Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-04-25 / 17. szám

meg neki, hogy tanulmányai folytathatása végett egy évet külföldön tölthessen. Ezen kérését az egyház megadván 1844-hen Bécsbe ment és az akkor legjelesebb zenetaná­rok mint Fischoff, Bibel, Sechter, Fücht és Drechsler elő­adásait hallgatta s azoktól magán-órákat is vett. Ugyan akkor a bécsi férfi dalegyletnek is tagja lett, hol az ének­kar vezetésében szerzett alapos ismereteket. 1846-ban mint kántor-orgonista elfoglalta hivatalát, melyet az utolsó percig a fényes gyülekezet teljes megelégedésére buzgón viselt. 50 éves kántor-orgonistai szolgálata alkalmából az egyház jubileumot rendezett a mult évben s ugyan akkor több díszes és értékes tárgyakkal is kitüntette őt; mire csakhamar a koronás arany érdemkeresztet is megkapta. Mint zenetanár előbb a főiskolánál, majd későbben az 1854-ben felállított tanítóképezdében tanította az éneket és zenét. Tanított még a városi zenedében is, melynek több éven keresztül igazgatója volt. A városi dalárda is az ő igazgatósága alatt lett újból szervezve. Ily sokoldalú elfoglaltatása dacára még magán-órá­kat is adott, sőt saját lakásán egész zeneintézetet tartott, hol a főgimn. alsó és felső osztályaiból jelentkező tanuló­kat minden díj nélkül tanította; szeretettel foglalkozott mindegyik növendékével s ha látta, hogy egyik vagy má­sik növendéke már szép előhaladást tett, buzdította, sőt anyagilag is segítette. Ilyen tanítványai neki sokan voltak, a kik későbben jelentékeny társadalmi állást is szereztek maguknak. Célja volt, hogy templomi éneklésünket a külföld mintájára négy szólamúvá tegye s e végből beutazta az egész Schweizot. tanulmányozta az ének-ügvet. Ebbeli törekvéseiben azonban kevés sikert mutathatott fel. Az orgona-építészet iránt is kiválóan érdeklődött, utazásokat tett, hogy a külföld nagyobb orgonáit meg­szemlélhesse, azoknak belszerkezetét tanulmányozhassa s az ott szerzett ismereteit itthon érvényesítse. Sok orgona az ő tervezete uíán lett készítve nagyobb egyházainkban s ezek mind megannyi remekművei az orgona-építészetnek. Irodalmi téren szerzett érdemei elévülhetlenek. »Ének­hangzatos könyv* című munkája, melyben templomi éne­kes könyvünk dallamai ütemszerűleg beosztva foglaltatnak, 1846-ban jelent meg. Ezt követte csakhamar »Templomi karénekes könyv*-e, az erdélyországi evang. reformátusok számára, melyet 1848-ban adott ki. Majd későbben 1859-ben adta ki »Templomi és halotti karénekes könyv« címen négy kötetes munkáját, melyben templomi énekes köny­vünk minden dallama négyes hangszólamra van írva s közbe játékokkal ellátva. Ezen munkája már negyedik kiadásban jelent meg. Parlagon hevert egyházi zeneiro­dalmunkban felette nagy nyereség volt ez akkor s az marad még igen sokáig, mert azt túlszárnyalni alig fogja tudni egyhamar valaki. Kántor-orgonistáinknak kitűnő szol­gálatot tesz az ma is; a képezdei zenetanításnál pedig megbecsülhetetlen kézikönyv. Megjelent még tőle szintén nyomtatásban »755dallamos közbejáték* címen egy füzet, melyet 1892-ben adott ki. Kéziratban hátra hagyott mun­káiban saját szerzeményei vannak, melyekben templomi és temetési karénekeket találunk négy férfi hangra alkal­mazva. Meleg