Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-02-14 / 7. szám

ferdít, mint az előbbiekben. A presbyterium nem szándékozott, nem is volt oka 13,000 írt segélyt kérni a fővárostól, mert annyit nyert és élvezett tényleg már évek óta, hanem kérte egyenesen ez összegnek 20,000 forintra emelését, hivatkozva kérelmében az egyháznak egyfelől a város elemi-, polgári és iparos-tanonci iskoláiban végzendő hitoktatási, másfelől egyéb hit felekezeti szükségeire az 1868: L1II. t.-c. 23. §-a alapján. A főváros illetékes bizottsága e szükségletek számbeli részletes kimutatását kívánván s az mindkét irányban tételenként kimutattatván, jelesen a hit felekezeti szükségletek közt a budai templomépítésre fölvett 50,000 forint kölcsönnek évi 2500 forint törlesztése s kamata, a lelkészek stóla-vesztesége, a segédlelkészek fizetésének (úgy mint a patronátusban levő katholikusoknál) szükséges rendezése stb. A főváros mindkét illetékes bizottsága (a közoktatási és a pénzügyi), valamint a Tanács is, egyhangúlag ajánlották a kért segély megadását s azt a közgyűlés is egyhangúlag megszavazta, úgy. mint a patronátusban levő katholikus egyháznak a hasonló szükséglef

ek fedezését. A presbyterium ezt hálás köszönettel vette s ahhoz alakította a költségvetését. III. A fentebbiekben részletesen cáfolván a cikkíró lényeges vádjait, kimutattuk azokban a tájékozatlanság s szán -dékos vagy öntudatlan ferdítések egész sorát. Feleslegesnek tartjuk ezek után a kisebb, de ép oly tájékozatlan vagy feidítő mellékkérdésekkel oly részletesen foglalkozni. Hogy a lelkészek stóláját tulajdonkép az igavonó káplánok keresik meg, mert a lelkészek éhenként hatszor prédikálnak s egyéb dolguk sincs: nevetséges állítás. A lelkészek annyit prédikálnak, mint a káplánok, a négy egyén közt felváltva sorba menvén a prédikálás, s azonkívül a nagy ünnepeket és úrvacsoraosztásokat kizárólag a r. lelkészek végzik, kiknek a mellett az egyház ügyeinek s a bizottságok vezetése, az egyházi adó, a bevételek kezelése, az utalványozás és ellenőrzés, a hívekkel való érintkezés stb. a teendőjük, úgy, hogy míg a káplánok naponként d. e. 3 és d. u. 3 óráig vannak részint a hivatalban, részint temetések s esketésekben (melyekből a lelkészeknek is bőven kijut) elfoglalva, addig a lelkészek (egyikök még püspök is) egész nap az egyház szolgálatában vannak és működnek, »vonják az igát« a Krisztus igájának evangeliumi értelmében. Hogy egy tanulónak (ki most képviselő), két tárgyból törvényes idő előtti javítás engedtetett: alaptalan állítás, mert nem a törvény által két hónapi idő után engedhető javítás, hanem ellenőrzés és nyilvánosság nélküli vizsgálatnak nyilvános és ellenőrzés alatti új vizsgálat engedtetett meg a tanári testület megkérdezésével s javaslatára. Hogy egy másik ifjúnak érettségi bizonyítványa utólag megltamisütatott, még vakmerőbb ráfogás, mert egy tárgyból, mely csak az írásbeli vizsgának tárgya, a szóbelinek nem, az írásbelin a szaktanár által sajátkezűleg írt jó osztályzat, ugyanazon tanár által, maga által elismert tévedésből elégségesnek jegyeztetvén be, erről tett jelentésre, a kormányképviselő meghallgatásával a miniszter maga rendelte el a kiigazítást. Hogy a költségvetési előirányzat az illetőknek csak az utolsó órában küldetett volna meg, hogy a presbyteriumban a költségelőirányzat miatt »feleletre vonás« történt s e fölött »hatalmas vihar keletkezett*: ezekből egy szó sem igaz, a költségvetés 10—1.2 nappal előre megküldetett a presbyterium minden tagjának, a p. ü. bizottság által tett módosításokkal újra kiosztatott e presbytereknek; tárgyalás folyt felettök, de sem feleletre vonás, sem vihar (sem hatalmas, sem kisebbszerű) nem keletkezett. A tárgytalan és pusztán személyes támadások- és gyanúsításokra — melyekkel cikkíró nemcsak a lelkészeket, hanem a presbyterium más tagjait, sőt azonkívül s felülálló egyéneket s még halottakat is érint — mint merő üres beszédeket cáfolni, sőt azokra reflectálni sem tartjuk szükségesnek. Kiadta, Budapest, 1897. január 31. Farkas József, egyháztanácsi jegyző. KÜLFÖLD. Dr. Martineau a hitről. Egy kis könyv jelent meg a napokban a londoni könyvpiacon dr. Martineautól, a híres angol vallásbölcsésztől. Címe: »A szellemi élet kezdete a hit, betetőzése az önátadás«. Ez a kis mű egyik számát képezi »A nagy tárgyakról való kis könyvek< nevezetű könyvsorozatnak. E munkákat az angol közélet következő kitűnőségei írták és írják, úgymint: dr. Matheson, dr. Berry, dr. Hunter, dr. Whiton, dr. Munger, dr. Dods és Stopford Brooke és e kiváló egyének között a legkiválóbb dr. Martineau. Még mielőtt a mai vezérfilozofusokról és theologusokról hallott volna valaki valamit, M. már akkor oly könyveket írt, a melyek hatalmasan befolyásolták a gondolkodó emberek és nők elméjét. Kilencven évnél már több vonult el fölötte és még mindig ír. Lelki szeme nem homályosult el, intellectualis ereje nem csökkent. Nem tudjuk, ha vájjon nem utolsó szava-e hozzánk? Őszintén óhajtjuk, hogy még többször is megszólaljon, de ennél szebbet nem várhatunk tőle, mint ez a kis mű, melyben oly hévvel és oly erőleljesen buzdít a hitre és az önfeláldozó életre. Ez a könyv nem Martineaut, a filozofust juttatja eszünkben, hanem Martineaut, a látnokot, a keresztyén igazságok tanítóját. »A keresztyén élet«-ről való bámulatos prédikácziókat juttatja eszünkbe, melyekből ma ezer meg ezer, különböző felekezethez tartozó keresztyén merít buzgóságot. E könyvet olvasva érzi az olvasó, hogy írója nem egy bizonyos felekezet tagja, nem lehet őt csupán Arius vagy Socinus tanítványának tekinteni. Az egyetemes egyházhoz tartozik. Mindazok, a kik buzgón és szilárdan ragaszkodnak a Szentháromság tanához, szívesen elfogják ismerni, hogy Martineau tanítása nem negatív, nem drestructiv, hanem positiv és constr.uctiv, a hitnek és kegyességnek igazi alapjával foglalkozik. Ez a kis könyv négy értekezést tartalmaz. Az elsőben a hitet, mint az ismeret és a szeretet gyökerét tárgyalja. Ha valaki azt vélné, hogy dr. Martineau a száraz intellectualismus híve, hogy az Istenről való ismeretünknek szervéül az értelmet tekinti: e véleménye helytelenségéről meggyőződhetik e mondásából : »Merem állítani, hogy Isten egyedül a szeretet és a bizodalom által ismerhető meg ; hogy a hitet az érzékek és az értelem által elnyerni nem lehet, de elveszteni igen, hogy midőn ez megtörténik, az értelem többé nem értelem, mert a vilá-