Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-09-05 / 36. szám

r EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. Szerkesztőség: 1A. kerület, Erkel-utca. 3. szánt, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatal : UornyAnatky Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hovi az elöfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt SO Jer; egész évre: 9 frt. Egyes szám ára 20 kr. A római katholikus autonomia. 111. A katholikus autonomiai mozgalmak történetében tanulságos mozzanatot képez az az értekezlet, mely a mult század végén Toscanában azzal a határozott programmal jött össze, hogy a katholikus egyházat a szabadság és egyenlőség elvei alapján szervezze, azaz a püspököket fölszabadítsa a pápai tekintély alól s az egyház szolgáit egyenlő színvonalra állítsa. Azóta egy századnak tanulságai győztek meg arról, hogy ez a programm az egyedüli helyes, hogy katho likus önkormányzat soha sem lesz lehetséges máskép, mint a szabadság és egyenlőség elvei alapján, a mi azonban egyértelmű a tekintélyhit megtörésével. E nélkül az autonomia lehet puszta forma, de nem lesz lényeg. A paritas lehet egy bürokratikus fogalom, de nem akadályozhatja meg majd, hogy mint Belgiumban, hol pedig az állam ós egyház theoretikus szétválasztása legélesebben van keresztülvive, a római katholikus egyház szabadságával vissza ne éljen a közélet megrontására. Oly történeti productiumok, mint a pápaság, önként föl nem oszolhatnak, csak megtörni lehet azokat, ha azt akarjuk, hogy romjaikon a független magyar katholikus nemzeti egyház fölvirulhasson. De remélhető-e ez a vallási indifferentismussal párosult vak tekintélyhitnek azon szélsőségei mellett, melyek közt a katholikus öntudat szünet nélkül ingadozik! Valljuk be őszintén, hogy nem, ós ezért nem vagyunk eltántoríthatok attól a nézetünktől, hogy a katho likus autonomia eszméje satnya növény marad mindaddig, míg az erre vezető mozgalom nem az átalakító, gyökeres protestáns reform jelszavát tűzi zászlójára. Az autonómiától várni azt az erőt, mely ezt az átalakulást elősegítse, túlságos nagy foka volna az optimismusnak. Mi ellenkezőleg ezekben a momentumokban látjuk az előföltételeit annak, hogy az autonom katholikus egyház valalTa több is lehessen kicsi ós üres áftrándképnól. Épen azért, mert nem óhajtjuk, hogy a katholikus egyház egyoldalű papismussá fejlődhessék, van szükség, mint állítottuk, az állami hatalommal való kölcsönhatásra, mely egyedül ellensúlyozhatja, azon kifelé való törekvéseket, melyek a katholikus egyház világegyházi jellegéből kifolyólag mint természetes életmozzanatok jelentkeznek. Egy alólról kiépített katholikus egyházi szervezet; nagyon félő, nehogy a bornírt orthodoxismus felülkerekedésével lehetetlenné tegyen a tudományos eszmekörrel való minden lépéstartást, holott a statusquo még mindig biztosította legalább bizonyos zálogát a katholikus egyház ós az általános kultura érintkezési pontjainak s úgy a hogy megvédelmezte az előbbit az antikatholicismus ós a hypercatholicismus veszélyeitől fenntartván á tudomány és erkölcsiség elemeit a vallásban. Ezek azok az aggodalmak, melyekkel az autonomiai mozgalmakat kisérni kényszerülve vagyunk, habár felekezetközi szempontból vajmi kevéssé lehet is szavunk azon törekvésekhez, melyek a katholikus egyház belkormányzata új alapokra fektetését tűzték ki célul magoknak. De az állam hozzájárulása ezekhez a törekvésekhez bizonyos konkrét ujjmutatást foglal magában, melynek kezdeményező hordereje felői alig lehet kétség s így a felelősség is, mely az autonomiai előkészületek sikerre juttatásának tárgyában a kormányra hárul, a politikai felelősség minden föltételét kimeríti. Olyan jelszavakat, mint a katholikus autonomia, nem szabad minclen meggondolás és a következményekkel való előleges lelkiismeretbeli leszámolás nélkül csak úgy beledobni a forrongó elemek harcába, a nélkül, hogy tisztába lennénk az iránt, mit nyerhet ós veszthet a nemzeti társadalom közérdeke a kérdés fölvetése által. Ámde az eddigi kapkodások min-