Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-05-09 / 19. szám

A lelkészi fizetéseknek 600, illetőleg 800 forintra való kiegészítésére az állam nyújt egyházunknak nem sokára segítséget, A mint nem régen értesültünk, az idevonatkozó törvényjavaslat már készülő félben van. Tekintettel épen arra, hogy ily törvényjavaslat készül, de felőle, sem alapelvét, sem részleteit illetőleg semmi tudomásunk nincs, nagyon nehéz e kérdéshez hozzászólani, akár magát az államsegélyt érintse is e hozzászólás, akár pedig általában a lelkészi fizetések rendezését. De mert az utóbbit illetőleg némi hiányos tájékoztató adatok vannak rendelkezésünk alatt, azért egy kis futólagos áttekintést én is vethetek e kérdésre. A magyar ev. ref. egyházközségeknek van 89,007 k. hold földjük, melyeknek jövedelme á 15 korona (ezt az átlagot a tiszántúli egyházkerület egyházi értekezletének függelékéből vettem) 667,552 frt. Ez összeg 2000 egyház között elosztva, egyre esik 3338 forint, tehát oly szám, mely a belhivatalnokok fizetésétől eltekintve, okvetlen elegendő az egyházak egyéb szükségeinek fedezésére. Van átlagban 2000 lelkészünk, 2500 tanítónk. Ezeknek ellátására szükséges a lelkészeket a 1000, a tanítókat á. 400 forintjával számolva (annyit veszek fel, tekintettel arra, hogy ha ez összeg az átlagnál kisebb volna, az az államtól már eddig folyósított fizetéspótlék s folyósítandó korpótlékkal azon jóval túl emelkedik) 2.000,000 + 1.000,000=3.000,000 frt évenként. Ennek fedezetéül szolgált eddig a) 52,238 k. hold föld, á 7 frt 50 kr., összesen 391,725 frt jövedelemmel és b) 2.250,000 lélek után á 0"92 forint (a tiszántúli egyházkerület adata) 2,069,500 forint, összesen 2.461,225 forint, a mi körülbelül megfelelt a 800 forintos lelkészi fizetés-átlagnak és a 350 forintos tanítói fizetés-átlagnak. A hiány tehát 548,775 frt a fentebbi felvételnél. Az most már a kérdés, hogy ezen hiányt s aj a t erőnkből fedezhetnénk-e vagy nem? A felelet igenlő. S a mód az egyházi adónak emelése, lélekszám után 1 frt 25 krra, a mikor e címen 2,800,000 forintnál több jönne be, de egyúttal a fentebbi szükséglet fedezetét is találná. A nehézséget csak az képezi, hogy eddig is az egyházi adóval való túlterhelés ellen panaszkodtunk s így újabb emelés igazságtalannak látszik. De talán csak »látszik«. Mert az egyházi adó átlaga lélekszám után (a tiszántúli egyházkerületet véve szemügyre) 90—92 kr. tehát épen nem nagy összeg, s a mit helyette felvettünk, az .1 frt 25 kr., szintén nem az. Ez utóbbinak kulcsa az állami egyenes acló 20%-a. Ugyanis az állami egyenes adók lélekszám után több mint 6 frt átlagot adnak ki s így számításunk szerint ez átlagot 6 frtba véve, a 20% 1 frt 20 krt ad ki, a mi magában is elegendő. Ezen hozzávetésekkel azonban nem propoziciókat tettem, hanem egyszerűen azt akartam kimutatni, hogy mi épen nem állunk oly rosszul anyagilag, mint ezt közönségesen feltüntetni szokták. Ennek bizonyítására szolgáljanak még a következő adatok is: A fentebbi számításba nincsenek bevéve a tandíjak, a melyek pedig a tanítói fizetéshez járulnak s egy növendék után á 1 frttal számolva, több mint 200,000 frtot tesznek ki. Továbbá, ha magasnak látszik is a 15 korona jövedelem kat. holdanként a földek után, tudnunk kell azt is, hogy a jelentő ívek adatai ennyinek felvételét biztosan megengedik már csak azért is, mert sok helyen kataszteri tiszta jövedelmet mutatnak ós így is vétettek számításba. Végre nem szabad azt sem felejtenünk, hogy a jelentő-ívek adatai a szükséglet felmutatásánál igen sok helyt túloznak és feltétlenül nem megbízhatók. Legkevósbbé épen a belhivatalnokok -fizetésének feltüntetésénél hitelesek ez ívek. Azonban azt is be kell vallanunk, hogy a jelentőívek adatai általánosságban még is arra tekintettel, hogy az egyházi adó megosztása roppant aránytalan és ez kiegyenlítést csakis úgy nyerhet, ha a valódi szükségletnél nagyobbra számított tótelek ilyen kiegyenlítésekre fordíttatnak, t. i. az egyházi adóval túlterhelt hívek adóterhe leszállíttatik. A felsorolt ós igazolt adatokból azon következtetést vonhatjuk el, hogy általánosságban nálunk egyházi adóval való túlterheltség miatt panaszkodni nem lehet és hogy saját anyagi erőnk is elegendő lenne lelkészi javadalmainknak 1.000, sőt 1200 frt átlaggal való rendezésére, ha még be lehetne nálunk hozni a lelkészi járadékok közös kezelését. Ez egészen más szempont alá esik, mint az egyházak vagyonának központi kezelése, ezért jogi tekintetben nem lehet ellene ugyanazon kifogásokat emelni, épen úgy nem financialis szempontból sem, mert a lelkészi járadékok közös kezelése semminemű pénzügyi művelettel nincsen egybekötve, mint lenne az egyházak tőkevagyonának (mert csakis ilyet lehetne központilag kezelni) bankszerű kezelése. Erre nem is tudunk konkrét példát felhozni, hogy valahol megvalósult volna, míg amaz Baclenben és Hessenben életbe van léptetve. A központi lelkészi pénztár jövedelmét az egyházközségek ily címre eső szolgáltatásai képezik az állam által ugyanazon célra 5—5 évre megszavazott segélylyel együtt. Az államsegély Baden •41 millió márkás költségvetéséből 200,000 márka az 580,000 főből álló prot. egyháznak, míg ITes-