Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-07-18 / 29. szám

szek és tanítók közt nincs oly egyetértés, melyet közös munkájuk megkövetel. Nincs ugyan oly egyháza a b.-somogyi ev. ref. egyházmegyének, hol nyilt harczban tört volna ki botrányt okozóiag az egvenetlenkedés. de igen sok helyen e betegség hamu alatt lappangó szikra, mely az egyház épületét lángba borítással fenyegeti, mely eset bekövetkeztével megtörténhetik. hogy mind a lelkész, mind a tanító égés sajgó sebeivel menekülhetnek a lángok közül. A lelkészi testület tagjai között is, nagy hiánya van a krisztusi, sőt még a közönséges ember szer etetnek is. Hirdettetik, kiáltozással hirdettetik, hogy békesség, de azért nincs békesség. Szeretnék evangelista lenni, hogy örömöt hirdethetnék, hogy a lelkészi testület megértette az írás szavait: »Orvos, gyógyítsd meg magadat*. Szeretnék öröm hirdetője lenni, hogy a lelkészek között szokásos atyafi megszólítás nem a távolállásnak, de a közelségnek kifejezése s a testvér szó helyett alkalmaztatik, de fajdalom, tényekkel könnyen megcáfolható beszéd hirdetésére nem vállal kozhatom. A lelkészek között szinte mindennapi dologgá kezd fejlődni Kain és Abel esete és Nóé gyermekeinek csúfolódása, a törvények iránti tiszteletlenség a (örvényes felsőbbség iránti gúnyolódás, engedetlenség es így a rossz példaadás«. Ha a só megízetlenül, mivel sózatik meg? kérdi az éles látású, nagy tapasztalatú s erősen ideális lelkű, optimista érzelmű esperes, ki eme tulajdonságai dacára is ilyen képet fest az egyházak életéről, cselekedetéről. Sötét felhők tornyosulnak a láthatáron, az ősi reform -hitiránti közöny, felekezetnélküliséy hazánk több vidékén már erősen pusztít, álljunk tehát résen, tamogassuk egymást szeretettel, mert ha a cselekvés helyett kormányzók, vezetők viszálykodnak, ott a pusztulás előbb-utóbb be fog következni. Öntudatos, egyetértő munkára, a belmissziónak nagy fokú alkalmazására és sok oldalú tevékenységre van szükség, különben, ha ezeren állunk is össze, de mit sem teszünk, az eredmény zérus lesz. Az egyesült erők csak ott hatnak, hol az egyes erők nem tétlenek. »Concordia res parvae creseunt, discordia maximae dilabuntur*. A mai korban egyetértés, egyesülés nélkül sem erkölcsi, sem anyagi ügynek nagyobb lendületet adni nem lehet, míg társulva, egymást támogatva, az is kivihető a min egyesek ereje hajótörést szenvedne. A b.-somogyi egyházmegyét, illetőleg felemlítem még, hogy Begedv István esperesi állásáról lemondott s a közgyűlés a lemondást bizalmának, elismerésének jegyzőkönyvi kifejezése mellett el is fogadta. A cselekvés kora elérkezett, legyünk békében s munkálkodjunk kétszeres erővel. N Kanizsa. Seregély Dezső, missz. lelkész KÜLFÖLD. Külföldi egyházi szemle. (Vége.) Úgy látszik, hogy erre fektet a porosz állam is kiváló súlyt, míg ellenben nálunk úgy egyházi, mint állami főhatóságaink e kérdést nagy részben figyelmen kívül hagyták. 1848 előtt sokkal több figyelemben részesítette a dicasterialis kormányzat e kérdést, mint a mai felelős minisztérium. ámbár az is igaz, hogy nem épen nekünk, protestánsoknak, javára szolgált e figyelem. Végzetes nemzetgazdasági botlást követett el a XVII. és XVIII. századbeli osztrák kormányzat, midőn a róm. katholikus nagyobb egyházi javadalmasok javadalmait helyreállította, sőt gyarapította. ellenben a parochiák és protestáns egyházközségek legnagyobb részét a hívek szolgáltatásai terhére hagyta. A kath. parochiákon segített a reálterhek — patronátus, tized, ágybér — erőszakolásával vagy a vallásalap útján, ellenben a protestánsok dézmáinak s itt-ott ingatlanainak elvételevel a mi részünkre azt a kellemetlen helyzetei teremtette meg, melynek keserű gyümölcseit most, a felekezeti kényszer megszűntével érezzük leginkább s fogjuk érezni még jobban, ha kellő állami támogatásban idejekorán nem részesülnénk, ellenben az állami terhek emelkednének. Sokan úgy fogják fel 11. József türelmi pátensének 2 pontját, mely száz család részére engedte meg az egvházalkotast, mint a protestánsokkal szemben fentartott katholikus okvetetlenkedést, holott benne a leghelyesebb financpolitika nyilvánul, a melyet sem egyházunk, sem az állam nem méltányolt eddig eléggé, t. i. hogy száz család az a minimum, mely egy tűrhető egyházközséget önerején fentartani képes. A stólamegváltás, melyet Poroszországban 1891-ben eszközölt az állam, tekinthető abból a szempontból is, hogy a lelkészi szolgálatok igénybe vétele megkónnyíttessék, abból is, hogy a lelkészek javadalma biztosíttassék; de abból is, hogy a kis egyházközségekben lakó hívek terhe könnyíttessék. Poroszország e címen az összes felekezeteknek 175,000 márkát ad, mely összeg a közadókból adatik ugyan, de terhét a szegény kevésbbé érzi. mert a stóla egyenlő és nem fokozatos díjtételben volt s van mindenütt megállapítva. A legutolsó porosz költségvetésben tisztán evang. eg\házi célokra 4.630,522 mk. az összes felekezetek céljaira 5.702.800 mk. véteíett fel, a mely összegekben nincsenek benne a felekezeti oktatás segélyezésére fordított tételek. Bajország az evang. egyháznak 2,304,491 mk. ad rendes egyházi szükségletre és a rendkívüliekre körülbelül 1.168,698 mk. arányos részét Szászország 1,302,650 mk. Württemberg 2.900,000 mk., Baden 250,000 mk., Hessen 240000 mk. ad prot. egyházi célokra. A mi viszonyaink igen szomorúak ezen képekkel szemben. Milliók vannak róm. és gör. kath. főpapi kézen állami eredetű javakból és közegyházi célokra az összes felekezeteknél együtt véve csak morzsák jutnak a nagyobb javadalmasok ellátásával szemben. Hát ha még az államsegély arányát veszszük fel: akkor lesz előttünk a legkiválóbb ellentét a felekezetekkel szemben tanúsított különböző eljárás szempontjából. Az idei porosz kultuszbudget-vita igen sok tanulságot szolgáltat nekünk, ha meg akarjuk érteni. És pedig nemcsak az államra szól ez, hanem ránk protestánsokra is. A legégetőbb dolog lenne ránk nézve az egyházakban való túltengés megszorítása egyfelől, a hívek-