Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-01-03 / 1. szám

A küldöttség tagjai mély megilletődéssel fogadták az elutasító választ, s kijelenték egyező akarattal, hogy tekintve küldőik akaratát, s küldetésük célját, egyenként audientiát nem kérhetnek s nem kérnek, sőt a választmány tagjai sem jelenhetnek meg a kihallgatáson, miután egyenes missiójuk csak a ministerium megbizottaival leendő értekezés volt. a kezökbe adott utasítás határai közt, s azon esetre, ha tán parancsolnának velők, csak mint magánemberek jelenhetnének meg, s mint ilyeneknek semmi személyes kérelmök nincs, s így az egyh. ügyeire nézve semmi értekezésbe nem bocsátkozhatnak. Fölkéretett azért elnök ő exc. tisztelettel, hogy ha az egyh. egyetemes küldöttségének ő Felsége elé jutását ki nem eszközölhetné, ügy méltóztatnék intézkedni, hogy a már felolvasott, s aláírt előterjesztvény az egyes kerületek felirataival együtt, ha lehet egyenesen ő Felségének, ha pedig ez meg nem történhetnék. a ministerelnök úrnak adassék át a Felséghez való juttatás végett. Elnök ő exc. ezen egyetemes akarat és óhajtásra kinyilatkoztatá, hogy ha küldetésünk célja az egyetemes küldöttségnek ő Felségének elébe bocsátása ki nem eszközöltethetnék, megpróbálja az elnököknek rendelt audientián felterjesztvényünket a Felség kezébe juttatni s kijelentenai, hogy valamint elnöki tiszte, úgy a küldöttség teendője is megszűnt s csak mint magánember úgy áll ő Felsége előtt. Január 27 reggeli 11 órakor. 10. Elnök ő exc. ministerelnök úrral értekezvén, jelenté, hogy a választmány tagjainak névjegyzéke a Felségnek átadatván, ellenök semmi kifogás s a vallásügyi ministerium által délután fél egy órakor elfogadtatnak s meghivattak az államkormány részéről is teljesen magánjellemű értekezletre. Ő exc. azon kérdésre átadja-e a Felségnek a fölterjesztvényt, ha az elnökök audientián fogadtatnak, kimondatott, hogy igenis azon esetben ha nem lehet semmi kilátás arra. hogy az egyetemes küldöttség ő Felsége előtt kihallgatást nyerjen. Délután 6 órakor. 11. Elnök ő exc. fölemlíté miszerint a Felség előtti kihallgatásról még semmi bizonyost nem tudhat, jelenti azonban, hogy a választmány magános értekezlete a vallásügyi ministerium szállásán ministeri osztálytanácsos Zimmerman József úr ő méltóságával mai napon délutáni 1—3 óráig meg történt. Különösen kiemeli ő exc., hogy midőn ministeri tanácsos úr a maga megnyitó beszédében az értekezés keletkezését oly értelemben adta elő, mintha azt egyetemes küldöttségünk kivánta volna, arra ő exc. azonnal megjegyezte, hogy a kölcsönös közeledésre az első felhívó szó ministerelnök úrtól jött. Egyébiránt mind a ministeri tanácsos úrnak, mind a választmány tagjainak ismételt nyilatkozata után ezen értekezlet teljesen magánjellemü és értékű levén, erről jegyzőkönyv nem vezettetett, ennélfogva elnök ő exc. is a vitatkozás teljes folyamára és egyes részleteire ki nem ereszkedhetvén, különösen azt emeli ki, hogy ministeri tanácsos úr a mint egy-két óráig tartott magánbeszélgetés végén mint a választmánynak utasításával megegyező kivánatát azon pontokban fogta össze teljesen és szabatosan, melyeket az egyetemes küldöttség a választmánynak utasításul kezébe adott, s elnök ő exc. cs. k. főherceg Rainer ő Fenségének is elmondott. Ezek folytán ministeri tanácsos úr kijelentette, hogy noha bajosan hiszi, hogy ezek mind teljesedésbe menjenek, mindazáltal azokat az illető magasabb helyen előterjeszti. A küldöttségi ülés elnök ő exc. ezen előterjesztését köszönettel fogadta s azon óhajtását nyilvánítá, hogy a választmány említett értekezletének folyama az illető tagok által a lehető részletességgel írásba foglaltassék s mellékletül a naplóhoz csatoltassék. A küldöttség következő ülése a következő nap déli 12 órára tűzetett ki. Január 28 déli 12 órakor. 