Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-01-03 / 1. szám

tevékenység intensivebbé tételét értjük. A lelkész részéről tiszta igehirdetést es ci functiók lelkes végzését a templomban, gondos hitoktatást az iskolában és a konfirmándusok körül, buzgó lelki gondozását az ifjúságnak, a vegyes házasoknak, a templomkerülőknek s általában a belmissziói tevékenység megindítását és kitartó vezetését a gyülekezetben. Ezek nélkül nem képződhetik hit, nem fejlődhetik buzgóság, nem alakulhat ki egyházi és gyülekezeti jó közszellem. Csak meg kell figyelni: a hol élettelen az igehirdetés, hanyag a katekizálás, laza a cura pastoralis, nincs beimissziói tevékenység: ott minél nagyobb a gyülekezeti tagok száma, annál lazább azoknak egyháziassága, annál csekélyebb a buzgósága, annál meddőbb a hite, annál üresebbek a templomok. És viszont, a hol a buzgó igehirdetést gondos katekizáció, ezt lelkiismeretes pastoralis és beimissziói tevékenység egészíti ki, ott az álmosak is felserkennek, hiterő és keresztyén élettevékenység fakad a gondos munka nyomában, a gyülekezet belsőleg és külsőleg épül, s mindenek ékesen és szép renddel vannak az eklézsiában. Azért hát belterjesebb keresztyén tevékenységet sürgetünk az egyházban. Amcle a lelkész az egyházban egymaga nem tehet mindent, mondhatnám: nem tehet sokat. Munkatársakra van szüksége. Első és legfontosabb munkatársa a tanító az iskolában. Nemcsak a népiskolai tanító, hanem a közép- és főiskolai tanár is. Belterjesebb keresztyén munkásságot követel a jelenkor a tanítás embereitől is. A vallás, ha csak a templomban hirdetik, de az iskolában nem ültetik s nem ápolják, nem gyökerezik meg a szivekben és nem gyümölcsözik az éleiben. Hamis elvet, nem keresztyén irányt követ az, a ki azt hánytorgatja, hogy a vallás a papok dolga, a tanító és tanár ne törődjék vele. A vallás olyan erő, Istentől nyert erő, melyet a templomon kívül is ápolnunk és gondoznunk kell. Az iskolában különösen. Korunk vallási lazulása az iskolai nevelés vallási hanyatlásával áll szoros összefüggésben. Azért laza az egyház valláserkölcsi életereje, mert laza az iskola valláserkölcsi szelleme, s a míg az iskolát keresztyénebbé nem teszszük, addig a társadalom keresztyénsége sem fog szilárdabb alapot nyerni. A belterjesebb egyházi munkásságot különösen a mi egyházi iskoláinktól várjuk, azért is, mert ezekben van a vallásos erő leginkább meggyengülve, azért is, mert ezek vallásos erősödése legközvetlenebbül és legbiztosabban fogja regenerálni a meglankadt keresztyén közszellemet. Soha se felejtsük a nagy történeti igazságot, hogy a reformáció a templom mellett főleg az iskolával regenerálta a magán-és közéletet. Azért hát belterjesebb keresztyén munkásságot sürgetünk az iskolában. Egyház és iskola, pap és tanító valláserkölcsi hatása azonban a családba folyik össze. A család veszi át és őrzi meg vagy veti el a templomtól és iskolától nyert behatásokat. A család a valláserkölcsi élet mindennapi tűzhelye. A keresztyén család valódi letéteményese az élő és mindent megszentelő keresztyén szellemnek. Az iskola ülteti, a templom öntözi, de a család neveli fel a keresztyén életet. Régi igazság, mindennapi tapasztalat. Ámde korunkban a család keresztyén szelleme is nagyon meglazult. Ha még jó magot vet is az iskola és gondosan öntözi, ápolja is az egyház : az elvilágiasult család igen sokszor elszárítja, vagy nem gyökerezteti meg a szivekbe ültetett keresztyénséget. Ezek miatt azután az iskola és a templom, a tanító és a lelkész hatása is csekély lesz a helytelen családi szokásokkal félrevezetett elmékre. Azért hát belterjesebb keresztyén munkcisságot sürgetünk a családokban. A családanya ápolja gondosabban gyermeke szivében a keresztyen hitet. A családapa szorítsa rá s jó példájával buzdítsa gyermekeit keresztyén életre. Vigye őket és ne csak küldje templomba, olvasson nekik s olvastasson velők bibliát s a vallásos lapok és könyvek ne legyenek ritkaság az ő házában. Csak a hol a családi nevelés az iskolával és templommmal így kezet fog, csak ott állandósulhat virágzó keresztyén élet a társadalomban. Ez új esztendőben ennek a belterjesebb keresztyén munkásságnak meghonosodását kívánjuk egyházainknak, iskoláinknak, családjainknak. Hiszszük, hogy ezzel a legjobbat, a legszükségesebbet kívánjuk, mert ezzel oly erő birtokába jutunk, melyen semmiféle földi hatalom diadalt nem vehet. A belterjes keresztyén munkásság Krisztus és az ö evangéliuma isteni erőivel való meg erősíttetés. A Krisztus által megerősíttetett léleknek pedig hite tevékeny, mert isteni erő mozgatja; szeretete munkás, mert Isten erejéből táplálkozik; reménysége szilárd, mert örök alapra épült; győzedelme biztos, mert a leghatalmasabbal szövetkezett. Azért szüntelen imádkozzunk a megerősíttetés lelkéért ós ernyedetlenül dolgozzunk e lélekkel. Tegyük az új esztendő főfeladatává a belterjesebb keresztyén munkásságot. A lelkész az egyházban, a tanító az iskolában, a családfő az övéi között induljon belterjesebb keresztyén tevékenységre, s akkor ne féljünk se a fenyegető egyházi válságtól, SG cl növekvő valláserkölcsi bajoktól. Az evangéliumból táplálkozó hit ereje még mindig tudott győzedelmeskedni az ily bajok fölött! V. F.