Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-04-25 / 17. szám

nyitott szájába. Lehet-e az ilyennél lealázóbb és vétke­sebb dolog ? S a katholikus egyház nemcsak hogy szemet huny a dolgok ilyetén állapota fölött, hanem még buz­dítással, sőt áldással is szolgál, s készséggel megengedi mindezeket, szt Péter és szt Pál tiszteletére, E nyomorult teremtésektől külön volt egy másik csoport, csaknem oly részegen, mint a földön heverő tár­saik. s fantasztikus színekkel telerakva, a keleti táncok egy nemét táncolták a legkülönösebb és legerkölcstelenebb modorban. E csapattól nem messze volt egy másik csapat az ördöghöz hasonló színekbe öltözködve. Ezek az indián jig, vagy hornpipe egy nemét táncolták, épen oly ittas állapotban, mint társaik. Vegyük jól eszünkbe, hogy mindez szent Péter és szent Pál tiszteletére történt.. Miután ezeket megszemléltük, beléptünk a kis tem­plomba. Ennek egyetlen ablaka sem volt, s a mi kis vi­lágosság derengett: az is az ajtón keresztül juthatott be ide. A mikor szemeink hozzászoktak a környezet homá­lyosságához : a kis templom távolabb eső végénél három vagy négy indiánt vettünk észre egy, a falra festett kép előtt térdelve. A »festmény« nem volt egyéb egy Madonna kép gyarló kísérleténél, durva kivitelben, szóval egy hit­vány mázolás volt az egész. Szivetfacsaró volt ezeket a szegény lelkeket ott imádkozni látni. Alig volt időnk e felett gondolkodóba esni, a mikor figyelmünket egy in­diánnak a templom padozatán heverő teste vonta magára. Első tekintetre azt gondoltuk, hogy ez is csak leitta ma­gát, mint odakünn oly sok más ielebarátja, s hogy e szent helyen az ördögi spiritusznak ereje munkálkodott ő benne. De nem így volt ám a dolog; mert a mikor lábainál és fejénél két gyertya égni kezdett; azonnal megtudtuk, hogy halott volt. Nyilván a szent Péter és szent Pál mostani »ünnepségein< öletett meg. A templomból kijőve, jobbkéz felől néhány indiánt találtunk, a mint egy négyszögű üreget ástak a földben. Vártunk mellettök egy darabig. Végre néhányan közülök odahagyták a gödröt, berohantak a kis templomba s nem­sokára ismét megjelentek, magukkal cipelvén a holttestet. Aztán megpróbálták azt az általuk ásott üregbe betömni, de a gödör sokkal kisebb volt, hogysem a test egészen beléje férhetett volna. Az indiánok ez által még dühöseb­bekké lettek, de bennünk oly nagy visszatetszést szült ez az egész dolog, hogy tovább mentünk onnét, ott hagyván a halottat, kinek feje és vállai be voltak szorítva az üregbe, míg lábai és karjai kinyúltak abból a levegőbe. • Ez épületes látványok után meghívtak bennünket, hogy szemléljünk meg egy bikaviadalt, mely egy részét képezte a szent Péter és szent Pál ünnepének. El is men­tünk megnézni. Elképzelheti az olvasó; mily gyönyörű volt. Egy nagy bekerített hely volt a templom mellett. Itt néhány indián egy pár szegény bikát kínzott mindenféle szúró eszközökkel. Köröskörül az indiánok ezrei üvöltöz­tek a dicsőséges látványosság fölötti örvendezés miatt. Ezt nem szükséges magyarázni. Lélekben teljesen betegen hagytuk el ezt a helyet, ideérkezésünk után egy óra múlva. Ezt az utat követi Róma misszióügyi munkálkodása ott, a hol nem talál ellenállásra. Jusson eszünkbe, hogy a most leírt esemény a római katholikus egyház ünnepe volt, megáldva a pap­ságtól, a mely nagyon jól tudta mindazt, a mik itt tör­téntek. Vallásos ünnepély volt az. Hát nem mutatja-e ez be előttünk Rómát a maga valóságában? Hátramozdítás­nál nem tett az egyebet, mióta Peruba betette a lábát. Azok a szegény indiánok sokkalta gonoszabb helyzetben vannak most. mint voltak egykor az Inkák alatt. Teljesen tudatlanok. Nincsenek iskoláik s a papságnak kisebb gondja is nagyobb annál, hogysem itt ilyeneket létesítsen. A fennebbiekben leírt események minden városban és faluban előfordulnak, mindenfelé az egész Peruban, nem egyszer egy évben, hanem hónaponként, sőt gyaban heten­ként. Ha ennek az országnak nincs szüksége az evangé­liumra, akkor egy országnak sincs. így végzi sorait F. J. Peters és kijelenti, hogy ő nemsokára visszatér Peruba és meg fogja tenni a szüksé­ges lépéseket; felszólítja egyszersmind a Missionarv News olvasóit, hogy a kik őt törekvéseiben gyámolítani akar­ják: közöljék vele szándékaikat a Harley College-ben. A Peruban jelenleg dühöngő állapotok közt csak­ugyan szükség van a gyors segedelemre, mert ha a ka­tholikus egyház által kivetett hálókat szét nem tépik: az inkák országában később hiábavaló leszen minden igaz és jóra irányuló törekvés. Missionarv News nyomán Ifj. Zsoldos Benő. BELFÖLD. Nyílt levél Kutas Bálint törökszentmiklósi ev. ref. lelkész úrnak. Szeretett Testvérem az Úrban ! Ezen apostoli ere­detű megszólítással tiszteleted a közelebbi napokban szí­ves volt csekélységem iránti bizalomból engem azon kérés­sel fölkeresni, hogy — miután »Istenországa* I —III. kötetének »áldásos munkájaért nekem őszinte elismeréssel áldozik — kíséreljem meg újra egy olynemü kötetet, mint az I-sö, közreadni. Hátha — folytatja tovább — ma már s ezentúl többen lennének előfizetők; hiszen ébre­deznek többfelé az ilyen mű megbecsülésére s kultiválá­sára is«. Végül felkérését megokolja Tiszteleted azzal, hogy »tanév elején és végén, okt. 6., 31-én s márc. 15-én az összes elemi iskolások előtt szokott beszédet tartani ; ilyenkor pedig, mikor tanév végéig a konfirmációra elő­készítés folyik, minden második vasárnap délután a fel­nőttek és konfirmándusok előtt gvermekpredikációt tart, a melyre a III. és IV-ik osztályosokat is megjelenésre buzdítja*, stb. Azon ügyszeretet és lángbuzgalom, a melylyel tisz­teleted a Krisztus evangéliumát belmissziói tevékenyke­desse! az immár Ön által virágzásra juttatott törökszent­miklósi egyházban hirdeti és terjeszti: előttem mint »ex offo« más téren működő »laikus« előtt sem ismeretlen; mennyivel inkább nem ismeretlen azok előtt, a kik »in sacris* forgolódván minden idejüket az egyházi tevékeny­ség figyelemben tartására és ápolására fordíthatják, s min-

Next

/
Thumbnails
Contents