Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-08-16 / 33. szám

előtti állapotokat, viszonyokat állítsa vissza; felhívja a városi tanácsot, hogy a magyar templomot és a kollégiumot is a jezsuitáknak adja vissza. Tanácsolta egyúttal az engedelmeskedést, nehogy fent elrontsák azt a jó benyomást, melyet készséges megbódolásukkal keltettek. A városi tanács evangelikus tagjai meggondolási időt kértek, hogy ezt az evangelikus egyházzal közölhessék. Közölték ! A ev. egyház azt határozta, miszerint ragaszkodni kell a feladás feltételeihez, mert hiszen azért kapituláltak. Elmondták ezt szerényen, szelíden Wirmondnak. Wirmond azt felelte rá, hogy ő e tekintetben nem dönthet, adják be feleletöket, felebbezésökef írásban. 1611. febr. 15-én beadták és azt kérték, hogy várassék be azon idő, mikor követeik a királyi udvarból a királyi felelettel megérkeznek. Erre két hét multával Wirmond magához hivatta Melzel Mihályt az evangélikusok képviselőjét és közölte vele, miszerint ő a felebbezést pontosan felküldte és arra már a válasz is megérkezett. Pálffy János gróf beleegyezett abba, hogy várják be a királyi döntést. Eperjes követei, a mennyire csak lehetett, siettek Bécs felé! Azonban Pozsonyban újabb vesztegzár alá vették őket a pestis miatt. Még a követek mindig Pozsonyban vesztegeltek, mikor a várost óriási csapás érte. Ugyanis 1711. ápr. 11-én éjjel tűz ütött ki a városban s az irtóztató tűzvészben leégett az ev. magyar, a r kath. parochiális templom, a Nebeszt-ház, a régi iskola s a minoriták (ma gör. kath. székesegyház) temploma. A követek végül feljutottak Bécsbe, azonban akkor már a király I. József himlőben betegen feküdt s már 1711. ápr. 17-én meg is halt. Most meg ezen csapás miatt nem végezhettek. A zűrzavar annál nagyobb volt, mert a trónörökös Károly (III., VI.) Spanyolországban tartózodoU. Míg megérkezik, Eleonóra özvegy császárné lett a kormányzó. Eperjes követei ehhez fordultak kérelmökkel. Eleonóra Magdaléna kormányzó özvegy császárné nevében azután azon feleletet kapták, a mely királyi rendelet alakjában 1711. június 25-éről keltezve írásban is leérkezett Eperjesre, hogy t. i. az eperjesi evangélikusok vallásuk szabadságát csak a soproni 1681-iki és pozsonyi 1687-iki törvénycikkek értelmében gyakorolhatják, tehát templomuk és iskolájuk csak a külvárosban lehet; a magyar templom és a kollégium és a mik ezekhez tartoznak a jezsuitáknak kiadandók. A követek, t. i. Klesch János a biró ev. és Roga de Gamillis Mihály tanácsnok, r. kath. részről, most már visszafelé fordultak szomorú ábrázattal. Velők járt társaik azonban s különösen az evangélikusok még nem hagytak fel a reménynyel s az akkor épen Bécsben foglalatos Kochlács Lipót Vilmost kérték fel folytassa a kérelmezést. Az nyújtott is be egy folyamodványt és egy emlékiratot, de nem kapott más feleletet, mint a mi a kir. rendeletben foglaltatott.1 A rendelet leküldetett végrehajtás céljából gr. Pálffy Jánoshoz. Pálffy más felé lévén elfoglalva, a végrehajtással késett. A protestánsok úgy látszik reménykedtek. S talán főleg Matthaejeczky = Ma. Matthaeides Sámuel. Legalább meghívója az 1711. szept. 30-iki ünnepélyes Examenre semmi rosszat sem sejtet, pedig e meghívó 1711. szept. 1-éről kelt. Ezen meghívó a maga egész terjedelmében megvan 1 Lásd ezen rendeletet Melzel M. kézirati krónikájában és sz. k. Eperjes város levéltárában. Cub. II. Loc 172. Fasc. C. a Rezik J.