Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-10-03 / 40. szám

olyan különösen kivágott ruhát hord, hogy a fél melle kilátszik. Mi egyébért — mint hogy asszonya szamártejben mosakodhassék. Óh, egy Istentől elrugaszkodott állat a szamárkanca, Istentől elrugaszkodott lelket mutat egy pompásan öltözött asszonyi teremtés, tanítja szent Jeromos un. epitaph. Paulae : »Munditia corporis atque vestis animae, est inmunditia.« A test és öltözet ékessége, a lélek éktelensége. Szamárkancák, de sőt bolondok azok, kik testöket cifrálgatják, lelküket ellenben bemocskolják.« (Folyt, köv.) Várnai Sándor. MISSZIÓÜGY. Karcolatok a külmisszió köréből. (Árny- és fényképek Hunanból). A Christian Wold (a keresztyén világ), angol lap hasábjain egy igen érdekes levél jelent meg a föntebbi cím alatt John Griffith, Hankowban (China) élő angol hittérítő tollából. Nevezett misszionárius, a folyó év tavaszán, egyik kollégájával, mr. Sparhammal, ellátogatott a belvidéki nagy chinai tartományba, Hunanba. E levélben úti élményeikről számol be. Miután ama reményének ad kifejezést, hogy talán többen lesznek a Cristian Wold olvasói között, a kik érdekkel fogják levelét olvasni, így ír tovább: Útra főleg azért keltünk, hogy a Heng-csó városban levő keresztyéneket meglátogassuk. Reméltük, hogy útunkban, többek között Csang-sa várost is megtekinthetjük, de csalódtunk. A Heng-csóban való szives fogadtatásunkról egy pillanatig sem kétkedtünk. Mr. Archibald a skót nemzeti bibliaterjesztő társulat ügynöke, a mult évben meglátogatta azt a helyet. Igen kedvező benyomással tért onnét vissza, bár a hatóság, a kimutatott szívessége dacára sem engedte, hogy ott munkálódjék. Míg Sziang-yingben, Sziang-tanban és egyéb helyeken sok kellemetlenségei voltak, addig Heng-csóban mindenfelé jóindulattal és tisztelettel találkozott. A mit főleg az ott levő convertitáknak és annak a két-három főúrnak lehet tulajdonítani, a kiknek barátságát a convertiták megnyerték. Nem sokkal ezelőtt, hogy odaért, egy házat vettek azok, a melyben isteni tiszteletüket tarthatják, és ottléte alatt még a bibliatársulat számára is szereztek egy házat. Egy Szian nevü gazdag és befolyásos ember, a volt Cantoni kormányzónak fia szives meghívást küldött hozzám, hogy látogatnám meg. A szívességben annyira ment, hogy saját lakását felajánlotta ottani tartózkodásom idejére. Ilyen kilátások mellett indultunk hunáni utunkra. Visszaemlékezések. Harmadik utam volt ez Hunanba. Először 1880-ban és másodszor 1883-ban jártam ott. Mindkét alkalommal mr. Archibald-dal. És ugyancsak sok veszedelem fenyegetett bennünket. Első útunkban, csak alighogy kimenekülhettünk Sziang-tanból, Hunan legnagyobb városából. Megérkezésünkkor, csónakunkból kiszállva, a partra léptünk és ott prédikálni, könyveket osztogatni kezdettünk. A nép igen csendesen viselte magát. Többen közülök, a kik már láttak és hallgattak engem Hankow-ban, felismertek. Egyszer csak egy tiszt lépett hozzánk, s arra kért bennünket, hogy térjünk vissza csónakunkra, mert egy főhivatalnok akar velünk beszélni, ágvú-naszádján várakozik reánk. Visszamentünk tehát, mert más választásunk nem volt. A hivatalnok először is arra akart bennünket rávenni, hogy a partra többé ne lépjünk, nehogy bajba, veszedelembe keveredjünk. Majd némi huza-vona után engedélyt adott, sőt azt is megígérte, hogy védelmünkről gondoskodni fog, csak addig várjunk, míg a szükséges