Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-04-25 / 17. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség : IX. keritlet, Pipa-utca 23. szám, hová a kéziratok cimzendök. Ki add-hivatal : Hornyánszky Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt SO kr ; egész évre : 9 frt. Egyes szám ára ÜO kr. A lelkészképzésről. I. Egyházunk életében alig van kérdés, a melynek oly sürgős orvoslásra, reformálásra volna szüksége, mint épen a lelkészképzés. Nem a megváltozott egyházpolitikai viszonyok teszik szükségessé e téren a reformokat; ezekre már előbb is szükség lett volna; hanem az egyházpolitikai új törvények által teremtett helyzet csak az eddigi állapotok tarthatatlanságát hozta napfényre. Theologiai szakoktatásunk a XVI. és XVII. század folyamán meglehetősen egy nyomon halad és a változások a theol. tudományok alakulásával állanak inkább kapcsolatban, mintsem a képzés irányával és terjedelmével. A XIX. század első felében átalakulásnak indul a képzés elméleti oldala és a század második felében a 60-as évektől fokozatosan fejlődve az 1883., illetve 1886-iki konventi gyűléseken szabályozott, törvényes alakot nyer. Ellenben a mi a gyakorlati oldalt illeti, ez nemcsak az elméleti képzéssel általában, hanem még a mult századok gyakorlati képzésével szemben is, viszonylagosan hátrányban maradt. Pedig e századnak általános szellemi ós erkölcsi iránya arra kónyszerített minden gyakorlati életpályát, élethivatást, hogy önmaguknak ezen gyakorlati jellegét kiváló mértékben szem előtt tartsák. Felesleges hangsúlyoznom, hogy a lelkészi állás eminenter gyakorlati. Sőt azt sem kell valami nagyon bizonyítgatnom, hogy a társadalom életére egyik gyakorlati munkakör sincs, illetőleg nem lehet nagyobb befolyással, mint épen a lelkószkedós, a lelkipásztori hivatás feladatainak betöltése. A társadalom szellemi életének legfontosabb mozgató erői, a keresztyénség vallási s erkölcsi igazságai a lelkészek sáfárkodására vannak első sorban bízva, habár kivétel nélkül mindenki részes és munkás is azok terén. A mult századokban, mikor a vallásos érzés élénk ós lüktető volt a társadalomban, a lelkész gyakorlati tevékenysége nagy részt ki volt merítve ós be is volt töltve a szószéki igehirdetéssel, sakrámentumok kiszolgáltatásával. Az egész társadalom mintegy vallásos légkörben nőtt fel, a mikor a vallás igazságai iránt való fogékonyságot szinte az anyatejjel szívták magukba az emberek, és így az igehirdető működése már inkább a fa gyümölcsöztetésére, mintsem egyenesen a fa ültetésére irányult. Más oldalról a társadalom műveltségének kisebb foka, de talán még helyesebb, ha azt mondjuk, hogy a lelki életnek magasabb mértékben való megbecsülése, az erkölcsi állapotok épségének megóvásánál a materialis eszközöket használta fel és ezen felhasználásban chablonos eljárást követett. így tehát a lelkész gyakorlati tevékenysége e téren inkább az erkölcs-bíró, mintsem a lelkipásztor jellemének felelt meg, a korszellem kívánsága szerint. A mi századunk máig egészen más képet tüntet fel, a mely kép még a jövő századra is előveti árnyékát. Az anyagi érdekek túlsúlyra jutottak a szellemiekkel szemben, ép úgy, mint magában a szellemi életben is az értelmi erők az érzelmiek ellenében. A gazdasági élet óriás fellendülése, a kiszámíthatlan jelentőségű physikai ós chemiai felfedezések, a tapasztalati tudományok meglepő vívmányai külön-külön ós együtt véve egészen átalakították — hogy úgy mondjam — az emberi társadalom légkörét, a vallás ós erkölcs iránt való fogékonyság nagy mértékben megcsökkent s az ember mind jobban-jobban megszűnik erkölcsi alany lenni és halad, hogy ne legyen egyéb, mint a physikai világnak végetlen értelmi fejlődésre képes koronája. Ehhez képest a vallás és erkölcs apostolainak többé nem lehet arra várniok, hogy igazságaik hirdetéséhez úgy tóduljanak az emberek, mint a mult századokban, nem lehet ennélfogva a feladatuk sem az, a mi régen volt t. i. csak a már