéliumot és az elvezet téged az élővizek ama forrásához, mely felüdít ós megerősít. Ha elégedetlen vagy önmagaddal; ha az igazságnak hangja vádlólag lép fel ellened: fordulj a Krisztus evangéliumához és az felemel a magasságba, hol békesség és megnyugvás várakozik reád. Ha az emberi gyarlóságok, az emberi szenvedélyek durva kihágásai keserítenek, a sokféle nyomor szemlélése elkedvetlenít, vagy legszebb álmaidat, ideáljaidat könyörtelenül széttépi: jusson eszedbe az evangélium, mely elvezet téged a békesség és világosság országába, hol az ideálok ismét megifjodnak, s új hit és új remények szállanak a lélekbe. Es ha az élet szenvedései rád is bekövetkeznek; ha érezni fogod a csalódás fájdalmát ós tapasztalni fogod a magad kis körében, hogy a halál angyala mikép tépi szót a szeretet kötelékeit: óh ilyenkor hivő lélekkel fordulj az evangéliumhoz, ós az elvezet téged ama mennyei magasságba, hol az életnek minden rejtélyei ós ellentmondásai meg-