Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-12-20 / 51. szám

Felvilágosítások. A »Protestáns Közlöny« szerkesztőjének, egyik — Biblicus álnév alá rejtőző — munkatársának, György László péceli reform, lelkésznek s mindazoknak, a kiket illet, néhány felvilágosítással tartozom. A »Prot. Közlöny« szerkesztője elmondván minap, hogy a kolozsváriak Budapestről kapták a vallásos esté-Iveket, ifj. egyletet, Hajnalt és Óramutatót, a feletti aggodalmának ad kifejezést, hogy most már majd az orgonahangversenyeket is beviszik Kolozsvárra. Úgy látszik, az orgona-hangversenyek főelőmozdítójának a Hajnal meg az Óramutató szerkesztőjét tekinti. Legyen szives tehát tudomásul venni, hogy az orgona-hangversenyeket nem én rendezem s azok rendezéseért épen azért a felelősséget el nem vállalhatom. »Biblicus« úr az én theologiámat félszegnek és elvtelennek tartja. Sajnálom! Mert én azt a theologiát hirdetem, a melyet Jézus és az ő apostolai hirdettek. Viszont »Biblicus* úr attól fél, hogy a magyarázatos biblia főszerkesztését reám bízzák. Sohase féljen. Az irodalmi társaság talál majd nálam alkalmasabb embert is. Természetesen ha az irodalmi társaság a szerkesztést olyan emberekre bízná, a minő »Biblicus« úr, a ki a Szentírás némely könyveit >Jövő század regényeinek* declarálja: hát senki sem veheti el tőlem a jogot, hogy tudományos, de egyúttal a Szentírás becsmérlésétől ment magyarázatokat bocsáthassak lelkésztársaim rendelkezésére. György László, t. lelkésztársamnak különösen az »Evangéliumi Szövetség* ügyében kell felvilágosítást adnom. Az ^Evangéliumi Szövetség* még nem egyesület, hanem egyesület létrejöttét előkészítő bizottság s épen ezért alapszabályait sehol be nem mutathatta. Ha majd egyesület lesz belőle, akkor alapszabályait bemutatja a belügyminiszternek s e tekintetben követi az irodalmi társaság, a prot. árvaegylet s a Lorántffy Zsuzsánna-egylet példáját. Ezek az egyletek is evangéliumi s nem kizárólag református alapon állván, alapszabályaikat egyházi hatóság elé nem terjeszthették. (Mellesleg mondva, úgy-e bár a prot. árvaegylet nem pelengérre állítása azoknak, a kik tagjai nem lettek s nem azt jelenti, hogy más az árvákkal nem törődik. Tehát az ev. szövetség, melynek lelkésztagjai is vannak, sem állít pelengérre senkit.) A mit egyébként György László tisztelt barátom az »Új Óramutató «-ról mondott, azért fogadja őszinte köszönetemet. Furcsa dolognak tartom ugyan, hogy ő az Új Óramutatót a Helvét Hitvallás alapján bírálja, dacára annak, hogy az Óramutató úgy a Helvét mint az Ágostai Hitvallás barátait a közös nagy ellenségek, a bün, a vakhit, a hitetlenség ellen egyesíteni akarja: de hát nem akarok t. barátommal polemizálni. Épen azért bírálatára csak néhány — helyreigazító — megjegyzést teszek. Úgy tüntet fel engem t. barátom, mintha én a lelkészeket támadnám meg a dohányzásért, kártyázásért, tánczmulatságokban való részvételért. Nos, hát a dohányt épen csak incidentaliter említettem, hogy az is külföldről jött, hát az ellen miért nem agitálnak úgy, mint a belmisszió ellen? A kártyázás s a kivilágos kivirradtig való mulatozás ellen kikeltem s ki is fogok kelni, de én az Óramutatót nemcsak a lelkészeknek írtam ; kár volt t. barátomnak ezt úgy magára vennie. Kikeltem pedig e dolgok ellen ép XVI. és XVII. századbeli szigorúbb erkölcsi tudatunk szellemében s bár erősen meg vagyok győződve, hogy mások még szorosabb összeköttetésben állanak Istennel, mint én, de nem hiszem, hogy az Istennel való erősebb közösség ismertető jegyei közé a kártyázás és éjjelezés is odatartoznék. Ha pedig a kártyázás olyan adiapboron dolog, hát miért tiltják el e kedves szórakozástól a theologusokat ? Abban is téved t. barátom, hogy csak azok a gonosz baptisták olyan nagy bűnösök. Nézze meg csak a theol. ismeretek tára legutóbbi füzetét. Beform. lelkész (Zoványi J.) szerkeszti e tárt s ref. lelkésztől, Rácz Kálmántól hoz e tár VIII. füzete a Jézusról egy oly cikket, mely egyértelmű az értünk megfeszített és feltámadott isteni Krisztusnak, egyházunk örök alapjának megtagadásával. Nagyon bűnös a szerző és kiadó, de nagyon bűnösök azok is (sok ref. lelkész van köztük), a kik e vállalatot támogatják s mindazok, a kik az Istennek csuda szeretetét semmibe sem veszik. (Természetesen elismerem, hogy mi, az Ev. szövetség tagjai is bűnösök vagyunk, mert mi meg e szeretet meghálálására keveset teszünk.) Nagy bűnösök azok is, a kik mi bennünk a baptizmus és pietizmus szálkáit keresik s behunyják a szemeiket, a mikor a hitetlenség gerendája egyházunk roskatag épületét végveszélylyel fenyegeti. Ezt majd t. barátom is be fogja látni. Látni fogja, hogy azok, a kik cikkének első részét helyeslik, azok a cikke második részében ajánlottakat nem fogják — teljes odaadással és lelkesedéssel megcsinálni. E csalódások fogják meggyőzni arról, hogy az egyházat sok bajaiból erasmusi szerekkel kisegíteni nem lehet. Szabó Aladár. Az evangeliumi hit világmeggyőző erejéről. A szellemi életben a szükséges haladáson kívül, a mely annak elevenségét mutatja, szükség van még egy állandó tényezőre, melyet ismétlésnek nevezhetünk. Legjobban tudja ezt az, a ki valaha oktatással foglalkozott. Ha a tanításban új igazságokra akarunk áttérni, előbb a meglevők biztonságáról kell gondoskodnunk, és épen itt érvényesül legjobban a tanító mesteri keze. Az ismétlés valóban erkölcsi erény azon fegyelemnél és erőnél fogva, melyet igényel. Ez nemcsak az iskolára vonatkozik, hanem tágabb értelemben az egész szellemi életre is. Bár a szellemi érettség bizonyos fokán az, a mit egyszer elsajátítottunk, saját súlyánál fogva belenyomul az elmébe, és annak megőrzésére fölösleges különös intézkedéseket tenni; de azért a tudományos és a politikai élet történelme számtalan példával bizonyítja, hogy az új dolgok melletti égő rajongásnál a már rég meglevőnek hálás méltatása, a történeti érdemek igazságos elismerése, az új részeknek a fennálló egészhez való kapcsolása minden ügynek rendkívül hasznára van. Az egyesek életéből is számtalan pél-