Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-04-25 / 17. szám

kedvező köz- és magánbirálatok s biztató nyilatkozatokon kívül (a melyeket időnként körlevelek s hirdetések alakjában széjjel küldöztem) leginkább azoknak a Kárpátoktól Adriáig terjedő ismerőseimnek és jó embereimnek köszönöm, a kik szívesek voltak munkáimat közvetlenül terjeszteni, előfizetőket és megrendelőket szerezni s gyűjtéseket eszközölni; de akikhez egylV-ik kötetnél hasonló célból fordulni, a »tolakodásnál* alábbvaló dolognak tartanám s tartanák az illetők. 3-or: miután a konvent — a nélkül, hogy vádolni akarnám — sem a még 1890-ben hozzá történt s e Lapok nt. szerkesztője által támogatott kérésemre* vállalatomat semmi erkölcsi támogatásban sem részesítette annyira, hogy kérésemre még választ sem kaptam; sem — a mint ugyancsak e Lapok f. évi 14-ik számában is ismételve közóhajként ki volt fejezve — az egyházakra és iskolákra nézve nem tette kötelezővé (mint az evang. ágostai konvent tette 1889-ben) az ilynemű istentiszteletek tartását: ily körülmények s papjaink és tanítóink nyomasztó szegénysége közepette semmi reményem sincs arra nézve, hogy a munka megjelenése esetén kelendőségnek örvendene. Mert fáradsággal megírni a müvet; keresztül menni a birálatok »suhogó vesszőjén« ; a kész kiadások fedezésére drága kamatos kölcsönt venni; azután annyit levelezni, válaszolni, hirdetni, terjeszteni, hátralékokat exequálni (a miért a szelíd szidalmakat, ha »lovagias térre* kellene vinni, akkor a négy évi akadémia helyett a »páros viaskodást* kellett volna tanulni), hogy mindezekhez képest magának a műnek megírása csekély fáradság számba megy; mondom, így adni ki mai napság művet: azt hiszem, senki sem kivanhatja tőlem. Adjon Isten jobb időket hazánkra is, egyházunkra is! Adjon Isten mindnyájunknak olyan munkakedvet, közérdeklődést, áldozatkész buzgalmat, mint a minőkkel a törökszentmiklósi egyház derék lelkésze s a hozzá hasonló többi sáfárok bírnak! Végül adjon Isten a húsvéti ünnepek alkalmából megújhodást, új erőt és új szellemet, de a régi alapon! Maradok viszont szerető testvére az Úrban: Sepsi-Szentgyörgy, 1897. ápr. 14-én. Benke István, ev. ref. kolleg. tanár. KÜLFÖLD. Külföldi egyházi szemle, A nők bibliája. Hinduk nézete a keresztyén vallásról. A francia protestánsok sorsa. Hirek Madagaszkár szigetéről. Annak idején, mikor először fölmerült a hír, hogy néhány amerikai hölgy a nők szempontjából revideálni és kommentálni fogja a Szentírást: jeleztük ezt a vállalkozást. Most pedig a Gristian World híre alapján közölhetjük, hogy a »Nők bibliájának* első, a Mózes öt könyvét tartalmazó része megjelent. A vállalatban néhány európai hölgyön kívül mindössze 23 amerikai nő vesz részt. A most megjelent első részben, nyolc munkatárs kommentálta a Pentateuchust. A bevezetést és a magyarázatok jó részét, a vállalat megindítója, Elizabeth lady Stanton úrhölgy írta. Egyébként a commentátorok csak ama passusok magyarázatával foglalkoznak, melyek a nőkre vonatkoznak. És igen figyelemre méltó jelenség, hogy a munkatársak között nagy a nézeteltérés. Mert * Lásd »Prot. Egyh. és Isk. Lap« 1890. évf. 10. sz. míg Stanton asszony keserűen támadja az Ó-testamentumot, mint a mely a férfiakat a zsarnokságra jogosítja fel : addig mások úgy vélekednek, hogy a Pentateuch helyesen magyarázva a két nem egyenjogosultsagát tanítja. Mert Stantont a férfiak zsarnoksága ellen