Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-04-25 / 17. szám

ken tűnik ki a müveit hinduknak a keresztyén vallás felől való nézete. Ők ügy vélekednek, hogy a nyugoti népek férfias természetéhez jobban illik a keresztyén vallás, de őket. a contemplativ keletieket a vedantismus békéje elégíti csak ki. Szerintük a keresztyén hitcikkek természetellenesek. S mielőtt az új vallást elfogadnák, szeretnék tudni mi az Isten? mi a lélek? Szerintük dr. Barrows harcias keresztvénségének India nem jó talaj, mivel dogmái nem kielégítők s hiányzik belőlük az a speculativ elem, mely a hindu elmét megragadja és mivel az askesist elveti. Arra az allítására, hogy az angol-szász faj nagyságát a keresztyén vallásnak köszöni, azt felelik, hogy igenis köszönhetik első sorban hatalmas termetüknek és másodsorban Krisztus parancsai meg nem tartásának. A keresztyénség magasabb rendű ethikáját nem ismerik el, mert annak legmagasztosabb parancsait a keleti szent könyvekben is megtalálhatjuk és a könyvek szintén nyújtanak ihlető eszményeket. Az evangéliumi kegyelem tanát, mely szerint az utolsó pillanatban megtérő bűnös is kegyelmet találhat: erkölcstelennek tartják. Es ha a fa gyümölcséről ítéltetik meg, kérdik, az európai népek után ítélendő-e meg a keresztyénség? A keresztyén életet élő Tolstojokat ujjon össze lehet számlálni, holott Indiában semmi szükség sincs a kötelesség és a lemondás vallásának hirdetésére. Ha a számokat nézzük, úgy Bachusnak van legtöbb követője. A bibliát is sok részben kifogásolják, a katholicismus történetét, mint a romlottság és erkölcstelenség történetét idézik. A keresztyén kormányok megrovandó bűnös tetteiként felhozzák Egyptomnak, az angolok által való elfoglalását és Suskimba hindu katonák küldését, továbbá az indiai gyapjuipar elnyomását az angol miatt. Végül a keresztyén vallásnak hátrányul tudják be, hogy supranaturalis elemeken nyugszik, míg a hinduismusban jelen van ugyan a supranaturalis, de az nem tekinthető benne lényegesnek. Dr. Barrows, mint hírlik, felolvasásai megjelentekor felelni fog e megjegyzésekre. Nem lehet tagadni, hogy a keresztyén népek életére vonatkozó része a bírálatnak sok részben jogosult. A mit magáról a keresztyén vallásról mondanak, az meg olyan, hogy nem tudjuk hamarjában eldönteni, a német tudósoktól vették-e a hinduk, vagy azok ezektől, de egy a bizonyos, az t. i., hogy a keresztyén vallást elejétől fogva ostromolták az ily fajta nézetek és mindezek dacára egyre terjed és hódít. Időnként megemlékezett e Lap arról a ki-kitörő hajszáról, melyet francia hitsorsosaink ellen az ultramontánok rendeznek. Most egy interpellatióról adhatunk hírt. D'Hugues képviselő meginterpellálta a francia kormányt, hogy a r. kath. püspököknek miért nem engedik a kongresszustartást, holott a protestánsok évről-évre tartanak különböző városok középületeiben kongresszust (közgyűlést)? A nevezett érdemes képviselő interpellatiója megokolásában azzal érvel, hogy a protestánsok békezavarók, mivel összejöveteleiken megemlékeznek egyházuk régi dicsőségéről, a mikor még az ország lakosainak féle protestáns volt. Felpanaszolja, hogy a protestánsok csaknem elenyésző kisebbségben vannak, mégis kiváló helyeket foglalnak el az államban és a társadalomban. A pénzügv kezükben van. Az államhivatalokban és iskolákban számarányukon felül alkalmazzák őket. Felhozza, hogy csak a rendőrségnek háromnegyed része protestáns. Ezen felül nem vonakodott