előkészúle teket megteszi. Ezalatt egymást érték a küldöncök az ágyúnaszádtól a Yámenbe (a városi hatóságok hivatalos helyiségének neve) és a Yamenből az ágyúnaszádra. Végre megérkezett a védelmünkre kirendelt csapat. S jól hallottam, mikor egyik küldönc azt mondá a vezénylő tisztnek, gondja legyen rá, hogy majd, mikor minket ütnek, a fejünkre ne üssenek, azaz >üthetnek bennünket, a mint tetszik, csak meg ne öljenek«. Már épen indulni akartunk, mikor tűzi lárma keletkezett. Egy szemközt levő templom udvarán raktak tüzet abból a^ célból, hogy nagy csődületet támaszszanak. A szalma hamar elégett, de a nép óriási tömegben verődött össze. Mikor a tömeg látta, hogy valósággal nincs tűzi veszedelem, elkezdett bennünket átkozni és csúfolni. Hangosan kiabálták »üssétek az idegen ördögöket«, »öljétek meg az idegen ördögöket*. Mivel köveket is hajigáltak felénk, azért a folyam közepére eveztünk és ott horgonyt vetettünk. Visszavonultunk csónakunk belsejébe és reméltük, hogy a tömeg szét fog oszlani és egy nyugodt éjszakát fogunk tölteni Sziangtanban. De nem úgy lett. Alig telt el néhány perc, rettenetes zsivaj ütötte meg fülünket. A mint kinéztünk, nagy rémületünkre egy vaskos dsunkét láttunk felénk közeledni, mely tele kimondhatlan bűzös anyaggal telt edényekkel és lapátokkal fölfegyverkezett emberekkel. Céljukat könnyű volt kitatálni. Edényeik tartalmát akarták hajónkba átönteni. Ezt a módszert találták ki a humani tudósok és nemesek a gyűlölt idegenek távoltartására. E fegyver ellen nem lehet harcolni. Hamar fölszedtük a horgonyt és oly gyorsan elvitorláztunk, a mily gyorsan csak fujt a szél. Második útunkban is keserű tapasztalatokat szereztünk Yoh-csóban és Lung-yangban. Minden jól ment, míg Hupek tartományban utaztunk. De a mint Hunan határát átléptük, nagy változást észleltünk. Yoh-csóba való megérkeztünkkor mindjárt észrevettük, hogy egészen más világba jutottunk, másféle néppel van dolgunk, mint Hupekben. Külvárosokban még minden nagyobb baj nélkül prédikálhattunk és árulhattuk könyveinket. De a mint a belvárosba léptünk sűrűn hangzott a kiabálás: üssétek, öljétek meg. S az ütések csakugyan gyorsan hullottak reánk, azért sietve visszavonultunk. Másnapra Lung-yangba érkeztünk. E helyen történetesen egy római katholikus pap időzött. Chang-tehből jött vissza, egy házat akart itt venni a misszió számára, de nem sikerült neki. Csónakjával a folyó túlsó partján kötött ki és ki sem lépett belőle az alatt a hét-nyolc nap alatt, a mit Lung-yangban töltött. A város népe se Őt nem látta, sem pedig ő azokat. Mindazonáltal úgy látszik, a városi hatóság és a nemesség fejébe vette, hogy náluk kísérletet teend a letelepedésre, azért elhatározták, hogy meleg fogadtatásban részesítendik, a mint a partra lép. Mondhatom, se előzőleg nem tudtunk dolgairól semmit se, sem pedig Lung-yangban való rövid tartózkodásunk alatt nem érintkeztünk vele. Másnap reggel korán a partra mentünk és hozzá fogtunk a dolgunkhoz : prédikáltunk és könyveket osztogattunk. Egy ideig minden szép csendesen ment. Már-már azt hittem, e város népénél békésebb nép nincs is. De alig léptünk be a belvárosba egy ember jelent meg hosszú piros papír tekercscsel, melyet szétgöngyölítve mindjárt a kapu mellett a falra ragasztott. Egy felhívás volt az a néphez, hogy keljen fel egy tömegben és űzze ki a városból az idegen barbárokat. Én jónak láttam ügyet se vetni az egészre