Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-08-08 / 32. szám

nap-nap után háborítatlanul hangzottak el a szószékekről, felbátorítva Símor prímás pásztorlevele által, fenyegetőn tornyosították a viszály felhőit a szabadelvű törvényalkotás jövője felett. Az Eötvös által összehívott katholikus-kongresszus 27-es bizottságának időközben elkészült elaboratuma, ITaynalcl, Símor és Szilágyi Virgil által dolgozva ki, 182 paragrafusában a legcsekélyebb befolyást sem volt hajlandó engedni a a világi elemnek, de annál erősebben hangsúlyozta mindazon pretenziókat és kiváltságokat, melyek a legmerevebb theokratia törekvéseivel voltak egyértelműek, t. i. nemcsak az egyházi birtokok és dús papi javadalmak fentartását, beleértve a vallás- és tanulmányi alapot, hanem az állami támogatásra való igényt is. A kormány intentiói ellenére háttérbe szorított világi elemek nagy kisebbségével szemben győzött az ultramontán szellem, s ennek folytán a kongresszus feloszlásával megalakult állandó választmányba való beválasztásukat a világiak közül még olyanok is visssautasították, mint az ó-konzervatív Bartal György, a ki peclig Apponyi Györgynek leghívebb követői közé tartozott. A maga is katholikus Ghyczy a parlamenti pártok osztatlan helyeslése mellett vonta kérdőre a kormányt a kongresszus határozataival szemben követni szándékozott magatartása felől, s hangsúlyozta az országgyűlés jogait az egyházi statutummal szemben. A kultuszminiszter megnyugtatta ugyan a törvényhozást arról, hogy a mennyiben a statutum oly pontokat tartalmaz, melyek fennálló törvényekbe ütköznek, ezek a parlament hozzájárulása nélkül érvénybe nem léphetnek. A válasz azonban teljesen felesleges volt. Az a kérdés, hogy vájjon a statutum fennálló törvényeket érint-e, rnár el volt döntve s azért a kongresszus határozatainak végrehajtása az országgyűlés hozzájárulása nélkül nem volt megengedhető. Mióta szent István koronája fennáll, soha sem létezett katholikus autonomia, annak életbeléptetése tehát a törvényhozás jogkörébe tartozott, s a kongresszus statutumait a király sem szentesíthette volna a nélkül, hogy meg ne szegje az alkotmányt, melyre fölesküdött. Nehéz volna feltenni, hogy nem épen a világos alkotmányszegés tudatában cselekedett a kongresszus választmánya akkor, a mikor a statutum szentesítését az országgyűlés elkerülésével egyenesen ő felségétől akarta kinyerni. Sőt egyenes felségsértés volt feltenni az alkotmányos uralkodóról, hogy szentesítését ily alakban meg fogja adni. Maga Deák Ferenc teljességgel elfogadhatlannak jelentette ki az elaboratumot, hiába hivatkozott a primás a már elhunyt Eötvös egy levelére, melyben az a statutummal való egyetértését kijelentette. A király válasza nem lehetett más a primás által vezetett deputációnak, mely a tervezetet átnyújtotta, mint a mit szigorú alkotmányosságától várni kellett, hogy a dolgozatot át fogja adni a minisztériumnak alkotmányszerű eljárás végett. A r. katholikus autonomia sorsa ezzel eldőlt hosszú időre, ós pedig abban a szervezeti hibájában, mely legalkalmasabb volt a kritikát, a támadásokat kihívni maga ellen. A r. katholikus egyháznak vallási belső tartalmával nem foglalkozunk itt, de az az egy elvitázhatatlan tény, hogy ez a merőben vallásos tartalom még nem nyújt garanciát arra nézve, hogy a vallásos eszme kialakulása egyúttal a nép társadalmi fejlődésére is jótékonyan hat ki, — ezt mutatja a római egyház dogmaticohierarchikus megcsontosodása a középkortól a legújabb időkig. Már pedig az egyház nem csupán a vallásos érzés ápolását kell, hogy szolgálja. Valóságos nemzeti establishnient kell hogy legyen, társadalmilag és nemzetileg elevenen ható intézmény. Epen azért az önrendelkezés és autonomia jelszava nem szabad, hogy arra vezessen, hogy az egyház népies jellegét szektái jelleggel cseréljük fel s fejlődését merőben belső tényezőkre bízzuk. A nemzeti egyház eszméje igen jól fentartható a nélkül, hogy az államegyház eszmekörébe tévednénk. Ott vannak például a papok világi képzése tekintetében felállítható kötelező normák, Ha az egyházakat csakugyan azoknak a hatalmas, pozitív testületeknek ismerjük el: akkor semmi sem csalékonyabb, mint azt állítani, hogy csak úgynevezett saját ügyekkel bírnak s a nemzeti társadalomnak nincs ezekhez szava. Világért sem. Ha az egyh az es tagjai nem egymással szemben álló tényezők, hanem egymást támogató erők, akkor a nemzeti egyház fogalma lehetetlenné teszi bizonyos mértéken túl a tanítói rend szektakormányzatát, hanem a nemzeti képviselet az az orgánum, mely a r. katholikus egyháznak általános nemzeti állását kijelölni hivatott. De erről majd közelebb. Várnai Sándor. Vallási erősödés és eura pastoralis. — Visszhang a távolból a vegyesházassági veszteségekre. — Vészharang-féle kongás hallatszik több oldalról a magyar protestáns egyházi élet mezejéről; »pusztulunk, veszünk « szavakkal végződik e Lap imént megjelent számai egyikének egy érdekes cikke, melyben statisztikai adatokkal van bebi-