Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-10-03 / 40. szám

s dolgom után mentem. Csakhamar egy másik jött egy csomó falragaszt hozván. Szemem előtt hadonázott velők és azt követelte, hogy rögtön távozzam a városból. Majd a kabátomat ragadta meg s úgy akart kitaszigálni. Többen meg nr. Archibaldot támadták meg. Ez alatt pedig nagy tömeg kezdett körülöttünk összecsoportosulni. A tömeg percről-percre fenyegetőbben viselte magát. Nem volt mást, tennünk mint a város első hivatalnokát felkeresnünk. A tömeg közt levő gyermeke segélyével iparkodtunk a Yament föltalálni. A felnőttek részint félelemből, részint dacból nem akarták megmondani merre menjünk. A Yamenbe először nem akartak beereszteni bennünket. Mikor pedig nagy nehezen bejutottunk, arra akartak bennünket rávenni, hogy távozzunk, mert a polgármester nincs otthon s csak egy-két nap múlva jő haza. >Jól van — feleltem én — adjatok hát szobát és készítsetek számunkra ágyat, mert addig innét el nem megyünk, míg vele nem beszéltünk*. Hosszú várakozás és az alsóbbrendű hivatalnokok hiábavaló akadékoskodása után végre is a nagy ember elé vezettek bennünket. Lassanként megértette, hogy a katholikus pappal semmiféle összeköttetésben nem vagyunk és a városban nem akarunk letelepedni. Mikor minden világossá lett előtte tévedését mulatságosnak találta és hajlandónak mutatkozott néhány napi tartózkodásra engedélyt adni. A rendőröket előhívatta és megmagyarázta nekik látogatásunk célját és megbízta őket, hogy őrködjenek fölöttünk. A rendőrökben, a mint megjelentek, azonnal felismertük azokat az embereket, a kik az utczán bántalmaztak bennünket. Hogyan — mondtam neki — épen ezek a rendőrök bántak velünk rosszul. Ezek tüzelték a népet. Ezek hordták körül és aggatták ki a falragaszokat. Egészen világos előttem, hogy a mai látogatást itt, e hivatalban készítették elő és ezek az emberek az ön parancsa szerint cselekedtek. Meg sem kisérlette a tény letagadását csak azzal mentette magát, hogy mindez tudatlanságból történt. Ezután a nemesség két vezér embere után küldött. Míg elbeszélte nekik tévedését egészen világos lett előttem, hogy ők eszetlék ki mindazt, a mi történt. Iparkodtam nékik megmagyarázni, hogy az ilyen dolgok mennyire aljasak, gonoszok és veszedelmesek. Ők pedig nem láttak benne egyebet egy fölséges tréfánál és kértek ne haragudjunk ért, mert nem nékünk volt szánva. Ez alatt az idő alatt pedig, a Yamen előtt való tér telve volt lármázó emberekkel. A népet sikerült nekik annyira feldühíteni, hogy közönséges eszközökkel le sem lehetett őket csillapítani'. Világos lett előttünk, hogy itt immár lehetetlen munkálkodnunk. Az lett most már a legfőbb kérdés reánk nézve, hogyan juthatunk vissza csónakunkhoz és hogyan távozhatunk el e helyről minden további bántalmazás nélkül. Kifejeztük azért azon óhajunkat, bogv távozni akarunk a városból és őrséget kértünk. Maga a főhivatalnok is érezte a helyzet komoly voltát és egy csapat katonáért küldött. Csak a derék embereknek köszönhetjük, hogy csónakunkhoz élve eljuthattunk. Még az erős csapat is csak alighogy megvédhetett minket. Többek között egy valóságos zsiványképű fickó rohant rám az utcán föl is taszított volna, ha az őrök közbe nem lépnek. Egy vas bot volt nála, azzal akart fejbe ütni. Második támadását js megakadályozták. Egyik katona megragadta és a csatornába dobta. Soha sem fogom elfelejteni azt a jelenetet, mely a Yamen előtti téren