hazafiasságukat is kétségbe vonni. Becsületére válik a francia képviselőháznak, hogy ezt a beszédet nem valami nagy tetszéssel fogadták. Annál inkább helyeselték De Witte Konrád beszédét, a ki nyomban felkelt és védelmébe vette a megrágalmazott protestánsokat, kik jó hazafiak és megrótta azt a harcmodort, melylyel némelyek a franciákat vallás szerint való két ellenséges táborra szeretnék szakítani. A parányi francia ref. egyház pedig a heves támadások dacára is fáradatlanul munkál az ország evangélizációján. Belmissziójuk virágzó, külmissziót is tartanak fönn. Mult évben a hatszázezer lélekből álló kis egyház hatszázezer frankot fordított belmissziói célokra. Az ultramontánok harcmodorát mi is ismerjük. Még nem feledtük el, hogy néhány éve bold. Pap Gábor, volt dunántúli püspöknek a közgyűlés elé terjesztett jelentését erőnek erejével a confessionalis béke megzavarójául akarták föltüntetni. Csak az a csodálatos, hogy még nem jutott az eszükbe hazaárulóknak kikürtölni bennünket. No de se baj ! akadtak hitfeleink, a kik segítségükre jöttek. Most már csak arra vagyok kíváncsi, hogy e jó urak, a kik a belmisszió gyakorlásának kívánatára is önkívületbe jöttek és sürgetőit nem késtek hazafiatlansággai vádolni: miféle gyanúsítást, vádat tudnának kitalálni arra, a ki a kisded francia egyházra rámutatva a külmisszió felkarolására is serkentene bennünket ? ! Míg a francia protestáns egyház sorsáról megnyugtató híreket közölhetünk, fájdalom, a madagaszkári miszsziói evangéliumi gyülekezetekről csak szomorú hírt írhatunk. A jezsuiták ármánya véget vetett a norvég és angol missziók működésének. Magát a sziget kormányzóját, a protestáns Laroche-t is addig rágalmazták a francia közvélemény előtt, hogy az kénytelen volt állását elhagyni. A királynét pedig, mivel áttérni nem akart, a »La Reunion« nevű francia szigetre száműzették. Immár a jezsuiták 20 evangéliumi egyházat foglaltak el. És tizenegy francia protestáns misszionárius is menekülni volt kénytelen Madagaszkárból. A köztársaság, ha képes otthon megvédeni a protestánsokat az esztelen és elvakult támadásoktól, bizonyára képes lesz majd a távoli sziget-birtokán is. Mindenekfelett pedig ne feledjük, hogy Isten nem hagyja el végképen az övéit. —a—s. NEKROLOG. Id. Szotyori Nagy Károly. 1821-1897. A debreceni ev. ref. egyház országos hírű kántororgonistája, a kiváló zeneművész, zeneszerző és tanár f. hó 2-án meghalt. Benne egy kitűnő zenetehetség, egy nemesen érző szív szállott a sírba. Nem váratlanul jött az ő halála; a kik őt közelebbről ismertük, láttuk, hogy közelget a végperc! E lapok hasábjain többször foglalkoztunk már az ő irodalmi tevékenységével, mindazonáltal nem zárkózhatunk el, hogy bár, rövid vonásokban is, be ne mutassuk az ő. különösen az egyházi zeneművészet terén felmutatott kiváló munkásságát és rövid életrajzát. Id. Sz. Nagy Károly az 1821-ik évben augusztus hő 5-én R.-Komáromban született, hol atyja kántor-orgonista volt A zenében itt nyerte első oktatását is Ströcker Józseftől. Atyja 1888-ban Debrecenben hivatván meg kántor-orgonistának, őt a főiskolában a hangjegyek szerinti énektanítással bízták meg s ezzel kezdődik meg az ő működése. Ő a régi tanítási rendszer nyomdokainak egyszerű követésén nem nyugodott meg. hanem midőn 1843-ban elhalt atyja helyett, a debreceni ref. egyház egyhangúlag kántor-orgonistájává választotta a nagy templomba, első kérése is az volt egyházához, hogy engedje