Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-08-15 / 33. szám

Pár szó Schmidt Károly Jenő »Keresztyén vallástanárólcc. E vallástani kézikönyvet dr. Daxner György e Lapok 31. számában részletesen ösmertette. Ennek dacára szükségesnek látom, hogy rámulassak e könyvnek bizonyo pontjaira, melyek egyenesen kihívják részünkről a legerényesebb felszólalást. Hogy ágostai hitv. evang. testvéreink mit és miként tanítanak a saját maguk vallása felől, ahhoz nekünk reformátusoknak semmi közünk nincs és nem is lehet; ennélfogva legkevésbbé sincs szándékomban a szőbanforgó kézikönyvnek akár szellemét, akár tartalmát, akár módszerét, akár végre nyelvezetét, birálat alá venni. Viszont azonban igen közelről érdekel bennünket, evang. szerint reformátusokat az, hogy a testvér ág hitv. evang. egyház hittani kézikönyvei miképen ösmertetik meg a református vallást és hittant a saját növendékeikkel. Ha valakitől, úgy épen a testvér ág. hitv. evang. egyház íróitól várjuk meg leginkább, hogy a mi református vallásunkat és hittanunkat helyesen ösmerjék és elfogulatlanul ösmertessék. Schmidt kézikönyve e tekintetben egyáltalában nem felel meg a jogos kívánalmaknak, ellenkezőleg egyenesen kihívja maga ellen a legerősebb kritikát és visszautasítást. Ám lássuk. A 101. §. így szól: »A református egyházban az üdvözítő kegyelem nem a Krisztus által szerzett bűnbocsánat, hanem az Istennek kegyelmi határozata, (praedestinatio), a melynél fogva némelyeket üdvre, másokat kárhozatra rendelt. Fölösleges tehát, hogy az egyessel a bűnbocsánat kegyelmi eszközök által közöltessék, mert a kiválasztottak közvetlenül, bensejükben érzik, hogy az üdv birtokában vannak. Kegyelmi eszközök nem léteznek; az isteni ige puszta tanítást tartalmaz mennyei dolgokról, a sakramentomok külső jelképies cselekvények.* (52. lap.) A 137. §. pedig ezt mondja: »A református egyh az az Ürvacsorában emléklakomát, tehát puszta jelképies cselekvényt lát és tagadja, bogy a kenyér és bor szine alatt Krisztusnak testét és vérét élvezzük.« (67. lap.) Semmi kommentárt nem csatolok ez idézetekhez. Csak egy kérdésnek s egy kérésnek akarok röviden kifejezést adni. A kérdés ez: Ha a testvér ág. hitv. evang. egyház egyik tankönyve is ily rettenetes elfogultsággal vagy tájékozatlansággal ösmerteti a református egyház hittanát, lehet e csodálkoznunk és megbotránkoznunk a r. kath. hittani kézikönyvek általánosan ösmert ferdítésein? A kérés pedig, t. Schmidt lelkész úrhoz a következő: Ha lesz alkalma (és adja Isten, hogy legyen), ezen munkájának második javított kiadásáról gondoskodni, könyvének értéke és saját írói hitele érdekében legyen szives a református egyház hittanára nézve a két symbolikus könyvnek, azaz a II helvét-hitvallásnak és a heidelbergi Káténak tanítását venni figyelembe, hogy így ne essék vissza most elkövetett azon nagy hibájába, hogy a református egyháznak olyan zavaros, tővel-hegygyel összehordott hitnézeteket impulál, melyeket egyházunk sohasem vallott s nem is fog soha magáéinak elfogadni. Lehet valaki teljesen hítvalláshű orthodox anélkül is, hogy a testvér felekezet hittani felfogását hamis világításban állítaná elő. Kassa. Révész Kálmán. KÜLFÖLD. Volt-e Pál apostol Spanyolországban? Hogy a pogányok apostola az 58 ik év körül az evangéliumot Spanyolországba is el akarta-vinni, mindenki tudja a Rómaiakhoz írott leveléből: »Mikor Hispániába megyek . . . elmegyek azon Hispániába*. (Rom. XV. 24. 28) De, hogy tervét keresztül vitte-e vagy nem ? Vitás kérdés. Sokan tagadják. Sokan, köztük több kitűnő német tudós, valószínűnek tartják. Az ős egyház e tárgyban való bizonyítékait gondosan összegyűjtötte dr. Zahn Theodor »Einleintung in die Neue Testament* című műve mostanában megjelent első kötetében. Az egész munka, azt hiszszük a jövő évben fog elkészülni és a német tudományosság egyik szép és bámulandó müve leszen. Az első kötet Jakab és Pál apostol leveleivel foglalkozik és a cambridgei egyetemnek ajánlotta, viszonzásul az egyetemtől nem rég nyert kitüntetéséért. Pál apostolnak a Spanyolországba való vitás útazása felől az első értesítést római Kelementől vettük. Ez, a 95 vagy a 96-ik évben azt írta, hogy »Pál elment a nyugati határig*. Zahn véleménye szerint, ez azt jelenti, hogy Spanyolországban is megfordult. Mert a nyugoti határ az atlanti óceán. Rómát még a keletiek sem tekinthették* határnak^ Az a sokaknak tetsző magyarázat, mi szerint a »határ* alatt az élete végét, bevégződését kell érteni — egyszerűen természet ellenes. Kelemen értesítésének teljes méltánylása végett meg kellett gondolnunk, hogy a római egyház nevében írt akkor és így valami nagyon ifjú ember nem lehetett az időben. Továbbá az a megjegyzése, hogy az apostol hét ízben volt bilincsekbe verve, mutatja, miszerint ismerte az apostol élete történetét. Végül írásából az is kitetszik, hogy olvasói részéről felteszi ennek a ténynek az ismeretét. Az úgynevezett Muratori Canon, melynek keletkezési idejét Zahn a 200-ik év körül teszi, szintén bizonyítja, hogy a spanyolországi útról való hagyomány még ismert volt Rómában. Ámbár Zahn és vele együtt dr. Fames cambridgei tudós, úgy véli, hogy a »Canon« valószínűleg a 160-ik év körül készült »Péter apostol cselekedeteiből* vette át e tudósítást. Ebben a gnosztikus, vagy félgnosztikus műben ez az útazás többször említve van, sőt részleteket is közöl belőle. Ugyanis, az első fogságából egy megtért börtönőr segítségével, a mint megszabadult az apostol