Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-06-13 / 24. szám

rintot rendelt, melyből 800ü írt templomépítésre és 2000 frt a kántortanító javadalmának emelésére fordítandó. c) Főt. püspök úr összesen 920 forint adományozást tett. d) Zeyk Gábor, főgonduok a vízaknai egyházközség részére 3000 frtos alapítványt tett. e) A zilahi takarékpénztár az ottani kollégium javára 1000 frtot adományozott. f) Az orbai egyházmegye buzgó algondnoka: Csia Elek úr ehmei esperes és főjegyző utazási költségeinek fedezésére 500 frtos alapítványt tett. g) Özv, Daczó Gergelyné, s.-szenfgvörgyi hívünk, az ottani papi javadalomnak emelésére 2000 koronás alapítványt tett. és h) A marosi egyházmegye papi özvegy-árvai gyámintézete a szeretetház javára 1000 frtot adományozott, végül i) A széki egyházmegye feloszlatott gyámintézete a theol. fakultáson tanuló széki egyházmegyei thologusok segélyezésére 300 frt alapítványt tett le és 100 frtot a theol. könyvtár részére adományozott. Ugyancsak a theologiai könyrtár gyarapítására több buzgó hitsorsostól többrendbeli könyvadomány érkezett, melyek közül Szilágyi Sándor, özv. Sárkány Ferenczné és szászvárosi Kún-kollégium több kötetre menő nagyobb adományait említjük fel — nem szólván az igazgatótanácsnak a jelentés 3-ik részében foglalt s az egyházkerületi közgyűlés jóváhagyásától föltételezetten elvégzett administrativ intézkedésekről KÜLFÖLD. A holland református egyház köréből. Az egyházi ügyek iránt érdeklődő hollandusok kedélyét a folyó év kezdete óta Hulsman lelkésznek A biblia körül való harc-ról írt brochureje tartja izgalomban. Nem mondhatnók, hogy Németalföldön a modern bibliai kriticismus mellett és ellen megjelent munkák valami nagyon szokatlanok volnának, sőt annyira megszokottak, hogy többnyire csak lanyha érdeklődést tudnak kelteni. De e brochure által keltett izgalom érthető lesz. ha meggondoljuk, hogy szerzője eddig a bibliai kritika jogosultsága mellett hévvel szokott föllépni, most pedig röpiratában keserű váddal és panaszszal halmozza el a moderneket. Okot adoti pedig erre neki a múlt év vége felé az Utrechben tartott értekezlet tanácskozása, a hol épen ezt a kérdést tárgyalták. Ekkor vette észre, hogy a jelenlegi szentírási ítészét mily igaztalanságokra viszi és mily bizonytalanságban tartja követőit. Egészen megriadva hallotta, hogy a magát orthodoxnak nevező előadó ezeket mondotta : »Nem lehetünk Isten iránt eléggé hálásak, hogy Jézus Krisztus egyetlenegy betűírást sem hagyott hátra és hogy beszédei a hagyományok csatornáján jutottak el hozzánk, minélfogva sohasem tudjuk a tudományos bizonysággal megállapítani: épen úgy avagy másképen mondotta-e azokat az Úr«. Mely szavakhoz egy szintén orthodox lelkész még ezeket tűzte: »Az evangelium erős, mivel egyetlen egy szava sem bizonyos*. E tapasztalatok gondolkodóba ejtették Hulsmant és arra ösztönözték, hogy tollat ragadjon és komoly tanúbizonyságot tegyen arról a pusztításról, a melyet a divatos írásmagyarázat okoz. Azonban míg a szerző szivének becsületére válik ez a tiltakozás, nem tagadhatjuk, hogy a theologiában való járatlanságáról is bizonyítványt állított ki maga ellen. Mert csak egy gyermeteg kedély kérdezheti mire való Luther vagy Kálvin rendszere? Mi haszna van a tudományosan kidolgozott rendszernek ? Ő nem lát ezekben egyebet, mint a képzés egy részét, a szellemi gimnastikának egy nemét. Szerinte egy kis hittan olyan »mint a tizenkét cikkely, határozottan jobb útmutató volna a lelkészek számára és több igazságot tartalmazna, mint a szigorú dogmatikusok sophistikája.« Csak gyermek írhat így, nem pedig theologus. A ki a keresztyén vallás két ezer éves múltjára visszatekint, jól tudja, hogy a sátán ezt »az új hittant« is épúgy hatalmába igyekeznék keríteni, mint a régit. A református és a közvetítő theologusok joggal tekinthetik Hulsman iratát egy a theologiában járatlan ember éretlen szellemi termékének. Ezt a harcot előtte már sokkal férfiasabban, körültekintőbben és erélyesebben megharcolta dr. Kuyper. Hulsman brosürjének a modernek táborában csupán a legszélsőbb baloldaliak örülnek, mivel ügyesen kimutatta, hogy a közvetítő kritikai iskola által elfogadott állásponton megállani nem lehet, mert az szükségképen a baloldalra visz. És sajnos, oda viszi a confessionalis theologusok egy részét is. Valamint a német, úgy a holland orthodoxok közül sem hiányoznak azok az egyének, a kik mindazokat dicsőítik, valakik a gyűlölt liberálisok ellen fegyvert ragadnak. Különben pedig közönyösek, álláspontjuk nem sokat ér és tarthatatlan. Dr. Kuyper ezeket repristináló tlieologusoknak nevezte el, a kiktől semmi üdvöset sem lehet várni és a kikkel lehetetlen szorosabb barátságban lenni. De Kuypert se gyűlöli úgy senki és nem harcol ellene senki oly kicsinyes fégyverekkel, mint az államegyház orthodoxainak egy része. Gyűlöletük oly nagy fokú, hogy de gereformeerde kerk nevű heti lapjukban a Kuyper irányához tartozó lelkészeknek még privát beszélgetéseiket is közlik, természetesen nem a legszeretetreméltóbb megjegyzésekkel fűszerezve. Különösen a miatt nagy a haragjuk, hogy a dr. Kuyper vezetése alatt az államegyházból kivált református gyülekezetek a Gonfessio Belgica 36-ik cikkelyét revideálni szándékoznak. Ez a cikkely a hatóságoknak kötelességévé teszi az eretnekek megbüntetését: »A hatóságnak nem csupán az a dolga, hogy a polgári rend fentartására felügyeljen, hanem ügyeljen arra is, hogy az igaz istentisztelet fentartassék, minden bálványozás és hamis istentisztelet kiirtassék, az Antichristus birodalma lerontassék, Krisztus birodalma pedig kiterjesztessék*. Efféle követelés a mai államviszonyok és felfogás mellett kivihetetlennek és egyszersmind nevetségesnek is látszik, de az újtestamentum szellemével sem egyezik össze. A »de gereformeerde kerk« mindezek dacára hetek óta, egész az uralomig hivatkozik a zsidó királyok példájára. Teljesen elfelejti, hogy a theokratia is más, a modern állam is más. Dr. Kuyper pedig e támadásokra egy szóval sem válaszol-