Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-07-18 / 29. szám

EGYHÁZ. A dunántúli ág. hitv. evang. egyházkerület augusztus hó 26-én tartja meg ezidei közgyűlését Pápán. A közgyűlésen Gyurátz Ferencz püspök és szentmártoni Radó Kálmán fog elnökölni s a közgyűléssel kapcsolatban egy nagy jelentőségű humánus intézmény jubeliumát is megülik. A dunántúli ág. h. evangélikus együázkerületi gyámolda. mely papok, tanítók és tanárok nyugdíja címén eddig már közel kétszázezer forintot fizetett ki, áldásos működése ötvenedik esztendejét töltötte be. A gvámoldát Pálfy és Karsay kezdeményezték ötven év előtt s az ma már nagy tekintélyes alappal rendelkezvén, hatalmas támasza a kerület alkalmazottjainak. Az ötvenéves jubileum alkalmából Poszvék Sándor soproni theologiai tanar és kerületi főszámvevő megírja és kiadja a gyámolda történetét. Lutheránus lelkészi nyugdíjintézet. Az ág. h. evang. egyház törvénykönyve egyetemes lelkészi nyugdíjintézet szervezését rendeli. A szervezési munkálatok az egyetemes gyűlés indításából régebbi idő óta folyamatban vannak, sőt az intézmény tervezete, mely Glauf Pál főesperes tollából került ki. a legelső bizottsági rostáláson is átesett. E hó elején ülésezett ebben a tárgyban a nyugdíjbizottság, melynek tárgyalásában részt vettek báró Prónay Dezső, Radó Kálmán, báró Podmaniczky Géza, Laszkáry Gyula, Scbreiner Károly s többen a lelkészi karból. A bizottság a nagy gonddal készített javaslatot részletes tárgyalás alapjául egyhangúlag elfogadta s meleg köszönetét fejezte Glauf főesperesnek és Bogyó Samu tanárnak, a tervezet készítőinek. A tervezet főbb pontjai a következők: Az intézetnek minden lutheránus lelkész kötelezett tagja. Fizet a nyugdíjintézetbe minden gyülekezet évenként annyiszor 12 frtot, a hány lelkészi állást tart fenn ; fizetnek a lelkészek évenként 28—28 frtot és belépéskor-60 frt alapdíjat; ad az egyetemes egyház erre a célra évenként 24 ezer frtot. A nyerendő nyugdíj egyelőre a lelkésznek 400 frt, özvegyének 200 frt, az árvák neveltetési járadéka 40 frt, a teljes árváké 80 frt. A kerületek és esperességek kebelében fennálló hasonló célú gyámolító és segély egyesületek továbbra is érintetlenül hagyatnak.— Szerény kis kezdet, valóságos mustármag bíz ez, de úgy látszik, abból az evangeliumi mustármagból való, mely kezdetben kicsiny, de lassankint terebélyes fává növekszik. Közös akarat, dicséretes egyetértés és a lelkészikar szorongatott helyzetén való segíteni akarás hozta létre. Ha a többi forumok is oly buzgón felkarolják, mint az eddigiek, akkor ez a nagy jövőjű intézmény, a lutheránus egyház egységszózatának a hathatós tényezője nem sokára megvalósul s azután gyorsan fel is virul. Adja Isten! Tizenkétezer forint egyházi célokra. Foktő pestmegyei községben már évek óta nagy volt az úrbéresek elégedetlensége, mert a maradvány-pénztárt, a melyben 40,000 forint volt, nem osztották föl az arra jogosítottak között, sőt még — hátralék címén — folytonosan indítottak kereseteket a lakosok ellen. Az úrbéres lakosság Gáber Gyula dr. budapesti ügyvéd útján sürgette a leszámolást, a mi végre Beniczky Lajos pestmegyei alispán tapintatos eljárása folytán, barátságos egyezség útján meg is történt. A tárgyalások eredménye az lett, hogy az úrbéresek, az ügyvédjük biztatására, 12,000 frtot adományoztak a foktői római hatholikus és református egyházak segélyezésére. Elhatározták továbbá, hogy a maradékösszeget fölosztják. Ekként az összes folyamatban levő pöröket megszüntetik. Az ó-becsei ev. ref. fiók-egyház elöljáróságától a következő fölhívást kaptuk, melyet Szász Károly dunamelléki püspök űr is meleg ajánlaital látott el: Tizenkétezer római hatholikus és 6000 görög keleti vallású lakosság között elenyésző kis szigetként áll az ó-becsei evang. református fiókegyház az ő számban bár csekély, de vallásos buzgóságban annál gazdagabb hívőivel. E kis szigetet egyrészről a római katholikus lelkészek eretnekgyűlölő fanatismusa, másrészről a görög-keletiek idegen nemzetiségéből származó fajgyűlölete a megsemmisülés örökös veszélyével fenyegeti. Nem rég még az egyház tagjai — nélkülözni lévén kénytelenek a lelki táplálékot — vezető hiányában két rossz közül a kisebbet választva, inkább beolvadtak a római katholikus egyházba, sem minthogy minden vallás nélkül kellessék élniök. A közelmúltban azonban a viszonyok némileg megjavultak. Az egyház intelligensebb tagjai áthatva a cél magasztossága által, kezet fogtak ágostai evangélikus hitsorsosainkkal s lankadást nem ismerő buzgalmok fényes eredményét hirdeti az a két testvér-felekezet közös tulajdonát képező egyszerű kis templom, melyet mult év június havában, forrón szeretett hazánk ezer éves fennállásának ünnepesztendején emeltünk s a melyet Szász Károly dunamelléki püspök úr avatott föl s adott át magasztos hivatásának. Sajnos azonban, hogy egyházunknak derengeni kezdő egére újabb föllegek kezdenek tornyosulni. Az epítésbe azon reményben fogtunk bele, hogy a politikai község képviselő testülete által egyhangúlag megszavazott segélyt meg is fogjuk kapni. Keserűen kellett csalódnunk! És most állunk, vállainkon a templomépítésből eredő nagyobb adóssággal, melynek kamatait sem bírjuk fedezni; templomunk berendezése hiányos; istentiszteletben még a sátoros ünnepek alkalmával sem részesülhetünk! Ha kishitűek lennénk, akkor szegénységünk tudatában, mert egyházunk tagjai, a kik részben az amúgy is szerényen dotált hivatalnoki karból, nagyobb részben azonban a még mostohább körülményekkel küzdő iparosok és napszámosok sorából kerülnek ki, elcsüggedve tétlen megadással kellene a közeli megsemmisülés veszélye elé néznünkI De mi bennünk él a hit; a reménység éleszti föl lankadó tetterőnket s azon reményben fordítjuk oda bízó tekintetünket jobb sorsban élő hitsorsosainkkoz, hogy azokban él még az ősök áldozatkészségének emléke, a mely párosulva a testvérek iránti szeretettel, nem fog bennünket elhagyni szomorú helyzetünkben . . . Lelkünk oda küldi esdő fohászait a Mindenség Urához s hisszük és reméljük, hogy a mennybeli Atya fölkelti majd a könyörületesség érzetét azokban, a kiktől mi az anyagi segítséget várjuk. Testvéreink! Ne hagyjatok bennünket elveszni az annyagi szükségben s segítsetek meg bennünket, hogy lelki szükségleteinkről is gondoskodhassunk! Juttassátok el hozzánk kegyes adományaitokat, tegyétek lehetővé, hogy megszabadulhassunk adósságunk