Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-12-20 / 51. szám

»E mi hazánkban is elkezdődvén a reformátio, ez a Catekhismus a Helv. Confessióval symbolikus könyvnek jó idején fölvétetett. Ugyanis 1584-ik* esztendőben és így 20 esztendővel azután hogy Heidelbergában kinyomtattatott, Szárosi Ferencz által magyarra is fordíttatott, azután pedig 1612-ben Oppenheimban Molnár Alberttől a Bibliával együtt mint symbolikus könyv újra kinyomtattatott; azután pedig a nátionális synodus, mely egybegyűlt vala a Szatmár-Németiben 1646-ik esztendőben erről a Heidelbergi Katekhismusról és a Siderius katekhismusáról úgy szól, mint már annakelőtte bevett symbolikus könyvekről, mint megtetszik annak a synodusnak conclusiójából (Vide Conclusio 2-da et 19-na sub lit. A, in annexo). Melyből megtetszik, hogy a mi eleink nem vaktába, nem is titkon, hanem nyilván és közönséges megegyezésből vették fel ezt a heidelbergi katekhismust mind az oskolákban, mind a templomokban a végre, hogy a vallást a szerint tanítanák a Tanítók. Úgy is tartották a mi hazánkban is a reformátusok mindenkor ezt a katekhismust mindeddig, mint valami enchiridion militis Christiani-t. minden vallásúak ellen. A honnan nem lehetne a mi leikünkön egyet ennél keservesebb sebet ejteni, mintha ezt a mi Atyáinktól, sőt minden ref. ekklézsiáktól közönséges megegyezésből bevétetett könyvet valaki a mi kezünkből kivenné*. De reméljük, hogy ha Felséges Asszonyunkhoz recurrálunk, mint bizonyosan is fogunk recurrálni, tehát ő Felsége boldogult Felséges eleinek példájuk és Ígéretek szerint mi nálunk ezen katekhismusunkat tovább is megfogja tartani. Ugyanis 1-o. Ezt a katekhismust nem Magyarországon irták, hanem Németországban; ott sem titkon, hanem nyilván az egész Imperiumnak hírével vétettett föl symbolikus könyvül, mert maga az Elektor Friderikus III 1566-ban Maximilianus római Felséges akkori császár jelenlétében ezt a katekhismust az Impérium gyűlésére fölvitte és az asztalra föltette, hogy ha kiakarná a sz. Írásból ezt a katekhismust cáfolná meg, és maga az Elektor fogná defendálni. 2-o Attól az időtől fogva mindenütt a ref. ekklésiák ezt a katekhismust maguk symbolikus könyvüknek tartották, vallották és ebben még csak változást sem engedtenek tétetni (Vide testimonium Theol, Helvet. item Synodo Dodr. in annexo sub lit. B.). 3o Ő Felsége boldogult elei minékünk a Helv. Confessiót, és a Heidelbergi Katekhismust is mint a melyben a helv. Confessióval semmi ellenkező nincsen, megengedték. A honnét a magyarországi Synodusok a helv. Confessiónak nevezete alatt sokszor együtt értik a heidelbergi katekhismust, vagy pedig világosan egybekötik mind a kettőt, mint az említett szathmár-németii Synodusban is megesett. 4o Mivel a magyarországi ref. ekklésia csak egy része az egész világon elterjedtett ref. ekklésiának: innen sem nekünk magyar reformátusoknak, sem más valami nemzetbeli particuláris ekklésiának nem lehet ettől a könyvtől eltávoznunk, sem ebben valamely változást, minden ref. ekklésiák híre s megegyezése nélkül tenni, hanem ha vallásunkat megtagadván, tőlök el akarnánk szakadni, melytől bennünket Isten kegyelmesen őrizzen. * Szárászi Ferencz debreceni pap-korában fordította s 1604-ben adta ki a Heidelbergi Kátét. Bajos hinni, hogy az apologia írói ezt ne tudták volna, inkább azt kell föltennünk, hogy készakarva öregítették a Kátét. 