Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-07-18 / 29. szám

egyházközség lelkészt ós tanítót külön-külön nem, csak egyesítve képes eltartani, s azok a mostoha sorsú szegény lelkészeink, kik mellé — koruk, egészségi állapotuk miatt — káplán okvetlen szükséges, de fizetni nem képesek. Egyedül ilyen körülmények között véljük helyesnek a tanítókáplánság további fentartását. Theologusaink neveltek nekünk egyh azias főurakat. E tény alig tagadható. A közelmúltban egyházunk életében azok a főurak játszottak vezérszerepet, kiknek családjánál hagyományos volt a ielkés/képzettségű nevelő. S nem egy főúri házat látunk még most is, hol a családdal együtt ól az öreg, tisztességben megőszült nevelő, ki a maga némaságában is mintegy élő tilalom arra inti, hogy megemlékezzél a te egyházadról! Annál fájdalmasabban esik, hogy a fennálló káplánszükségben már nem egy főúri család volt kénytelen másfelé nevelő után nézni, minthogy végzett theologust nem kaphatott. Peclig talán nem kell bizonyítanom, hogy épen egyházunkban mennyire szükségünk van egyházias világi vezórelemre! S bizony nemhiába borul el a szemlélő, ha látja, hogy főuraink vallásossága, buzgósága csökken. Itt hivatása van a theologusnak olyan, melyet más módon helyre nem pótolhatunk. Avagy olyan erős egyházunk, hogy nincs szüksége a világi, vagyonosabb elem támogatására ? Segédlelkószeinknek az előkelőbb családoknál való megfordulása más oldalról is szükséges. Theol. akadémiánkról alig lehetne azt állítani, hogy theologusainknak társadalmi nevelést adna. A theologus az akadémián töltött négy óv alatt — a legatiókat kivéve — társaságban alig fordul meg. Pedig, ha igaz az, hogy a lelkész a helység társadalmának vezetője, vagy legalább is annak kellene lennie, méltán megkövetelhető, hogy lelkészeink némi társadalmi jártassággal rendelkezzenek, hogy ne vonják magukra azoknak, kik között megfordulnak — legjobb esetben is — jóakaratú mosolygását, vagy ne legyenek kénytelenek visszavonulni, elzárkózni helységük társadalmától. A nevelőség a főúri körökben való élet ezt az oldalát megadja a fiatalnak, mert egyrészt kellő szerénységre szoktatja, másrészt meg minden körülmények között bizonyos fokú társadalmi műveltséget s látkör szólesbülóst nyújt neki, hogy nem lesz szánalomraméltóan szegletes, ha idegen körben kénytelen megfordulni. A református egyház vagyonának legalább felét középiskoláira áldozta. Ezek — úgymond a régi hagyomány — az egyház »vetemónyes kertjeia. S mégis ha középiskoláinkból kikerülő ifjúságunk egyháziasságát, vallásosságát a hozott áldozattal mérlegbe vetjük, az áldozat úgy nagyságra, mint súlyra szomorúan felülmúlja az eredményt: az ifjúság vallásosságát. Tanárok fizetése, korpótléka, íizetósfelemelóse, nyugdíjjárulókai, az iskola fen tartása, legalább a mi viszonyaink között, horribilis összegeket emésztenek fel s a tőkének kamata megdöbbentően csekély. Az egyháziasság csökkenését, az egyháziatlanság fellépését középiskoláinkban a lelkésztanárok számának apadásával kell oksági viszonyba hoznunk. De sőt fennáll az a legalább is sajátságos körülmény, hogy azok, a kik e téren befolyással rendelkeznek, a befolyásukat nem arra használják, hogy az ilyen tanárokat előnyben részesítsék, de sőt ellenkezőleg. Tanárok kerülnek be középiskoláinkba, kiknek fogalmuk sincs arról, mi a protestantizmus és nem is lehet, mert nem abban nőttek fel, pedig azt csupán egy emberélet. árán lehet megszerezni s azok, kiknek theologiai képzettségük elég garantiája egyháziasságuknak, mellőztetnek. Valóban, ha valahol, itt nem kell sajnálnia az egyháznak nélkülözhető segócllelkészeit. Sópen azért theologiát végzett ifjainknak nem akadályt kell gördíteni ama szándékuk elé, hogy középiskolai tanári képesítést szerezzenek, de sőt lehetőleg segíteni kell őket ebben. így egyházunknak is használnak, saját képzettségüket is előbbre viszik. íme röviden ezért szeretnők a tanítókáplánságok eltörlését. Más fontosabb, életbevágóbb mezőkre is jutna emberünk, s a káplánoknak se látnók szűkét. Legifj. Szász Béla. Vegyesházassági statisztika. Az országos statisztikai havi közlemények e napokban megjelent május havi füzete szerint élve született május hóban: 53,430; halva: 1,211. Elhalt 7 éven alul: 18,235; 7 éven felül: 18,375, összesen: 36,610, népszaporodás: 16,820. Házasság köttetett: 12,922, ebből vegyesházasság: 1,372, %-ban: 10,61. Ág. hitv. ev. tiszta házasság: 854. Ev. ref. tiszta házasság: 1,240. Azon 137 vegyesházasságból, hol a vőlegény róm. kath., a menyasszony ág. h. ev., megegyezés szerint 22 esetben az apa, 10 esetben az anya vallását fogják követni a gyermekek. Veszteség: 12. Megegyezés nem létesült 105 esetben. Azon 146 vegyesházasságból pedig, hol a vőlegény ág. h. ev. és a menyasszony róm. kath., megegyezés szerint 14 esetben az apa, 44 esetben az anya vallását fogják követni a gyermekek. Veszteség: 30, megegyezés nem létesült 88 esetben. Azon 121 vegyesházasságból, hol az egyik