Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-07-18 / 29. szám

ben való túltengésnek nagy egyházközségekben a parochiális rendszer s új lelkészi állások felállítása által megszorítása a másik oldalon. Ezeket házilag is el végezhet nők és egy oly elhatározó lépést tennénk ezzel, mely egyházunk jövő sorsa felett messze kihatólag döntene. Arra akarunk ezzel célozni, hogy az egyház és állam közötti kölcsönös jó viszonyt ugyan mindenek felett nagyra becsüljük, de nem tartjuk egyáltalában egészséges dolognak, ha az egyház existentiáját az államhoz varrjuk. Az idők méhe nagy dolgokkal terhes. A nemzetiségi társadalom alatt a gazdasági, resp. sociális társadalom eszméje bontogatja az alapot. Az új eszme hódítása valóban rohamos. Hogy mit hoz a távol jövő, közülünk senki sem tudhatja, de annyit igenis tudhat bárki, hogy a sociális társadalom bizonyos körülmények között épen nem kivihetetlen ábránd, sőt az egyetemes civilisatió iránya s a keresztyénség eszménye egyenesen e felé egyengetik az utat. Az első békés lépés az angolszász faj testvériségének proelamálásában már meg is történt a politikai élet terén, melynek az egyházban megfelelő pendantja, a szintén Angliában létesült free church federation. A keresztyénség fogja viselni az egész átalakulás legnagyobb terhét, mint viselte a múltban is mindig és neki jut a szerep; a rakoncátlan elemek megszelídítésére akár csak az ó- és középkor határán. Nem hiszszük ugyan, hogy a "Free chureh-ök alkalmasabbak volnának a társadalom nagyátalakulásának szabályozására, de másfelől ugyanígy vélekedünk az allamhoz varrott egyházakról is. Jól tudjuk ugyan, hogy utolsó szavaink sok visszatetszést szülhetnek, de azt is jól tudjuk, hogy a mikre céloztunk, azokat az állam- és társadalom-bölcselet egyáltalában nem helyteleníti, sőt vallja, hirdeti. A messze jövő kétséges s bizonytalan képei nem indíthatnak ugyan bennünket elhatározó lépésre, de kétségtelenül intenek okosságra, intenek arra, a mit Pál apostol az emberről mond: »minden ember magának áll, vagy esik*. A jelen viszonyok között tehát feladatunk nem lehet egyéb, mint hogy hazafiúi s egyháztagi kötelességeinket híven teljesítsük, érte javadalmat ne várjunk. Ha az állam felismeri fontosságunkat és saját érdekében bennünket támogatni kész, ; támogatását kész szívvel elfogadjuk, de önállóságunkat érette fel nem áldozzuk. Végezzünk annyi munkát, a mennyire erőink képesítenek: végezzük önzetlenül és ne akarjuk magunkat az állam által kitartatni, mert így az életünkhöz való jogot és ennek létfeltételeit veszítjük el. Pedig mennyi dolgozni valónk volna ; mennyi munka vár reánk! Hiszen a hazafiságot önzetlenül csak is mi képviseljük e hazában és milyen nagy rétege van még e hazának, melyet át kell hatnunk, meg kell elevenítenünk. De vájjon alkalmasak vagyunk-e ma erre? Fájdalom nem. A nazarénismus ezreket nyert már a szerbek közül a Krisztusnak és ha benne — a mi nincs — nemzeti öntudat volna, azokat megnyerte volna a magyarságnak is. Mi sem a románok, sem a szerbek, sem a ruthenek között nem hódítottunk, pedig a mi hóditásunk az evangélium és a magyar hazafiság hódítása volna egyszerre. Hogy miért nem jutottunk még idáig ?! Sokan azt mondják, hogy azért, mert szegények vagyunk. Igaz! Szegények vagyunk az . . . evangélium szeretetében. p—f. IRODALOM. ** A Szalay-Baróti-féle »Magyar Nemzet Történetéiből, a 60-ik füzet érkezett hozzánk. A II Rákóczy-féle fölkelésnek rendkívül érdekes eseményeit olvassuk e füzetben; a kurucvilág utolsó felvillanását az ő szövevényes politikai szereplőivel és hadi korifeusaival látjuk magunk előtt elvonulni Szatmárig, hol a rég áhítozott béke hazai történelmünk egyik legesetnénydúsabb, de egyik legszomorúbb korszakát is bezárja. (1711.) A jelen füzet külön melléklete I. József császár-kiralynak az arcképe. A szöveg közzé nyomott illusztrációk pedig a következők : XII. Károly svéd király, Heister Siegfrid, Károlyi Sándor arcképe és aláírása, harc kurucok és labancok között, Pálffy János, II. Rákóczy Ferencz aláírása, Nagy Péter orosz cár, kurucok, A majthényi fegyverletétel, Eleonóra császárné és III. Károly megerősítik a szatmári békéi. Megjelent és megrendelhető a Lampel R. (Wodianer F. és fiai) budapesti könyvkiadó cégnél. ** Az »1848/49 iki Magyar Szabadságharc Története® című illusztrált munkából most jelent meg a 84-ik füzet, a melyben Gracza György a világosi gyásznapot közvetlenül megelőző eseményeket mondja el a nála megszokott érdekességgel. A füzet illusztrációi ezek: Bem tábornok körútja a temesvári csatamezőn 1849. aug. 9-én. A temesvári ütközet első hírvivője, Kossuth és Görgei utolsó találkozása 1849. aug. 10-én. A szép munkát a Lampel-fele cég adja ki. ** Die österreichisch-ungarische Monarchie. Dr. Umlauft Fr. tanárnak a híres földrajzi-statisztikai füzetes müvéből a befejező 21—25. füzetek most hagyták el a sajtót. Ezek a füzetek Tirol és Voralberg, Dalmácia, Bosznia, Hercegovina, Galícia, Bukovina és Magyarország részletes geográfiáját és topográfiáját foglalják magukban, a tudomány mai színvonalán, a legújabb adatok' gondos felhasználásával és népszerű előadásban. A kiváló munka gyakorlati használatát rendkívül megkönnyíti a teljes név-és tárgymutató. Kiállítása nagyon szép. Különösen szépek az illusztrációk, melyeknek száma 176, és a külön mellékletek, melyekből 15 díszíti a becses müvet. A maga nemében legújabb és legjobb illusztrált munkára ismételten felhívjuk olvasóink figyelmet. A 25 füzetre terjedő díszes munka füzetenként 30 krért, egy díszes kötetben 9 írtért megrendelhető Bécsben A Hartleben könyvkiadó cégnél. ** Egyházi beszéd. A koronázás 25 éves jubileuma alkalmából írta és elmondotta s a koronázás 30 ik évfordulója emlékére kiadta Homola István kassai ev. lelkész. Kassa, 1897. 15 lap, ára? . . Hazafias lélekből fakadt, lendületesen megírt s vallásilag is építő, tartalmas alkalmi beszéd. Tartalom és alak dicséretére válik a szorgalmas szerzőnek.