Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-01-10 / 2. szám

említett Silost tartják szerzőnek, míg Renan az Eichorn és Bleck nvomány Márkus és Silvanus közül az egyiket. Ez újabbkori negatív kritikával ellentétben mi rámutatunk elsőbben is a levél címiratára, a hol Péter önmagát nevezi meg szerző gyanánt és 5, l-re, mely szerint az író martüsz ton la Kristu mathématon. a mely vallomást megerősíti a tartalmi rokonság, mely van ezen levél és az Ap. cselekedeteiben foglalt péteri beszédek között (h. ö. Act. 2, 32; 3, 18 ; I. Pét. 1, 10 k. Act. 4, 11 és I. Pét. 2. 4.). Az apostoli szerző oly tudatossággal tesz vallást Kr. szenvedéséről, haláláról és megdicsőüléséről (2, 21 k. 3, 18 k.), hogy önkénytelenül is a szemmel látott tények egykorú megírójára gondolunk. Péter saját tapasztalatából jól ismerte az emiferi természet gyarló, fogyatékos, erőtelen voltát; átélte s átérezte a kísértések tűzpróbáját és mindez az ő evangeliumi intelmeinek erőteljes, ha szinte gyöngéd és emberi hangján átrezdül és mély alázatosságra serkentő szózataiból kiérezhető. Távol áll tőle minden célzatosság, mintha saját elvi meggyőződését és a Pál ap. evangeliumi igehirdetését közvetíteni akarná s míg Pál apostolt halvány utalással igazi apostolnak ismeri el, egyszersmind tartózkodik minden olyan célzástól, a melyből azt következtethetnők, hogy talán Pál apostolt felebbvalónak nézi, mint saját magát. Semmi ilyes személyi vonatkozást nem tudunk a levélben felfedezni. Hogy az Úr ajkairól elhangzott és a synoptikus evangéliumokban megírt keresztyén alapfogalmakat az «Isten országáról*, »az ember fiáról® nem hangoztatja, annak oka egyszerűen az, mely a gyülekezet időszerű és indokolt lelki szükségleteire tekintett s nem evangéliumot szándékozott írni. És miként a levél kezdete, úgy befejezése (5, 12 — 13) is Péter apostol szerzőségét igazolja. Ezen benső érvekhez sorozhatjuk a külső erősségeket, nevezetesen a régi történelmi bizonyságokat is. így pl. már Római Kelemen használ egy pár olyan kifejezést, a meiy egvenesen I. Péterre emlékeztet, pl. Clemens Romanus I. Korinth 5, 7 : 10, 17 és 33, 8-ban hüpogrammos nyilván I. Péter 2, 21-re utal, mint szintén 36, 2-ben to thaümantonantú pbos, h. ö. I. Péter 2. 9. és 49,5. agapé kalüptei pléthos hamarton, h. ö. I. Péter 4, 8. Hermás is ismerte Péter első levelét (Zahn Theodor der Hirt p. 421—428.) s Basilides I. Péter 4, 14—IG-ra hivatkozik (Alexius Kelemen Strom. IV. 12,83,) Eusebius, a ki e levelet a homologmenák közé sorolja, megjegyzi, miszerint Pápiás is használta ezt (Hist. Ecc. 3. 39) s ugyanő figyelmeztet arra, miként Polykarp több ízben idézett és kölcsönzött e levélből egyes tételeket (h. ö. 4, 14). Irenaeus kétségtelenül hitelesnek ismeri el (Adv. herv. IV, 9, 2 és IV, 16, 5) s Origenes epistolé homologumené-nek nevezi. Ezen kívül benne van a régi svr pesittában s 2. Péter 3, 1 szerint maga a szerző bizonyítja az első levele hitelességét s az első keresztyénség első korszakában senki sem kételkedett igaz eredetűsége felől. E bel- és külérvek alapján mi is. a jelen század önkényes hvperkritikája ellenében teljesen hiteles és Péter apostoltól írott levélnek fogadjuk el a kánoni iratot. f) A levél írási ideje. A levél ír isi idejét az igaz eredetűséget tagadó kritikusok közül a holand Bilom (de Brief van Jakobus 1869 p. 241 k.) és Scholten (Bijdragen 79 1.) a Domitian alatt dult keresztyén