Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-03-07 / 10. szám

miniszter. Egységes elméleti vizsgálatot tervez, melyet meghatározandó feltételek mellett a jogakadémiákon is le lehessen tenni. Mert azt akarja, hogy az életképes jogakadémiák felvirágozzanak s a budapesti jogikar túlzsúfoltsága mérsékeltessék. — Ezek is egészséges, jóravaló reformeszmék, melyeket régóta sürgetnek a szakemberek. Végül a tanárképzés reformjáról emlékezett meg a miniszter. Határozottan kimondotta, hogy attól az elvtől, hogy a tanárképzés az egyetemen történjék, el nem tér soha. De e mellett gondoskodni kiván arról is, hogy az egyetem keretén belül az úgynevezett szakképzésre különös gond fordíttassék. E végből a tanárképző intézetet szerves kapcsolatba kivánja hozni az Eötvöskollégiummal, a mely valóban szép eredménynyel működik, csak az a kár, hogy az itt levő javadalmas helyek száma még mindig nagyon csekély. Olvasva a miniszternek okos, jól átgondolt tanárképzési tervét, eszünkbe jut prot. középiskoláinknak tanármizériája. Az is, hogy itt érezzük leginkább a tanár-szükséget; az is, hogy az állami tanárképzőből kikerült tanáraink egyházi nevelés nélkül, elegyháziatlanulva, vallásos közönynyel, jó szerencse, ha nem egyházellenesen, nevelik középiskoláink ifjúságát. Aztán eszünkbe jut az a szerencsétlen kátyú, melybe a debreceni egyetem, illetve tanárképző terve oly csúfosan belerekedt. S végül eszünkbe jut Lapunk ama régi tanácsa, melyet az utolsó tiz év alatt több alkalommal megismételtünk s melyet erdélyi egyházkerületünk energikus püspöke részben oly szépen megvalósított: prot. tanári collegium vagy tanári internátus az egyetemek szókhelyein. Szép, szép az az egyházi egyetem eszméje, de lényegileg nem is igazi protestáns eszme s mint a megrekedt kísérlet mutatja, mi magyar protestánsok nem is tudjuk azt megvalósítani. De viszszatórve a prot. tanári kollégium eszméjéhez, kezet fogva ebben a két prot. egyház vezéremberei, szem előtt tartva a kolozsvári példát: a budapesti egyetem mellé oly prot. tanári kollégiumot állíthatnánk, melynek erőteljes evangéliumi protestáns szelleme a belőle kikerülő hitbuzgó lelkes tanárok útján lassanként regenerálhatná középiskoláink megernyedt protestáns, meglazult valláserkölcsi szellemét. A miniszter által bölcsen kontemplált tudományos tanárképzési reformot ez az egyházi tanárnevelési reform egészíthetné ki a legáldásosabban. Mert tudós tanárt csak az egyetem, de vallásos ós egyházias tanárt csak maga az egyház szolgáltathat. Ez olyan igazság, melyet semmiféle okoskodás el nem vitathat, ellenben minden tapasztalat lépten-nyomon igazol. Milyen bölcsen járt el a hazai r. k. egyház, mikor leendő szerzetes tanárai számára az egyetemnek székhelyein mindenütt tanár-konviktusokat állított. Ez az előre látó egyház nem is szenved tanári szükségben és nem is panaszkodik iskoláinak elvallástalanodása miatt. Facta loquuntur! Szőts Farkas. ISKOLAÜGY. A művészet szerepe a nevelésben. Míg mi idehaza a felett vitatkozunk, hogy vájjon tantermeink falainak részint fali olvasótáblákkal, részint természetrajzi, természettani képekkel való beakasztgatása helyes-e vagy sem ?, s míg sokan arra az eredményre jutnak többé-kevésbbé megfontolt következtetéseik folyamán. hogy a képeknek, rajzoknak a falakon való bármiféle alkalmazása egyáltalában nem vezet el a kellő sikerhez, mivelhogy e képek a tanítványok szerte kalandozni szerető figyelmét merőben elvonják a tanító előadásától s eltérítik a tananyag eszmemenetétől: addig a praktikus angolok mindezeknél jóval tovább mennek s határozottan sürgetik, hogy már az elemi iskolák körén belől föl kell ébreszteni a gyermekben a szép eszméje iránti fogékonyságot, a mit kiváló művészeti produktumok megismertetésével, ezeknek az iskolák falai közé való bevezetésével vélik legcélszerűbben elérhetni. Az Edueational Times, a londoni »The College of Preceptors* tekintélyes közlönye, a legközelebb megjelent számában foglalkozik e kérdéssel, a mely állandóan foglalkoztatja az angol tanügyi férfiakat, s a melynek keresztülvitelére társulat is alakult, a mint az különben a követ kezendő sorokból ki fog tűnni. Azt a sajátságos körülményt — így kezdődik a nevezett cikk — hogy a módszerek jobban visszamaradnak az eszmék haladása mellett, élénken megvilágítva látjuk akkor, ha a nevelést veszszük tekintetbe; mert ez, noha jókora haladást tett a felvilágosultságot tanúsító elvek terjesztésében és használatában: fejlettségét illetőleg nem áll arányban a korunkbeli kívánalmakkal. Eltekintve ettől, még mindig van elegendő tér és alkalom a hathatósabb alkotásokra, tekintetbe véve a természetet és a nevelés magasztos céljait. »Az értelem — mondja Aristoteles — tökéletes, de nem az ismeret, hanem a cselekvési képesség által« és valamely nevelési rendszer sikerének a mértéke, ha nem egészen is, de nagyrészt, a cselekvési képesség különféleségének és kiterjedt voltának mértékétől függ. Egy író a > Gontemporary JReview» minapi számában »Korunk eszméi a nevelés terén < c. cikkében figyelembe vette azt a tényt, hogy egy gyermekben lehetnek szunynyadó cselekvési képességek, és ezek a tökéletlen és meg nem felelő rendszer alatt kifejletlenek maradnak. »Az eredetiség, a mely jelen van egy vékony, finom faágban, 19*