12. Elnök ő exc. előadta, bogy nincs többé reménye, miszerint a küldöttség egyetemesen ő Felsége elé bocsáttassék. azért a küldöttség, megszűnvén missziója, feloszlottnak nyilatkoztatta ki magát s ő exc. elnök úr a következő nagyfontosságú szavakkal vett búcsút küldött társaitól: Nem tagadhatom meg magamtól, hogy elválásunk e pillanatában pár szóval búcsút ne vegyek az igen tisztelt küldöttségtől, hogy ki ne fejezzem abbeii lelki örömömet, miszerint egész működési időnk alatt nem vala egy felmerült kérdés sem, mely iránt nézeteink avagy csak árnvéklatilag is eltértek volna egymástól. Adja a mindenható, hogy ily példás egyetértés lengje hitfeleinket is e válságos időben körül; ki tűrés, összetartás az általam mindjárt kezdetben kimondott solidaritás eszméje, egy méltósággal teljes folytonos higgadt álláspont a jogosság terén, elébb-utóbb megtermendi gyümölcseiket. Sí oportet fieri scandala, legyen ez mások szerepe s minden jogtalan, törvénytelen eljárás szenvedjen hajótörést, szégyenüljön meg vallásos érzelmeink irányában. Mindenekfelett pedig bizzunk Istenben, és higyjük erős keresztyéni hittel, hogy e kinos szenvedés napjai sem valók egyébre, mint lelki erőnk edzésére s evangeliumi hitünkben megszilárdításunkban, Isten mindnyájunkkal! Elnök ő exc. ezen búcsúszavait a küldöttség a szív mélyéből fakadó közhelyesléssel fogadta s ft. Balogh Péter túl a tiszai superintendens a küldöttség nevében köszönetet fejezett ki elnök ő exc. buzgó törekvéseért és fáradozásaiért. s fölhívta érzékeny szavakban a küldöttség világi tagjait, hogy legyenek továbbá is gyámolai az evangélium szolgáinak s törhetlen bajnokai az egyház szabadságának és jogainak, mert csak ily egyesített erő mellett lehetünk erősek az egyházat fenyegető veszélyek elhárítására, s a prot. egyház jogainak és szabadságának megvédésére. Mely szavakra a küldöttség egyetemesen Áment mondván, az egész gyülekezetet eltöltő Szentlélektől felbuzdíttatva nt. Székács József úr az evangeliumi egyház felett őrködő isteni gondviselés segedelméért a következő kenetteljes szavakban folyamodott, mondván : Kegyelemnek Istene! Szent Atyánk! Hálákat adunk neked, hogy minket a te örökségedbe hívtál s a te szent Fiad evangéliumának világosságára méltattál. Szent örömünket valljuk be előtted, szent Lelked ajándéki azon egyetértés fölött, melyet keblünkbe oltottál akkor, midőn egyházad ügyét világi hatalom előtt védelmezni összesereglettünk. Egyszersmind fájdalmas panaszszal kesergünk szined előtt, azon ingatagság és félelem felett, mely némely távollevő testvéreinket megszállotta, midőn evangéliumod igazságáért küzdeniök kell vala. Kérünk téged! jelenj meg hatalmaddal közöttünk, s harcolj ügyedért mellettünk és velünk, mivelhogy nélküled nem győzhetünk. Tedd érezhetővé köztünk Urunk és megváltónk azon Ígéretedet: hogy hol ketten, hárman egybegyűlünk nevedben, te ott lész közöttünk, sőt velünk maradsz világ végezetéig. Ébreszd fel bennünk az apák emlékezetét, kik a te országodért készek valának vagyont, szerencsét, vért és életet feláldozni, hogy nemes nyomdokaikon haladjunk tántoríthatatlanul, nem térve el az igaz-