üldöztetés (81—96) mások (Baur, Hausrath, Weizsácker s többen) a Traján által (98—117) törvény útján rendszeresített ádáz elnyomatás, mások meg a Hadrián (117—138) és végül Volkmár egészen az Antoninus uralkodása (138 -161) idejére (körülbelől 140 és 147-re) teszik. Ezzel ellentétben az anthentia védelmezői kö Weiss (Stud. u krit. 1865 p. 649 k. es 1873 p. 5' még a Pál apostol kisázsiai állandó működése előtti i szakban, 54 táján, mások (Steiger, Guericke, Bleek, W seler) Pál apostol első római fogságának idején 62 VÍ 63-ban, ismét mások a nérói üldözés (64—68) tarta alatt Írottnak tekintik e levelet. így Eichhorn, Hud, Cr ner, de Wette Hüther s nézettársaik. Legmegnyugtatóbban természetesen a tartalom állapítható meg a levél kelte. A tartalomnak elfogulat taglalása pedig arról győz meg bennünket, hogy a cím hivők megpróbáltatásai s üldöztetései még nem ré (3, 16; 4. 12. 14.); keresztyéni életük is annyira iiiv-, lepi még a pogányokat, hogy ezek megütköznek annak láttára, hogy a hivők velük együtt nem futnak a romlás örvénye felé (4, 4). A gyülekezetek alkotmány-szervezete is még fejletlen, kezdetleges, a mennyiben úgy látszik, hogy a felvigyázó tisztet az öregebbek, korukra való tekintetből teljesítik (5, 1) s irántuk az ifjabbak (5, 5) köteles engedelmességgel tartoznak. Figyelembe véve azt a körülményt, hogy Péter apostol e levelét, a régibb keletű páli levelek előtt nem írhatta, viszont másfelől a christianosnév használata (4, 16), a keresztyénségnek már nagyobb mérvű elterjedésére utal, a mi pár évtized lefolyását már feltételezi: mi úgy gondolkozunk, hogy e levelét az apostol 63-ban vagy 64-ben írhatta, mintegy végrendeletül azoknak a gyülekezeteknek, a melyeket a hitben erősíteni s a keresztyén élet gyakorlására buzdítani kivánt. Hogy e levél írásakor hol tartózkodott az apostol, kiviláglik I. Péter 5. 13-ból. Thiersch abbeli véleménye (Die Kirche im apóst. Zeitalter p. 203), hogy Babylon alatt jelképes jelentésben Róma értendő, nem igazolható sem ezen oktatói jellegű levél szelleméből, sem az apostoli korszakig felnyúló egyházirodalmi termékek egybevetéséből. Hihetőleg az üldöztetések elől vonult Péter apostol Keletre, hogy hirdesse az evangéliumot az ezen korban ott nagy számmal lakó zsidók között s nem is hozható fel semmi nyomós érv az ellen, hogy az apostol első levelét valósággal Babylonból Írottnak ismerjük el. A levél kézbesítője Silvanus, azaz Silas jeruzsálemi bitbuzgó atyafi, a ki Pál apostollal megismerkedvén (Act. 15, 22. 32) őt két missziói útján Kis-Ázsián át Macedóniába kisérte (Act. 15, 40; 16, 19. 25; 17, 4). Berseában azonban rövid időre elmaradt (Act. 17, 10. 14) s csak Korinthusban találkozott ismét vele (Act. 18, 5), a hol az evangelium terjesztése érdekében buzgó tevékenységet is fejtett ki (2. Kor 1, 14). Ezt a Silvanust már Péter apostol első levele írásakor Babylonban találjuk Márkkal együtt, a ki nem más, mint az evangélista, a kinek házanépével Jeruzsálemben közeli ismeretségben állott az apostol (Act. 12, 12). (Vége köv.) Dr. Erdős József. RÉGISÉGEK. Adatok az 1859-iki pátens történetéhez. 2. A felség-folyamodvány. Felséges Császár és apostoli Király! Legkegyelmesebb Urunk! Mi alólirottak, mint a magyarországi ágostai és helvét hitvallású törvényes egyházkerületek képviselői, megbízóink által a végre küldettünk ki, hogy Felséged atyai kegyes szine előtt jobbágyi mély hódolattal, de egy-