Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-08-15 / 33. szám

názium) önképzőkörei vagy könyvtárai közül pláne egyetlen egy sincs a tagok közt! Holott — a mint itt-ott az Értesítőkből is látjuk — ezek az ú. n. -protestáns »önképzőkörök« (legtöbbször a tanárkar vagy legalább a vezetőtanár politikai pártállása szerint) napi lapok és a többi vicclapok mellett még a Borszem Jankót is járat ják és olvassák; ellenben Irodalmi Társaságunknak sem tudományos, sem népies kiadványaira nincsen sem pénz, sem figyelem ezen önképzőköröknél, illetve ezek vezető tanárainál. Ilyen paedagogiai vezetés és felügyelet mellett »önképezi« a mai V—VIII. osztálybeli magyar protestáns ifjú az ő lelkét a jövő küzdelmére s egyháza ós iskolája majdani fentartására ós ápolására ! . . . Hát a tanárokkal hogy állunk? Ugy, hogy a Társaságnak a 600 tanárból 102 a tagja s ez a 102 is főleg a régibb nevelésű egyházias irányú tanárokból kerül ki. De ennyi számra is csak akkor jutunk, ha kedves emlékeik- ós érdemeiknél fogva három elhunyt jelesünket (Ballagi Mór, Józsa Zsigmond, nagyenyecli és Szilágyi József, pápai tanárokat, mint alapítókat) a »Heten vagyunk Uram, heten« gyönyörű angol költemény mintájára még mindig az »élők« közé számítjuk. Ezen 102-ből theol. tanár: ev. ref. 22 (hót alapító, 14 rendes, egy pártoló), ág. ev. 11, (négy alapító, hót rendes), jogakadémiai: reform, kettő, ágost. egy, (mindenik rendes tag), középiskolai (gimnáziumi) reform. 55, (alapító 15, rendes 20, pártoló is 20), ágost. 11, (alapító négy rendes tag hót). Ezen a létszámon lényegileg az sem változtat semmit, hogy a reformátusoknál öt iskolából (négy alapító, egy rendes helyre), az ágostaiaknál pedig hat iskolából (két alapító, négy rendes helyre) a tanárok együttesen, mint »tanárkar« testületileg léptek be. Ez által ők együttvéve teljesítenek annyi kötelezettséget, a mennyit a többi intézetnél egy-egy tanár egyénileg vállalt. Épen azért ezen 11 iskola vagy tanárkar tagságát »egyednek« tekintvén, a fentebbi 102 létszámban szerepeltessem. Ezek után »sine ira et studio« jogosan kérdezhetjük : hogy ha 600 tanárból a holtakkal együtt csak 102-en tagjai a Társulatnak, akkor hol van a — kerek számban mondva — többi 500 tisztelt kollega? Hát érettük nem feszíttetett meg a Krisztus? Az ő őseik lelki üdvösségéért s a maiak nyugodalmáért nem hurcoltattak gályarabságra a Bod Péter történetírótól megörökített martyr-papjaink? Az ö őseik vagy véreik közül egyik sem harcolt a Bocskay, Bethlen és Rákóczyak »kurucz« sergeiben az Istenért, a házéiért és a szabadságért? Vagy közelebbről szólva: a pátens-küzdelmekről sem hallottak semmit? Még közelebbről szólva: az iskolának, melyben tanítanak, törtenetéből sem halottak vagy olvastak semmit ? Lehetetlen, hogy e kérdéseknek csak egyikére is tagadó feleletet kapnánk! Mégis hát az az 500 tisztelt tanártárs miért nem tagja a Magyar Protestáns Irodalmi Társaságnak ? Mert, hogy a papok közül református csak 381, ágostai csak 44 van a tagok között: a kézzel fogható szegénység napról-napra mindjobban mentegeti. Mentegeti annyira, hogy pl. a mult őszön — tehát mikor a mai szük termésre még nem volt kilátás -— egy II-odik osztályba sorozott egyházközségben szolgáló, közelvidéki, papi jó ismerősömmel beszélgetvén többek társaságában, úgy nyilatkozott, hogy a díjlevelében levő, évi összes papi jövedelmét, kepóstől, kanonika-porcióstól, stólástól ós mindenestől oda adja annak a ki 400 frt készpénzt ad cserébe. De az én papom a társaságban sem vevőre, sem cserélőre senkiben sem talált! Újra kérdjük hát; hogy az ilyen szegény ós még szegényebb papokhoz képest ma már aránylag elég jó fizetésben levő, azt az 500 tanárt mi tartja vissza a Társaság erkölcsi és anyagi pártolásától ? A feleletet, meglehet, csak utódaink tudják meg valamikor a történet rendjén, ha ugyan ők is megtudják . . . Említsük meg, hogy a fennebbi 19 iskolán, meg 102 tanáron kívül tagjai még a Prot írod. Társulatnak: nyolc egyetemi tanár {három alapító,két rendes ós három pártoló); négy tanítóképző tanár (egy alapító, két rendes és egy pártoló); két tanfelügyelő (mint rendes tag); egy polgári iskolai tanár (pártoló; a másik hibásan van a névsorban polgári iskolainak jelezve); 18 népiskolai tanító (négy rendes, 14 pártoló); végül két unitárius tanár és egy unitárius középiskola = 36. Es így az összes iskolai tényező 19 + 102 + 36 = 157 tagszámmal szerepel. Dixi et salvavi animam meam — olyformán, hogy cikkem teljes tartalmáról a Magyar Prot. Irodalmi Társaságnak s tehát közvetve a közügynek kívántam szolgálni, minden mellóktekintet nélkül. Ha nem volt igazam, cáfoljanak meg,. Tévedésemet el fogom ismerni, sőt a körülményekhez képest kész leszek bocsánatot is kérni! Sepsi-Szentgyörgy. Benke István, ev. ref. kollégiumi tanár.