Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-08-15 / 33. szám

siegel Jozefin volt az egylet elnöke, llandtcl Lujza pedig jeles tollú titkárja, kit a későbbi években aztán Schmidt András nagyhírű leánytanító követett. A fenállás éveinek működését sorra, szinte napló alakjában ismerteti a szorgalmas szerző. Különösen vonzóan [adja elő [az 11848. szabadság-mozgalmaknak Eperjesen való terjedését, s a nőknek azt a hazafias tényét, a mely szerint az ősi kollégium ifjúságából alakult nemzetőrök számára ők készítették s ajánlották fel azt a gyönyörű selyemlobogót, a mely a »Szabadság, egyenlőség, testvériség* jelmondatával ékítve ma is becses ereklyéje a kollégiumnak, s a melyet az ifjúság nevében egy hangulatos szép költeményben dr. VandráJc András tanár, a magyarságnak ez úttörője Eperjesen, köszönt meg. Sajnos, hogy a lelkes napokról vezetett naplólevelek — jól érthető indokokból — később kimetszettek s a kötetből máig is hiányoznak. Ugyancsak Eperjes lelkes honleányai voltak azok, kik Dembinszky!, mint »a népek szabadságáért harcoló fővezért* eperjes-bárt fai útjában magyar és lengyel nyelven üdvözölték s neki díszes ezüst babérkoszorút adtak. A szabadságharcokat követő absolutismus nagyon meggyengítette a jótékony nőegylet működését s hatóságainak örökös zaklatásaival a feloszlatás terére juttatta, mely 1861. március 31-én tényleg be is következett. A régebbi nőegylet 656 frtot tevő vagyona ma az eperjesi magyar-német egyház gondozasa alatt áll. Még megemlítjük, hogy e fejezet avatott tollal bemutatja Schmidt András leánytanítónak (dr. Schmidt Gyula volt felügyelő s országos képviselő 1892. elhunyt édes atyjának) életrajzát s ismerteti majd félszázados áldásos működését a hazai leánynevelés szolgálatában. A műnek második része chronológiai rendben a mai »Sárosmegyei jótékony nőegylet« immár 36 éves virágzó történetét ismerteti. Megalakult 1861. március 23. Létesítője és éltető eleme: Szinyei-Jekelfalussy Valéria, Szinyei Merse Félix sárosi főispán áldott lelkű és emlékezetű neje, Szinyei István, Sárosmegye jelenlegi főispánjának és és legnépszerűbb fiának hozzá méltó édes anyja, kinek jernyei kastélya — mint Berzeviczy Albert róla mondotta — »szintén egyike volt azoknak a rejtett szentélyeknek, a melyekben a házi istenek mellett a hazaszeretetnek is oltár volt emelve«. Egy »Sárosmegye lelkes hölgyeihez* intézett felszólítás folytán népes alakuló közgyűlés tartatott a vármegyeház nagytermében, a melyen a Schmidt András és Raisz Szilárd által kidolgozott alapszabályok elfogadtattak s az egylet zavartalanul megindulhatott üdvös útjára. Védnökévé yr. Andrássy Györgyné választatott, ki éveken át tetemesen segélyezte az egyletet. Szinyeinét négy év multán Berzeviczy Tivadarné (Albert, volt államtitkár édes anyja), majd Bánó Jeszenszky Riza bárónő követte az elnöki széken, míg a titkár-jegyzői teendőket a máig is működő Kubinyi A. ügyvéd (ma kamarai elnök) látta el az ügyhöz méltó legnagyobb odaadással és buzgósággal. Horváth müvének legszebb lapjai azok, a melyekben az elnökök, de különösen Szinyeiné és utódjainak több évi áldásos működését ismerteti, a kik az egyletet a felvirágzásnak és népszerűségnek soha nem remélt fokára emelték. Méltó követőjük s máig is a jótékony nőegylet elnöke Kubinyi Albertné az eperjesi társadalmi élet egyik előkelő tagjának: Kubinyi Albert egyházfelügyelőnek kiváló szívnemességű, művelt és szelidlelkúletű neje, az eperjesi ősi jogakadémia országos hírű tanárának, Csupka Andrásnak méltó leánya, kinek Szinnyeinével egye temben oroszlán része van abban, hogy az egylet állandó árvaházat állított fel. A gyűjtések szervezése, jótékonycélú hangversenyek és bálok rendezése s az egylet vagyoni viszonyainak növelése és megszilárdulása az ő szerető gondoskodásának a műve. Kubinyi Aurél sógora, majd újabban 1885. óta szerzőnk volt neki ebben méltó tanácsadója és segítője. Új stádiumba lépett az egylet az alapszabályoknak 1885. s a vármegyével történt megállapodás folytán 1897. szerzőnk fogalmazásában való megváltoztásával, a mi csakis az egyletnek befelé és kifelé való izmosodását vonhatta maga után, úgy hogy ma a Széchenyikör mellett, Berzeviczy Albert e genialis alkotása mellett Sárosmegye s különösen Eperjes legnépszerűbb intézménye. Ma új és díszes otthonjában — mint említettük — már 40 árvát gondoz s ment meg az életnek. A sárosmegyei jótékony nőegylet mai tisztviselői: gróf Desscwffy M. grófnő védnök, Kubinyi Albertné elnök, Krayzell Aurelné alelnök, Kubinyi Aurél és dr. Horvátk Ödön titkár, Kósch Árpád pénztáros, a kiknek arcképei a régebbi eperjesi jótékony nőegylet tisztviselőiével egyetemben, mint képmellékletek méltó díszei Horváth könyvének. A derék műnek az is nagy érdeme, hogy szigorú tárgyilagossággal és teljes megbízhatósággal van megírva, a miben szerzőnek Binder K. eperjesi tanító gazdag helyiérdekű gyűjteménye volt nagy segítségére. Az adatok megbízhatósága, ügyes csoportosítása s az országos eseményekkel való összekapcsolása kedves és becses olvasmánynyá teszik Horváth testes könyvét. Az is nagy előnye a műnek, hogy abban teljesen háttérbe szorulnak az egyéni vonatkozások. A ki az eperjesi viszonyokkal ösmerős, az jól tudja, hogy 1884. óta épen e szerző és áldott lelkületű családja (Krayzell Aurelné anyósa és Aranka neje) a buzgó elnöknő [mellett támasza és éltető lelke a jótékony nőegyletnek, ki az Eperjesi Széchenyi-körben néhány év óta kifejtett óriási munkásságával egyetemben maradandó nyomokat hagy maga után Eperjes művelt társadalmában, s azért méltán oly nagyfokú tiszteletnek és közbecsülésnek a tárgya mindenfelé. Erről pedig csak így a sorok között olvashatunk valamit szerző művében. A jótékonycélú előadások és hangversenyek évek óta a Horváth-pár rendezése alatt gyönyörködtetik s áldozatkészségre buzdítják Eperjes derék hazafias közönségét. Előkelő egyénisége, szilárd jelleme, hazafiás érzülete és gondolkozása, nemes szívjósága és bámulatos munkaereje előtt még a legelfogultabb ember is kalapot emelni kénytelen. Üdvöt és erőt e derék férfiúnak és sok sikert és áldást lelke legédesebb gyermekének: a sárosmegyei jótékony nőegyletnek! Gömöri.