5o Mi ebben a könyvben soha semmi változást nem tettünk, hogy az innovatióért arra volnánk méltók, hogy ettől megfosztassunk, hanem úgy bírjuk és úgy tartjuk most is minden szavaira nézve mint eleinte kezeinkbe vettük. 6o Meg kell ugyan vallanunk, hogy ebben a könyvben, kivált a 80-ik kérdésben vagyon valami kedvetlen expressio, melyet ha mi most írnánk, ezt a katekhismusba épen be nem tennénk. Azért is minden emberséggel és szelídséggel szoktuk ezt a kérdést magyarázni, eltávoztatván szorgalmatosan, hogy a tudománynyal együtt legkisebb személyt is ne kárhoztassunk még akkor is, mikor mi másoktól kíméletlenül kárhoztattatunk. Mindazáltal minthogy már egyszer ilyen formán kezünkbe adattatott symbolikus könyvül ez a katekhésis: mi, nagyobb gonosznak és holmi rágalmazásoknak eltávoztatásáért ebben semmi változást nem tehetünk, melyet reménylünk minden könnyen megenged mi nekünk, hogy ha ezt a 80-ik kérdést egybehasonlítja a Tridentini Conciliumnak minden kánonok után vetett anatheináival, mert annál irtóztatóbbat még csak gondolni is lehetetlen mi ellenünk; még is a Protestáns Státusok ezt a Tridentini Conciliumot megengedik a róm. katholikusoknak symbolikus könyvnek tartatni, senkit ettől meg nem fosztván, sem érette nem háborgatván.* 7o Ebben a katekhismusban semmi nincsen, a mi Felséges Asszonyunknak személyét megsérthetné vagy az ő Felsége jobbágyit ő Felségéhez való hűségtelenségre tanítana; hanem inkább ellenben a legszorgalmasabban tanítja ez az ő Felségéhez való engedelmességet, hogy lehetetlen legyen a mi vallásunk szerint igaz és jó reformátusnak annak lenni, a k. a maga királyát nem tiszteli és annak nem engedelmeskedik. 8-o Valamint a rom. katholikusok a Tridentini Concilium mellett a románus katechismust symbolikus könyvnek tartják, úgy hogy egyiktől sem engedik magukat megfosztatni: úgy szintén mi nékünk a heidelbergi kathekismust lehetetlen a helv. Confessiótól elszakasztanunk, minthogy ezt már minden ref. ekklésiák, még a helveciaiak is symbolikus könyvnek vallották a helv. Confessióval együtt. (Vide lit. B.). 9-o Nekünk nagy gyanúságunk lehet, hogy Felséges Asszonyunknak híre sincsen ebben a Catekhismusról való parancsolatban, sőt hogy a Felséges Locumtenentiale Consiliumnak is nincsen elégséges informátiőja e felől a könyv felől: mert úgy tetszik, hogy a Felséges Locumtenentiale Consilium úgy tartja, hogy azokat a könyveket, melyek említtetnek a parancsolatban, itt Magyarországban valamely magános személy írta volna, holott pedig ezek a könyvek, melyek eleitől fogva a reformátusoktól symbolikusoknak tartattak, melyeket jól ismer a Felséges Locumtenentiale Consilium is mi tőlünk bevétetteknek lenni, pro librio symbolicio. 10-o Hazánk törvényei és sokszor megújíttatott artikulusai is authorisálnak bennünket, hogy a heidelbergi katekhismushoz ragaszkodjunk és attól el ne álljunk. (Vide lit. C.). Ezek szerint minden református ember köteles ugyan ennek a heidelbergi katekhismusnak oltalmazására és megtartására ; de kivált a Prédikátoroknak lehetetlen ezt kötelességüknek elmulasztása, sőt hitüknek megszegése nélkül oda hagyni, mert minden Prédikátor, mikor Prédikátorrá lészen megesküszik világosan, hogy ő a reformata ekklésiától bevétetett symbolikus könyvek mellől el nem fog állani. * Dr. Erdős József a Heidelbergi Káté történetében Dézsi Lázár József erdélyi püspök által mondatja e szavakat. F. L.