Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-05-09 / 19. szám

dobogásában, ajka beszédében lenne a véghetetlen bizodalom, a győzedelem meglörhetetlen reménységének szava: »Nem szégyenlem a Krisztus evangéliumát, mert Istennek hatalma minden hívőnek idvességére . . .« (Róm. 1. 16.) Vajha mindenkinek fülében megcsendülne e könyv szava, a feltámadás harsonája, mely felhívja az embereket: 'férjetek meg . . . megjelent az embernek Fia, a ki keresztel Szentlélekkel ! . . Úgy vigasztal, bíztat egy mennyei hang: »Közel vagyon az Ur a töredelmes szivekhez és a töredelmes lelkeket megtartja* (Zsolt. 34. 19.). E biztatás, ez életerőt nyújtó reménység emeli az emberiség vigasztalás-könyvévé; ezt olvasva a fájdalom könye örömkönyűre változik; a szenvedés édes lesz s a teher könnyű »és a lélek felöltözi a világossághoz illő öltözetet«. (Róm. 13. 12.) Annyi szentség láttára, a mennyi Istenben van, annyi kegyelmes szeretet érzésére, a mennyivel Jézus elhalmoz, meg kellene térni mindenkinek. S a megtérés sohasem elég korai. Rövid az élet, csak épen annyi, hogy az ember megmutassa, vájjon lelke Istentől vagyon-e, vagy a gonosztól; csak annyi, hogy előkészüljön az örök életre. Fogadja az igét szivébe mindenki, mert senki sem tudja, mikor jő el az Úr! És a megtérés jutalma igazán isteni .. . Bármennyi szenvedés próbálja is meg az embert itt e földön, érje bár a csapások egész sora: ha hitt s bízott az Úrban, jutalma leszen a mennyekben. íme, szóljon az »örőkkévaló evangéliuma . . . »Isten eltöröl minden könyhullatást; ... és a halál többé nem lészen, sem a keserűséggel való sírás, sem kiáltás, sem semmi fájdalom nem lészen többé: mert az elsők elmultak*. (Jelen. 21. 4.) Gúnyolódik a világ, bolondnak nevezi az igazat? Mi ez akkor, midőn az örökéletről van szó ? A ki e világra nézve bolond, az a mennyeiekre nézve bölcs, az nem gyűjt a harag napjára haragot, hanem gyűjt, olyan örökséget, »mely el nem veszhet, meg sem mocskoltathatik, meg sem hervadhat«. (I. Péter 1, 4.) Nem mer az ember elindulni a megtérésre, rögös a keskeny ösvény ? Ne féljen, tekintsen a jutalomra; ne feledje, hallja meg, »mit mond a Lélek e gyülekezeteknek: A győzedelmesnek enni adok az élet fájának gyümölcséből, mely vagyon az Isten paradicsomának közepette (Jel. 2, 7.). A ki az életet szereti, kövesse az Igében megmutatott utat, a ki igazságnak italára szomjúhozik, enyhítse epesztő szomját az örök élet vizéből; — minden cseppje éleszt erősít, mert Isten Lelke szentelé meg azt ... A damaskusi úton keresztyének üldözésére siető Saulust megállította az égi szózat. Szemei elhomályosulnak a mennyei fényességtől, de meg is nyílnak az isteni erő közöltetése által. — Aztán Saulusból lesz Pál; a vérszomjas pogányból rettenhetetlen apostol; élő és tanúskodó bizonysága a megfeszített, feltámadott Krisztus Istenségének, csodaerejének . . . Úgy érzi, hogy köteles a Krisztusnak . . . Munkálkodik buzgón s halálával is megpecsételi hitét. Minden ember Krisztus ellen harcol, a ki bűneivel üldözi; közönyösségével, gúnyolódásával töviskoronát nyom homlokára . . . Vajha minden lélekben felszólalna az isteni szózat, minden szemet megnyitna az evangélium örök erejének hatalma . . . Akkor válna valóra az Idvezítő szava: »Ha annyi hitetek volna is. mint egy mustármag, a hegyeket kimozdíthatnátok helyökhől*. Megmozdulnának a hegyek is, mert elmúlna a régi ég és régi föld s Isten országa szállana le a magas mennyekből s annak napja lenne Isten akarata, édes szeretete a Jézus s bölcsesége: az evangélium! Kóréh Tatciy Endre. MISSZIÓÜGY. Országos protestáns árvaegyesületünk az 1896-ik évben. Belmissziói egyesületeink között legrégibb és az anyagiakban leggazdagabb az országos protestáns árvaegyesület, melynek 37-ik munkaévéről számolt be az április 30 án tartott közgyűlésnek az egyesület igazgató választmánya. Jelentéséből kiemeljük a következő főbb mozzanatokat. A nemzet ezredéves ünnepében az egyesület is tevőleges részt vett. Árvaháza igazgatójával, Brocskó Lajossal megíratta az egyesület és az árvaház történetét, melyet a napi és időszaki sajtó igen kedvezően fogadott. A két képpel díszített, csinos kiállítású vaskos füzet ára csak 20 kr., kapható az intézet igazgatójánál (Budapest, Szegény háztér 1.) s jövedelme az árvák javára fordíttatik. Árvaházunk részt vett az országos kiállításon, május 9-én millennáris emlékünnepet ült s növendékeink testületileg zászló alatt részt vettek a június 8-iki hódoló díszmeneten. Az intézetben 103 fiú- és leány-árva nyert nevelést, kik közül 76 az intézet hat osztályú elemi iskolájában az igazgató, két tanító és egy tanítónő, egy kézimunkatanítónő vezetése alatt tanult, a többiek középiskolákba jártak. A tanítótestület tagjai: Brocskó Lajos igazgató, Brocskó Lajosné tanítónő, Szabó György és Alapi István tanítók s Petrik Janka kézimunkatanítónő. A slöjdöt Heinlein János ipartanító tanította, a háztartást özv. Máchik Gyuláné, az árvák anyja vezette. Az egészségügyet dr. Szontagh Félix gyermekorvos gondozta s a növendékek a nyári szünidőt Zebegényben töltötték. Árvaházon kívül a mult évben 35 árvát segélyezett az egyesület, a kik között 1525 frtot osztott ki. A segélyezettek között kilenc az intézet növendéke volt, a kiknek tovább taníttatását ez úton tette tehetővé az egyesület. Vagyoni ügyei nagyon kedvezőek az egyesületnek. 1895 végével 338,623 frt 90 k.r. 1896 végével 360.518 frt 59 kr. volt az egyesület vagyonának az értéke, egy év alatt tehát 21,894 frt 69 krral gyarapodott a töke vagyona. Ez a vagyon-szaporulat főként hagyományokból és alapítványokból állott elő, melyek között tekintélyesebbek: Paphegyiné szül. Schubert Katalin hagyománya 8500 frt, Egyeseit fővárosi takarékpénztár 2000 frtos alapítványa, báró Lévay Henrik 2500 frtos alapítványa, Nagy Sándor lébényi ev. leikész 2000 frtos, Láng László 800 frtos hagyománya stb. Tekintélyes jövedelme volt az egyesületnek az évi adományokból és gyűjtésekből; így a karácsonyi gyűjtésből 2428 frt 25 krt, a protestáns bálból 2640 frt 8 kr.. a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap gyűjtéséből 471 frt 77 kr., Budapest fővárosi 400, Pesti hazai első