való gyűlöletén kívül a következetlenség is jellemzi. A biblia tekintélyét elismeri vagy megtagadja, a szerint, a mint egyes helyek kedveznek ügyének, vagy ellene vannak. így például a bevezetésben kijelenti, hogy nem hiszi, miszerint Mózest a törvény megszerkesztésében Isten ihlette volna, vagy az egyéb írókat azokban, a miket a nőkről mondanak, mivel a nőket a földszinén minden vallás lealázott helyzetben tanította. És mindennek dacára a Genesis I. r. 26., 27. és 28. verseit így kommentálja: >e textusok világosan tanítják a férfi és a nő egyforma teremtetését, és egyenlő fontosságukat az emberi nem kifejlődésére nézve. Mindama theoriák, melyek azon a feltevésen alapulnak, hogy a férfi előbb teremtetett, szentírás-ellenesek. A 27. vers nyilván mondja, hogy a férfi és a nő Isten képét viseli. Hogyan lehetne hát a nő, egy későbbi meggondolásnak eredménye?* Meglehet Stanton asszony argumentatiója ad foeminam igen jó, de mégis különös, hogy egyszer semmibe se veszi a Szentírást, máskor meg annak a tekintélyére támaszkodik, mintha nem is ostromolta volna. A férfiak ellen való haragját az Exodus XXXII. v. fölött való magyarázatában így önti ki. Áron az aranyborjú elkészítésére »elszedette a fiatal és öregebb nők ékszereit A férfiak soha sem képesek megérteni mily becsesek azok nekünk s mily nagy önfeláldozásba kerül azoktól megválnunk. . . Épen így tettek a férfiak 1776-ban is az amerikai függetlenségi harc kiütésekor is. A bostoni kikötőben kidobálták a hajóról a teát, a nők kedves italát. De a dohányt, pálinkát nem, pedig azokra is nagy adó volt vetve ... A férfiak minden erényeink közül legbájosabbnak tartják az önfeláldozást és hogy el ne szokjunk tőle, minden alkalmat megtagadnak, hogy azt velünk gyakoroltassák*. Egy másik kommentátor Lillie Devereux Blake, más oldalról intézi a támadást. Az eset történetéből a nők felsőbbségét olvassa ki. Mert ha »a férfi Istentől rendelt feje volna a családi életnek, bizonyára az beszélt volna a kígyóval s nem hallgatott volna ebben a kritikus pillanatban. Az eset története hat versben foglalkozik a nővel, míg férfival megvetőleg csak másfél sorban*. Különben ez a hölgy nem panaszkodik a férfi zsarnokság miatt. Sőt inkább azt állítja, hogy a férfi eszének és kezének minden munkájával a nőt szolgálja. Egy gazdag amerikai nő nagy alapítványt tett a keresztyén vallásnak a művelt és gondolkodó hinduk között felolvasás által való terjesztésére. Az első felolvasásokat mostanában tartotta meg dr. Barrows a chicagói vallás-kongresszus egyik kezdeményezője. Mint írják igen szives fogadtatásra talált India főbb városaiban, a mélyekben a következő tárgyakról való felolvasásait részben vagy egészen előadta, ú. m. »A keresztyénségnek a világhódításra való kilátásai«, »A keresztyén vallásnak hatása e világon«, »Az Istenről való keresztyén tan, mint az egyetemes vallás alapja*, »Az egyetemes könyv*, »Azegvetemes ember és megváltó*, »A keresztyén vallás világtörténeti jellege, mint az egész világra kiható tekintélyének megerősítője«. Dr. Barrowsnak rokonszenves egyénisége és a vallások parliamentjával való összeköttetése szép számú és figyelmes hallgatóságot szerzett számára mindenütt. De úgy látszik, a hinduk ez időszerint nem igen hajlandók egy idegen vallás felsőbbségét elismerni. Honi sajtójuk és különösen a madrasi Hindu nagy lapjuk szigorúan megrostálta a felolvasásokat. E bírálatokból élén-M*