Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-07-18 / 29. szám

TÁRCA, Csevegés a »logos«-ról. Divatos mondás ma napság, hogy a tudomány csődöt mondott. Ez azonban nem egészen igaz. Csak a filozófia mondott csődöt a tudományban. Félreismerhetetlenül bevallja ezt maga a modern filozófia is, mikor a saját szárnyait megnyirbálva, a maga működési körét a positivismusban a minimumra redukálja. És sajátságos, erről csak a vallástudomány nem akar tudomást szerezni. Mikor a filozófia határai minden tudomány, meg a filozófia terén is a legszűkebbre szoríttattak: a vallástudomány akkor engedi neki a legszabadabb csapongást. Minden oldalról szigorű rendreutasítás hangzik a felhőjáró kis garázda felé, hogy maradjon meg a positiv alapokon; a vallástudomány pedig bámulatra méltó előzékenységgel kiveti a lábai alól az egyetlen positiv alapot, a bibliai kijelentést is, hadd repüljön kedvére a ködben! Ma már a systematika "theologia a keresztyén alapokról merőben leszakadt vallás-filozófia. Nincs bün, nincs büntetés, nincs könyörülő élő Isten, nincs megváltás, csak köd, homály és vizenyős frázisok. (Azt hiszem, szerző itt az úgynevezett »modern theologiá«-t érti Szerk.) De ebben ismét csak az a régi igazság nyert újabb bizonyságot, hogy a szabadság a tudomány dajkája s az igazság őre. Mert a mióta a dogmatika levált történeti alapjáról s merőben függetlenítette magát az üdvtörténeti tényektől, azóta szabadult ki a biblia is a Procrustes ágyából, melybe a régi jó filozófus kritikusok fektették. A vallás-filozófia megszabadult a bibliától, s a biblia a vallás-filozófiától. így most már remélhetjük, hogy a biblia irányában eddig észlelt elfogultság is meg fog szűnni s az elfogulatlan bibliai kritika a könyvek könyvét a hitelességnek, igazságnak és bizományosságnak, eddig nem is remélt fényében állítja elénk; a merész röptű vallás-filozófia pedig megüresedvén, megszégyenülten, de meggvógyultan fog visszatérni egyedül észszerű positiv alapjára. Ennek a jobb kornak hajnala már dereng, bár sokak előtt még mindig a tübingai köpönyeg a legújabb újdonság. De hát mind hiában, a tübingai iskola megtette kötelességét, a tübingai iskola elmehet. Nem lehet célom ily rövid keretben ez iskola jelentőségét vázolni, röviden csak azt jegyzem meg, hogy maradandó érdeme az, hogy a keresztyénségnek, mint történeti organismusnak a környezettel való érintkezését és kölcsönhatásait kutatta, világosította, s ez iránt az érdeklődést mindenkorra biztosította. De nagy hibája az, hogy ezzel meg nem elégedvén, az absolut keresztyén eszmét is erőszakkal fejlődtette, s nemcsak az organismust, hanem annak absolut életelvét is az említett érintkezésekből s kölcsönhatásokból származtatta. így kellett a Messiás eszméjének különböző fejlődési fokozatokon átmenni magának Jézusnak lelkében, majd az őskeresztyénségben, ezért kellett a petrinismusnak a paulinismussal engesztelhetetlen, gyűlölséges háborút folytatni, ezért kellett az űjtestamentom legtöbb könyvének nem hitelessé lenni, ezért kellett a János evangéliumának még a paulinismusnál is magasabb fejlődési fokra emelkednie, ezért kellett az evangelium »ismeretlen« írójának legjobb akarata ellenére igazi modern értelemben vett vallás-filozófiát zengenie, s ezért kellett e könyvnek 170-ben vagy talán még később keletkeznie, és végül ezért kellett a »logos<-nak alexandriai demiurgost jelentenie. Mert ha véletlenül kitűnnék, hogy ez az evangelium már 80-ban, vagy — még elgondolni is szörnyűség — már 70-ben készen volt: hová lenne az apostoli kort messze túlszárnyaló fejlődési foka, s hová lenne a »logos«-nak modern vallás-filozófiai jelentősége? így növelték a kritikusok a zűrzavart és homályt az egyes bibliai könyvek körül, tisztán filozófiai tendentiából. A külső bizonyságokat semmibe sem vették, vagy elcsűrték-csavarták, belső bizonyságokul pedig azokat az eszméket hozták tel, melyeket ők maguk erőszakoltak bele az illető könyvbe. Erre az erőszakoskodásra most már nincs szükség, mert a biblia mondhat, a mit akar, a vallás-filozófusok is mondanak, a mit akarnak. így aztán a János evangéliuma is lassan-lassan kegyelmet nyer a kritikusok előtt. Az egyházi atyák irodalmának beható tanulmányozása mind jobban erősíti az érveket a hagyományos nézet támogatására. Csak néhány példát említsünk. Esdras apokalypsise. mely a Vulgatában Esdrás könyveihez soroztatott mint negvedik, a melynek keletkezési idejét a tudósok körülbelül Kr. u. 95-re teszik, 5, 18. vben így szól: . . . ac ne derelinquas nos. ut pastor gregem suum lupis, in manu malignorum. Ki venné észre a Ján. 10, 12-re való utalást: ó juaíküTÓc §é . . -ftsoopei RÖV XDXOV spxójJievov, %a\ átpírjai zá xpó/iorta ... xai 6 Xóxoc ápTtáCsi aÖTá. . . Vagy IV. Esdr. 16, 39: Quemadmodum praegnans quum paritura est á nono mense partum suum; appropinquant hora partus ejus, ante horas duas vei tres, dolores circumeunt uterum ejus, et prodituro infante ex utero non tardnnt punctum unum. felesleges és indiskrét részletezéseivel nem plágiumnak ismerhető-e fel egyszerre a Ján. 16, 21-ből? Még egy példát. Római Kelemennek ez a passusa: Yvwrwaav a7ravm zá stb 7}. ozi aó el ftsóc pióvoc: xat 'iYjaoo? ypiazóz. teljesen megfelel Ján. 17, 3-nak: yLvil)oxooaiv as TÖV FJ.óvov áXvj'O'Svov •freöv %al 8v ánéazeikaQ 'I^aoőv -/piatóv. A ki több ilyen erősen bizonyító példát is akar látni, az nézze meg Resohnek a mult évben megjelent művét: Aussercanonische Paralleltexte zu den Evangelien. Viertes Heft. Ott megláthatja, hogy a régi egyházi atyáknál a János evangeliuma mily ismeretes volt s mily nagy tekintélyben állott. Resch azt is kimutatja kétségtelenül, hogy a legrégibb keresztyén úrvacsorai liturgiának, melyet a Philotheos Rryennios metropolita által 1875-ben felfedezett Aiőrzött meg számunkra, s mely liturgia Kr. u. 80—90-ben már használatban volt, alapjául a János evangeliuma szolgált, és pedig minden kétséget, kizárólag az