tárult föl előttünk, a mint a belső kapun kiléptünk. Ezerek szorongtak ott, a kik között elég számmal voltak olyanok, a kiknek a legnagyobb örömük telt volna benne, ha kezüket vérünkbe márthatták volna. A sürü tömeg között a katonák és rendőrök csak nagy nehezen tudtak egy kis utat csinálni. Végre is a katonai mandarin és vitézei segélyével hajónkra juthattunk. Rögtön távoznunk kelle, mert csak egy kis késedelmezés után is megtámadták volna hajónkat. A katholikus pap pedig meghallván a belvárosban történteket rögtön eltávozott. China legnagyobb taván. E harmadik ^utamon is szereztem néhány különös tapasztalatot, a melyekről majd elébb szólani fogok. Kedvező széllel indultunk el március 22-én. És ez a szél Heng-csó-ig hajtotta csónakunkat. Csang-saba április 7-én, Heng-csóba 15-én érkeztünk meg. Ez idő alatt 460 angol mérföldet hajóztunk. Két ízben átkeltünk Lungting taván, mindkét alkalommal, egy napnál rövidebb idő alatt. Fö'felé való utunkban 78 mérföldet, visszafelé pedig majdnem száz mérföldet teltünk meg egy nap alatt. Égyik kikötő előtt sok száz hajót láttunk, melyeket az ellenkező szél visszatartott. Sokszor hónapokig kénytelenek a kedvező szélre várni A Lung-ting China legnagyobb tava. Négy nagy folyó u. m. a Sziang, Lsza, Yuen és a Li-Hunan ömlenek bele. Az év e szakában elég nagy volt a vize. De mint mondják évről-évre apad a tó vize. Valaha 220 mérföld volt a kerülete, most jóval kisebb. »A hol mindenféle kilátás tetszik.« Hunan tartománya nagyon szép. Hunan egy jókora ország maga és az életre szükségesekben bővölködik. Területe 83 ezer négyszög (angol) mértföld, lakossága 20 millió. China 18 tartománya közül leggazdagabb ásványokban. hajózható vizekben és kimeríthetetlen termékenységű művelés, alá vett földekben Ásványokban való gazdagságára nézve fölemlítem, hogy kőszénbányái kiterjedése 21 ezer négyszög mérföldre van becsülve. Anglia kőszénbányái 12 ezer, és egész Európáé pedig 20,720 négyszög mérföld. Kőszene jó minőségű és mindenféle fajú t. i. található: lignit, anthracit és bitumen kőszén. Ezen kívül a legnagyobb bőségben található a legjobb minőségű vas. Épületfákban és kövekben is bővölködik. A Yangtsze folyó alsóbb vidékein használt épületfát és gránitkövet mind Hunánból szállítják. Vize is van elegendő. Négy főfolyója és ezeknek szerte ágazó számtalan mellékfolyói lehetővé teszik, hogy minden főbb helyére ellehet hajóval jutni. A vidék a melyen átmentünk igen bájos. Ugyancsak Hunanban van China öt szent hegységének egyike a Nan-yoth hegység, melynek 72 hegycsúcsa, 10 barlangja van s belőle 38 patak és 25 folyó ered. Mi hupeh-i misszionáriusok Kulingba szoktunk menni üdülni, de a jövendő bunani hittérítőknek nem leend szükségünk erre, mert ebben a tartományban találnak elég üdülő helyet. Tervünk vala, oly gyorsan menni Heng-csó ba a mint csak lehetséges és ott tölteni 10—15 napot, s vissza tértünkben akartuk meglátogatni a közbeeső városokat, Kivételt Csang-sa városával tettünk. Szerettük volna megtudni, hogyan juthatnánk ide be; továbbá Cso-Han felől is szerettünk volna tudakozódni; végül dr. Wolfe felől szerettünk volna értesítést kapni. (Folyt, köv.) —a—s. BELFÖLD. A dunántúli egyházkerület közgyűlése. A dunántúli ev. ref. egyházkerület szept. 27—29. napjain Antal Gábor püspök és Tisza Kálmán főgondnok elnöklete alatt Pápán tartotta meg őszi közgyűlését. A ker. közgyűlést megelőzően szept. 25 én a főiskolai igaz-