Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-05-09 / 19. szám

takarékpénztár 300, Egyesült főváros 100, Magyar általános biztosító társaság 100 frt adománynyal segítette az egyesületet. Csupán az egyesületi tagok évdíjaiban mutatkozik csökkenés, mely jelenség évről-évre fokozódva ismétlődik. Általában véve az egyesületnek nagyon lanyha az egyesületi élete, mit az is mutat, hogy gyűléseit nagyon kevesen látogatják, például a mostani közgyűlésen is 22, mondd huszonkét egyesületi tag volt jelen. Az egyesület igazgató-választmánya a mult évben két érdemes tagját vesztette el. Özv. Székács Józsefnél és dr. Liedemann Károlyt. Amaz 1860 óta volt tagja a választmánynak és 1878 óta elnöknője. Fáradhatatlan volt a könyöradományok gyűjtésében, ernyedetlen a háztartás vezetésében, bölcs és tapintatos a belső kormányzásban, melyből nagy rész jutott számára. Dr. Liedemann huzamos időn át ügyésze és jegyzője volt az egyesületnek s e téren érdemes munkát végzett az intézet anyagi ügyei körül. A közgyűlés határozatai közül kiemeljük a következőket. Az intézet 1897-ik évi költségvetését 22,1.00 forint bevételben és 22,150 frt kiadásban állapította meg. Az 50 forint hiány csak látszólagos, a mennyiben a szokásos adományok, mint nem biztos bevételek csak igen csekély mértékben vétettek számításba. Paphegviné Schubert Katalin és Székács Józsefné nevét az intézeti márványtáblán megörökíttetni határozta. Az nagy hagyományával, ez nagy szivével tett kiváló szolgálatot az egyesületnek. Végül fölemlítjük, hogy az egyesület igazgató-választmányának jelenleg dr. Kovácsit Sándor ny. min. tanácsos és országgyűlési képviselő az elnöke, ki főleg az anyagiakban való erősítés terén fárad nagy sikerrel; alelnöke dr. Wagner Géza ügyvéd, ki a jogi és gazdasági ügyekben szerzett már eddig is kiváló érdemeket; a felvételi bizottság elnöke Szilassy Aladár közigazgatási biró; a tanügyi bizottság elnöke Szöts Farkas theol. igazgató; a női választmány védnök-elnöke özv. gróf Teleki Sándorné, ügyvivő elnöke özv. Haberern Jonathánné úrnő, ki néhai Székács Józsefné örökébe lépett az intézet ügyvezetésében. Országos protestáns árvaegyesületünk, főként az anyagiakat tekintve, megszilárdult, megizmosodott belmiszsziói intézmény, mely egy kis téren, árvák gondozása terén szép közös alkotása a hazai protestáns társadalomnak. Vajha úgy a lelkiekben, mint az anyagiakban tovább fejlődése meg ne akadna, meg ne lankadna, hanem fokozott erővel végezhetné nemes hivatását, az árvák megmentésében nyilatkozó keresztyéni szeretet-munkát! Vajha e megerősödött egyesületünk mellett hazánk nagyobb vidéki központjain is alakulnának árvagondozó egyesületek. Mert az aratnivaló gabona e téren is bizony nagyon sok, de az arató kevés! BELFÖLD. Az okor-sziget vidéki egyházi értekezlet, (B.-Sellyén 1897. ápril. 21-én tartott ülése.) Az ókor-szigetvidéki egyházi értekezlet, mely már három befejezett év múltjával bir, a negyedik év első ülését április 21-én tartotta meg B.-Sellyén 17 résztvevővel, kik közt világiak is voltak, mind rendesen. Az egyházmegye határozata folytán az Ormányság egy része is ide csatlakozott, kik közül néhányan meg is jelentek sazt hitték, hogy tabula rasat találnak s új szervezést, új elnevezést kívántak, a mi, megerősített alapszabályaink mellett, sem szükséges, sem célszerű nem volna. Az értekezlet buzgó énekléssel s elnök imájával vette kezdetét. Ezután Morvay Ferenc elnök hosszabb megnyitóban tekintett vissza az elmúlt évi működésünkre, megnyitóját így végezte: »Ama szellemi mozgalom, melyet liberalismus neve alatt jelez a történelem, melynek egyik vehemensebb eruptiója a francia forradalom volt, s mely századunk irányító eszméje volt: küzdelmeinek bélyegét ott hagyta hanyatló félben levő századunkon. E pillanatban úgy tűnik fel, mintha végére ért volna a küzdelemnek s egy űj eszmének kellene helyet adnia. Egyfelől a reakció húzza, mind teljesebb erővel viszi oda. a honnan fölemelkedett; másfelől egy saját — nálánál még merészebb — szülötte igyekszik túlszárnyalni őt. Nem is első e küzdelem. Ez a szellem ott volt a történelemben mindenütt, jelleget adott annak s új ábrázatot a világnak, egyszer keresztyénség, máskor reformáció s egyéb nevek alatt. Vér, romlás jelezték sokszor nyomait, de a romokból élet fakadott, mint a sírból a feltámadás. És ne vélje senki, hogy e mozgalmak csupán politikai, vagy nemzetgazdasági kérdések szüleményei. Óh! nem, az emberiség legszentebb ügye a hit, a vallás forognak itt a szőnyegen. Mi lesz következése? az eszmék és érzelmek e harcában melyik irány fogja az új században kitűzni a győzelem lobogóját, azt előre senki meg nem mondhatja, sőt nem is sejtheti; de az bizonyos, hogy az emberiség előre és nem hátra szeret haladni. És a mily bizonyos, hogy a középkor egyháza, vallása nem volt a Krisztus Istenországának eszményképe s hogy a reformációban felszínre tört nagy elvek sem érhették el, a körülményekkel megalkuvás miatt, az eszményi tisztaságot, oly bizonyosnak látszik, hogy nekünk protestánsoknak, kik a legerősebb fundamentumon, a Krisztus evangéliuma alapján állunk, eszmei szempontból, a következendőkből nincs okunk rettegni. Jézus isteni tudománya ma is az a rendíthetetlen alap, mely még mindig várja, mikor építik rá az ő Istenországának épületét. A szabadelvűség egyik vívmánya az, hogy a reformációban egy nagy lépést tehessünk az ideális cél felé. Ne higyjük, hogy elértük, avagy meg is közelíthettük volna. Excelsior! ez a mi jelszavunk s legyen ez jövőre is. Ha a merészek túlszárnyalnának is, bíztassuk magunkat, hogy az igaz hitben, a jézusi erkölcsiségben, a kegyességben, a jóban 38*