érdeklődéssel viseltetett ő általában mindazon intézetek iránt, hol az egyházi éneket és zenét tanították. Többször szerencséltette alólírottat látogatásával, mely alkalmakkor mindannyiszor megtekintette tanítóképezdén­ket is, melynek két 500—500 frtos alapítványt is tett, melyek közül az egyiknek kamata a zenében jártas két növendéknek, a másika pedig tápintézeti segélynek akkor fog kiadatni, a mikor azok 2000—2000 forintra növe­kednek. Temetése f. hó 4-én vasárnap délután négy órakor ment végbe altalános részvét mellett. A gyászos feleken kívül ott láttuk debrecen város kitűnőségeit, a főiskolai és tanítóképezdei tanári kart; a lelkészek közül főtiszt. Kiss Áron püspököt, nagytiszt. Kiss Albert és Könyves Tóth Kálmán urakat, az elhunytnak nagyszámű tisztelőit, ba­rátait, tanítványait. A gyász-szertartás a háznál vette kezdetét, hol a városi dalárda s a tanuló ifjúság énekelt. Ennek végezté­vel megindult a gyászmenet a nagy templomba, hol a városi dalárda és a gyülekezet éneke után nagytiszteletű Könyves Tóth Kálmán a kitűnő egyházi szónok mondott megható imát és gyász beszédet, melyben magasan szár­nyaló költői gondolatokban röviden vázolta azt a veszte­séget, mely az elhunytban az egyházat, főiskolát és a magyar ref. egyházi ének- és zeneművészetet érte. Ennek végeztével a főiskolai énekkar énekelte még el az elhunyt­nak egy saját szerzemenyű karénekét s a gyász-szertar­tást a gyülekezet közéneke zárta be s megindult a gvász­menet a Kossuth-utcai temetőbe, hol a főiskolai énekkar karéneke után nt. Kovács Lajos képezdei igazgató mon­dott. egy szépen átgondolt gyászbeszédet s búcsúzott el az elhunyttól Béke poraira! Oláh Károly, képezdei zenetanár. IRODALOM. ** »A magyar nemzet története« című tíz köte­tes nagy munkának kilencedik kötetéből az Athenaeum kiadásában most jelentek meg a 103., 104. és 105. füze­tek. a melyekben Ballagi Géza tovább folytatja az 1815— 1848 közötti időszak történetének leírását és eljut a mind­inkább erőrekapó és népszerűvé lett szabadelvű irány elfojtására tett intézkedések ismertetéséig. Ezek a fűzetek is tele vannak erre a korszakra vonatkozó igen szép szövegképekkel. Majdnem minden második lapra esik egy-egy szövegkép. Ezenkívül pompás műmellékletek van­nak a füzetekhez csatolva. így »Gróf Széchényi István« arcképe Amerling Frigyes festménye után, »A nemzeti színház megnyitó előadásának szinlapja« sikerült hason­más; Az országgyűlési tudósítások 20 száma* Kossuth Lajos kéziratának fakszimiléje; »Az országgyűlési ifjúság búcsúja Kölcsey Ferenctől*, a Nemzeti Muzeumban őrzött eredeti kézirat hasonmása; »A nemzeti színház* egy 1837-iki rajz után. Az egyes füzetek ára 30 kr. E G Y HÁ Z. Egyházi aranykönyv. Id. Szotyori Nagy Károly Debrecen közelébb elhunyt országhírű énekvezére az ottani ev. ref. egyház részére végrendeletileg 4000 frtot hagyományozott. Az alsó-szabolcs-hajdúvidéki egyházmegye ed­digi gondnoka, gr. Degenfeld József főgondnokká válasz­tatván, erről a tisztségéről az e hó 7-én tartott rendkívüli közgyűlésen lemondott. A távozása feletti fájdalmat csak az enyhíti az egyházmegyénél, hogy onnan a legfőbb polcra emeltetett. Emlékezetét jegyzőkönyvileg örökítették.

Next

/
Thumbnails
Contents