Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-01-17 / 3. szám

folyton égsz. .. éreztesd velünk a hatalmat, melyet Jézus Szivére gyakorolsz . ...« stb. Kérdem: a Megváltó Istenben való hit jut-e itt kifejezésre, s nem egy teremtményt tekintenek-e mindenható lénynek ? S nem merő babonaság-e ez ? (Vége köv.) F. Gy. ISKOLAÜGY. Protestáns középiskolák millennáris értesítői. I. Mindenekelőtt tegyünk egy kis számítást s néminemű recriminációt. A magyarországi két evangeliumi egyház 52 középiskolája közül az 1894/95-ik tanév értesítőjében közölte az iskola történetét 16 magyar nyelvű és egy németnyelvű, az 1895/96, évi értesítőben öt magyar és öt németnyelvű, összesen a két év alatt megjelent az értesítőkben 27 magyarországi protestáns középiskolának története, tehát középiskoláinknak alig több, mint fele tett ezúton eleget a közoktatásügyi minisztérium felhívásának és azon hazafias kötelességnek, mely a millennium nagy esztendejében e haza földjén fennálló minden intézményre súlyosodik. Üjra ki kell emelnem, hogy ezúton, mert egynehány intézetünk önálló monográfiában dolgoztatta fel s adta ki történetét, Ezek, a melyekről tudomást szereznem sikerült, a következők; 1. A miskolci ev. ref. főgimnázium története, két kötet. Irta dr. Kovács Gábor. 2. A kisújszállási ev. ref. főgimnázium története. Irta dr. Pruzsinszky Pál. 3. Az iglói ág. ev. főgimnázium története. Irta Pákh Károly. 4. A Selmecbányái ág. hitv. ev. kerületi lyceum története. írták Hlavatsek András és Király Ernő. 5. A nagykőrösi ev. ref. főgimnázium története. írták Ádám Gerzson és dr. Joó Imre. 6. A nagyenyedi ev. ref. főiskola újabb története. (Folytatása a P. Szathmáry Károly történetének, mely e dicső múltú intézet küleseményeit 1704-ig vezette.) Külön kötetben jelentek meg az eperjesi ág. hitv. ev. és a pápai ev. ref. kollégiumok történetei, amaz Hörk József, emez Kiss Ernő tollából. Ezekből az 1894/95-ik évi értesítőkben csak mutatvány volt közölve. Megjelentek az értesítőkben a következő középiskolák történetei vagy történeti adatai: az 1894/95-ikiben: a budapesti ág. ev., a bonyhádi ág. ev., a csurgói ev. ref. a debreceni ev. ref., a felső-lövői ág. ev., a mezőtúri ev.ref., a nyíregyházi ág. ev., a szarvasi ág. ev., a szászvárosi ev. ref., a székelyudvarhelyi ev. reform., a kúnszentmiklósi ev. ref. (kiegészítésül az 1888/89-iki értesítőhöz) a rimaszombati egy, prot. (kiegészítésül az 1878-i jubileumkor megirt emlékkönyvhöz), a sárospataki ev. ref. a soproni ág. ev. (folytatásul Mülner Mátyás 1853-ig vezetett történetéhez), a szászrégeni ág. ev. az 1895/96-ikiban: besztercei ág. ev„ besztercebányai ág. ev., békési ev. ref., békés-csabai ág. ev., karcagi ev. ref., marosvásárhelyi ev. reform., (folytatásul az 1883-ik évihez), medgyesi ág. ev. hitv. ev., nagyszebeni ág. ev., rozsnyói ág. hitv. ev., temesvári ág. hitv. evang., szászsebesi ág. hitv. ev. Hozzáteszem még ezekhez a hajdúnánási ev. ref. gimnáziumot, mely egynehány éve adta ki Bodnár Lajos összeállításában önálló füzetben történetét. Többről nekem nincs tudomásom. Ezek szerint tehát a magyar állam 1001-ik évének hajnalán a magyar tanügy egyik legjelesebb, mondhatni e sorban legelső képviselőinek, prot. középiskoláinknak történeteivel következőképen állunk: értesítőkben, a legközelebbi két év alatt (a régebbieket nem volt alkalmam kutatásom tárgyává tenni) megjelent (a pápai és eperjesi leszámításával) 25, önálló kötetekben (a pápai és eperjesi hozzáadásával) 10, összesen 35. Hiányzik ennélfogva 17 tanintézet története. Nagyon örülnék, ha az én számi1

ásom csalna és ezen meglehetősen nagy számot az érdekelt iskolák igazgatói — hivatkozással a vezetésük alatt álló intézetek általam nem ismert történetére — leszállítanák vagy épen eltüntetnék. Mert az előttem majd nem megmagyarázhatatlan, hogy volna hazánkban prot. középiskola, mely a miniszter által is fölhiva s a föntartó testületek által is sürgetve ne igyekezett volna az ezredik éve nagy alkalmával a múltban tett hasznos szolgálatait felmutatni, s ország-világ előtt dokumentálni a magyarnemzetért, ennek műveltségeért kifejtett munkásságát a múltban és ez alapon bizalmát, sőt jogosultságát a jövőhöz. Ide irom azokat a középiskolákat, melyeknek történeteit sem itt sem ott, sem értesítőkben, sem önálló monographiákban nem láttam; aszódi ág. hitv. ev., brassói ág. hitv. ev. (főgimn. és alreál), budapesti ev. ref., gyönki ev. ref., hajdúböszörményi ev. ref., hódmezővásárhelyi ev. ref., kecskeméti ev. ref. kézsmárki ág. hitv. ev., halasi ev. ref., kolozsvári ev. ref., mármarosszigeti ev. ref., pozsonyi ág. ev., sepsi-szentgyörgyi ev. ref., szatmári ev. ref., zilahi ev. ref. Nem hallgathatom itt el azon már sokszor fölpanaszolt tényt, hogy az erdélyi szászok szépszámú középiskoláinak értesítő még mindig német nyelven adatnak ki. Megíratták a jó szászok (tudtommal csak az egy brassóiak nem) s közölték is — ha már egyszer a miniszter kívánta — iskoláink történetét, de valamennyien német nyelven. Pedig ha valamikor, úgy az ezredév határán és ez év lelkesítő momentumainak hatása alatt lett volna alkalmuk szász testvéreinknek, hogy legalább magyar nyelvű értesítőkkel és monographiákkal igazolják azt, hogy e hazának ők is hű fiai és kívánt módon vesznek részt ennek örömében. Annyi idő óta, jó és balsorsban nemzetünkhöz kötve, hazánk földjén nemcsak tengve-lengve, hanem jólétben élve még mindig nem látják elérkezettnek az időt arra, hogy a magyar nemzet felsősége mellett a magyar nyelv suprematióját is elismerjék. Ha egyéb nem, talán az udvariasság is úgy hozta volna magával, hogy midőn a magyar ezredéves fennállását ünnepeli, tiszteljek meg az országot