Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-05-09 / 19. szám

senben a 18 millió márkás költségvetésből esik ugyanannyi a prot. egyházra, melynek lélekszáma 650,000 körül van. Baden többsége katholikus. Ilessené protestáns. Ilogy az egyházi adó beszedése kik által történik, pozitiv adatra hivatkozva nem tuclom megmondani, de előttem úgy látszik, hogy az állam szedi be s szolgáltatja az egyháznak át. A fentebbi módszerre nem lehet azon kifogást felhozni, hogy az a mi állami és egyházi alkotmányunk mellett megvalósíthatlan, mert az indifferens államtól és independens egyháztól eltekintve minden szervezetnél alkalmazható, sőt a mi az államot illeti, ha már egyszer segélyezi az egyházat és ezen segélyezés tényleges effectuálását is figyelemmel akarja kisórni, erre könynyebb mód, mint a leírt, alig lehet. Csakhogy a lelkészi járadékok központi kezelése épen nem képzelhető a mi egyházi adórendszerünk mellett. Nálunk nem az átlag teher sok. lianem ennek eloszlása egyenlőtlen. Egyházi adó rendszerünk a legtöbb helyen ma is a párbér, a mi peclig a magán kegyuraság nélkül nem is válhatik be. Sok helyen behozták már nálunk az osztályadót, mely az egyháztagok vagyoni és kereseti viszonyaira tekintettel nagyobb adóval róvja meg a tehetősebbeket, míg a párbér minden, akár szegény, akár gazdag pártól egyenlő mennyiségű adót követel. Ennek tudományos alapja a viszonylagos adóelméletben van, melynek egyidőben magp.m is híve voltam, amabban peclig, legalább részben, az általános adóelmélet érvényesül, mely az adót nem viszontszolgáltatás, hanem kötelesség gyanánt tekinti s mindenkitől a tehetségének megfelelő kötelesség teljesítését kívánja. Az ág. evangélikusok egyházi törvénykönyve ez utóbbi alapra lépett, midőn személyes és vagyon utáni egyházi adót ír elő (250—261. §.). A személyes adó osztály-adó, melynek maximuma 25 frtban van megszabva; a vagyon után vetett adó az állami egyenes adók után. vtett %-okban szedhető, s itt nincs maximum megszabva. A mi egyházi törvényünk 246. § a megengedi ugyan az osztályadót, de mert behozatala a 253. §. szerint az egyházközség jó tetszésétől függ, a legtöbb esetben igen nehezen, vagy sehogy sem foganatosítható. Hogy az egyházi adó megoszlása arányos legyen a teherviselési képességgel, ezért elvben ki kell mutatnia jövőben egyházi törvénykönyvünknek, hogy a párbérrendszer legfelebb ott tartható fenn, a hol ezen adózási alapon akkor is megél az egyház, ha a párbér az alája vetett legszegényebb adózó vagyoni erejét sem haladhatja túl, vagyis 1—2 frtnál nem nagyobb. Különben leghelyesebb volna eltörölni, a mikor helyébe a vagyon arányában álló, lehetőleg osztályadó állíttatnék. Lehet a párbért az osztályadóval is kombinálni, avagy lehet az ág. evangélikusok szabályzatát is elfogadni azzal a kiegészítéssel, hogy az állami egyenes adók után vethető Vo-ok maximuma megállapíttassék. Osztáy gyanánt szolgált sok helyen a föld vagy ház is, de ha már reformot akarunk, tegyük egyöntetűvé s szolgáljon osztályul az állami egyenesadó. Az én lelkészkedésem idejében egyházközségem adórendszere a következő volt: a) személyes adót fizet minden 24 évét betöltött egyháztag 50 krajcárt, b) a vagyon aránylagos adó kulcsa : I. oszt. 0—5 frt egyenes adó után en nek 25%-a, II. oszt. 5—10 frt után 20%, III oszt. 10—20 frt után 15%, IV. oszt. 20—50 frt után 10%, V. oszt. 50—100 frt után 5%, VI. oszt. 100 frton felül 3°/ 0

. E kulcsot indokolttá az tette, hogy egyházközségem tagjai túlnyomólag szegények voltak (a gazdák közül csak egy volt, ki 60 frt állami egyenes adót fizetett, a legtöbb 5—20 frt között) s egy terjedelmes nagy úri birtok tulajdonosa volt egyházközségünk főtámasza. A leszálló %-ok elejét veszik azon veszélynek, hogy egy nagyobb birtoktest urának vallás változtatása az egyház létét megingassa. Ezért tehát oly helyeken, hol általánosan jó módban vannak a hallgatók, nagyobb birtoktest után házi adó, nem levén olyan, nem vetendő, az egyenlő % is beválik, vagy az osztályok határát jobban ki lehet tolni. Egyöntetű kulcsot a zsinat csak akkor állapíthatna meg, ha az egyházi adót központi kezelésbe venné; a nélkül az egyenlő kulcsnak semmi értelme nincs. Az egyházi adónak terhes voltáról leginkább a f.-baranyai egyházmegyéből hallunk szomorú híreket, hol az egyháznak fentartási alapja majdnem kizárólag a párbér alakjában fizetett egyházi adó. És ha megfigyeljük jól az ottani viszonyokat, csakugyan a legszomorúbb kép tárul szemünk elé. A 65 egyház között hat van 600 lélekszámon felül, a többi mind alatta marad ennek ós ezen 65 egyház között mégis csak egyetlen egy marad a 600 forint lelkészi minimum alatt (Garó = 563 frt 182. 1. sz. mellett). A 65 önálló egyház lelkészi javadalma 65,000 forintot tesz ki, mely összegből csak 13,750 frtot fedez a földjövedelem s így átlag minden 1000 frt lelkeszi fizetésből 788 frt egyházi adóból telik. A hívek összes egyházi adója a 65 anya- s társegyházban 79,500 frt, a mi az állami egyenes acló 54'5%-a s ez egyházakban lakó egyháztagokra lélekszám szerint 2 frt 87 kr. esik. Az egyházi adó maximuma Turonyban 5 frt 53 kr., minimuma Nagyharsányban 1 frt 92 kr. lélekszám után.