-féle Gvmnasiologiában, melyet épen Matthaeidesz folytatott, sec. IÍ. Cap. X. §. 19. A bevezetés után felsorolt programm pontjai szerint: I. szó volt a tízparancsolatról, az apostoli hitvallásról. Dietrich Conrad Institutiói szerint, felelt Felicides János. II. a sz.-háromságról, felelt Ivánka Mátyás. III. az ágostai hitvallás és a Formula Concordiae történetéről, felelt Szentiványi Pál; IV. a Poétika s Rhetorika növendékei Curtius, Sallustius, Cornelius irályában feleltek a hazai történetből, jogból, szavaltak és szónokoltak. Tették pedig ezt a következő ifjak: Roth János (bevezetés), Trettmann János, Oberspach Dávid, Horváth Stansith de Gradecz Imre, Szirmay Menyhért, Szirmay Adám, Szirmay András, Richthauser Miklós, Dessewffy Ferencz, Boronkay Ferencz, Kiszeliy András és Topperczer Jób. V. A logikából a Scherner és Bayer müvei nyomán felelt: Longay János; VI. a bölcsészet előtanából felelt: Krmann Mihály; VII. a földrajzból több érdekes kérdés volt felvetve, feleltek : többen; VIII. görög nyelvből (a Máté evangéliumából és a héber nyelvből) a bűnbánó zsoltárokból felelt: Pilárik Jeremiás. Ezenkívül : »Appendix Notifica* cím alatt a theologusokkal végzett munkának bemutatását igéri: a Genesis, Máté evangeliuma, Pál levelei (Ef. Galat.) ésaLXX, fordítás történetének, ismertetésének bemutatásával, az egyházi beszédben való gyakorlatok és az egyházjogi kérdések feltüntetésével, fejtegetésével. íme a hosszú-hosszú időre utolsó kollégiumi iskolai évzáró ünnepélyes vizsgálat érdekes programmja. Utolsó, mert az Examen ugyanannak rendje és módja szerint megtartatott s utána az úrvacsorájához járult az ifjúság a magyar templomban, osztályonként végzett gyónás előrebocsátásával, majd a következő napon elbocsáttatott könyek között a rektor által egy beszéddel, melynek alapigéje ez volt: »Ite missa est!« Azután azonban 1711. szept. 30-dikán gróf Pálffy János nádor, Bornemissza István sárosi alispán és Károlyi Sándor királyi megbízottak elvették a kollégiumot és azt a magyar templommal együtt a jezsuitáknak adták át, Ezek azonban csak 1713. november 21-én költözködhettek belé, mert a kollégium erős tatarozást igényelt. Az átadás az ev. Klesch János városi biró Nóvák András néptribun, a városi hatóság és esküdt polgárok és nagyszámú nép jelenlétében történt. A protestánsoknak a királyi rendelet értelmében a nyugati külvárosban jelöltek 95 öl hosszú és 56 öl széles helyet, hol templomot és iskolát, de csak fából, építhessenek. Azonkívül megengedték nekik, miszerint 1712. június 1-éig a városban is tarthatnak istentiszteletet azon fatemplomocskában, melyet a II. Rákóczy Ferenc-féle forradalom idejében a (tót) magyar utcán a reformátusok számára építettek volt; de addig gondoskodjanak a külvárosban építendő templomukról, mely a föld felett csak egy ölnyire építhető kőből. Ezen engedélyt a nevezett három megbízott az evangélikusoknak 1711. szept. 30-ról keltezett okiratban írásban is kiadta. Az evangélikusok tehát kivonultak az ő eredeti ősi fészkükből, melyet önmaguk építettek volt magoknak és a tudománynak! Ne csodálkozzunk rajta, hogy az ezen átadás ellen feldühödött protestáns ifjúság a kollégiumnak minden ablakát elhordta, a kályhákat összetörte, a padokat és padlókat összerongálta, úgy hogy a bevonulni akaró jezsuiták ronda falakon és rongyos tetőn kívül mit sem találtak. Ebben a kollégiumban nyílott meg azután mégis helybeli r. kath. iskola 1711/12-diki tanéve, dec. l-jén,