Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-12-13 / 50. szám

Ramathaim-Zophimban. hogy teltek az évek az Efraim hegyormain újra oltár tüze gyuladt s a ki élesztette, Anna fia, Sámuel Izráel nagy reformátora s a prófétai iskola megalapítója vala az. És — megtelt a város prófétákkal s a prófétai szellem úgy megtölté minden zegét-zugát. hogy a ki odavetődött, jött legyen bár jó vagy rossz szándékkal, mindaz, igen, még Saul poroszlói, sőt maga Saul is — prófétálnak vala. S ez a szellem idő folytán sírjából újra meg újra kikelve regenerálta az elkorcsosult népet s abból szövődött az a szép szivárványhíd is, melyen végre az idők teljében bevonult és leszállt közénk az újszövetség, a menynyek országa is. Lépjünk e hídra s az ószövetségből menjünk át rajta mi is az újba. Édes látvány, hogy ennek kapujánál is nő és anya fogad minket: Mária. (Vége köv.) Dr. Masznyik Endre. BELMISSZIÓ. Belmisszió és iskola. A seminariumi és néptanítók számára rendezett belmissziói első oktatási kurzus megnyitása alkalmával Berlinben, 1896. július 7-én tartott beszéd. Hogy belmisszió és iskola nem idegenek egymástól, de közeli vonatkozásban vannak, sőt hogy a belmissziót tágas tér illeti meg az önök oktatásában, a bibliai történetben és egyháztörténetben, a katechismusban pedig kiváltképen; ismét, hogy a történetben és földrajzban, sőt magában az olvasókönyvben is figyelembevételt kiván és kívánhat, ez tisztelt uraim bizonyára meggyőződésükké lett önöknek már annak a kitűnő Scháfer-féle könyvnek tanulmányozása folytán is, a mit néhány héttel ezelőtt önöknek megküldtünk. De ezzel még nincs megmagyarázva, miért hívtuk mi most önöket Berlinbe, a belmisszióra tartozó oktatási kurzusra. Mégis úgy gondolom, nem sokáig voltak önök bizonytalanságban e felől. A neveléstannak egykori mestere, kinek emlékezetét ebben az évben ünnepeltük, hagyta hátra ezt az alaptételt: szemlélet a fundamentuma minden ismeretnek. Ezen alapelv szerint szives örömmel alkalmat akartunk szerezni önöknek arra, hogy a mit lehet, saját szemeikkel lássanak a belmisszióból; hogy aztán az iskolában a gyermekeknek igazán elevenen rajzolhassák azt a mély benyomást, a mit örökre az evangeliumi szeretet dicső volta és annak szolgálata tett, És azok az előadások is, a miket önök e napokban a belmisszió szakférfiainak és hivatott munkásainak szájából e nagy munkatérnek egyes vidékeiről hallani fognak, eleven szemléletet akarnak önökben kelteni. S a mikor aztán innen eltávoznak, adják tovább, a mit itt vettek. Nemcsak az iskolában! Önök népünknek széles körével érintkeznek, a melynek a belmisszió munkájáról való ismerete és értelme gyakran igen hiányos: itt önöknek a belmisszió ügyvédeivé kell lenniök; helyreigazítás, felvilágosítás leszen teendőjük, a hol hamis, homályos vagy kedvezőtlen ítélettel találkoznak. De ez még nem minden, a mit kérünk, és a mit kurzusunkkal célba vettünk. Mi kérjük az önök szivét, az önök szeretetét, az önök közreműködését! Tudjuk ugyan, hogy önök közül soknak teljes mértékben igénybe van már véve az ereje. De hát nem mindenütt ez az eset. Azért, mikor tehetik, kövessék szivük buzgalmát és a mi felhívásunkat és álljanak be a mi munkánkba! Gyermekkert és ifjúsági egyesület, iratok terjesztése és a szeszes italok mértéktelen élvezése ellen való harc — hogy csak a legfontosabbakat nevezzem meg — azok a terek, a melyeken mi épen az önök segítségét nem nélkülözhetjük. És most kérem önöket, vessenek egy pillantást az oktatási kurzus tervezetére, hogy elejétől végig világos áttekintést nyerjenek annak felső összefüggéséről, a mit hallanak és látnak. Nem érthetjük a belmissziót, ha munkaerőit nem ismerjük. Azért a két első nap arra fog szolgálni, hogy önöket ezekkel ismeretesekké tegye és megbarátkoztassa. Az első nap a férfi munkaerőké (Brúder und Diakonen) a második a nőké (Schwester und Diakonissen). Mivel azonban egyik nemet és egyik munkálkodási módot se lehet elválasztani atyáiknak történetétől: azért mind a két napot a belmisszió két nagy hősének Wichernnek és Fliednernek életrajzával kezdjük, ehhez csatlakoznak a testvérek és a diakonisszák munkáiról való előadások, délután pedig a megfelelő képzőintézetek megtekintése (Johannisstift und Diakonissenmutterhaus Bethanien). Ekként megismervén önök a belmisszió munkaerőit: a harmadik nap első előadása bepillantást nyújt önöknek a belmisszió organisatiójába egyes országrészeken és provinciákon belől, valamint az egyes munkamezőkön belől. Aztán pedig következik maguknak e munka mezőknek megtekintése. Az iskolához való viszonyban fogjuk ezeket vizsgálni. E közben azt az észrevételt fogják tenni, hogy a belmisszió előkészíti az iskola munkáját, hogy nagyban segítve és mélyítve kiséri az az iskola munkáját, sőt hogy felveszi azt és tovább folytatja, végre pedig pótolja is, mint gyógyító nevelés, ha az iskola rendetlen gyermekeket kénytelen kibocsátani gondoskodása alól. így hát a délelőtt megismerteti önöket azzal az előzetes munkával, a mit a belmisszió az iskolára nézve végez. Lesz szó az előadásokban a bölcsődékről, a kisgyermek-iskolákról és a gyermek-istenitiszteletről, délután pedig a leánymenhely meglátogatásakor látniok kell, miként gyámolítja a belmisszió az ő közreműködésével az iskola munkáját, mikor azoknak a gyermekeknek, kiknek otthon nincs igazi családi életük, alkalmat nyújt, hogy a menhelyben iskolai munkájukat végezzék s játék és kézimunka mellett helyesen töltsék el szabad idejüket. Kurzusunk negyedik napja, reménylem, mindnyájukra nézve igen érdekes fog lenni. Látni fogják ezen önök, -hogy miként igyekeznek segíteni állam és belmisszió azokon a gyermekeken, a kiket önök kénytelenek elutasítani: a siketnémákra, vakokra és nyomorékokra gondolok. Sajnálom, hogy a királyi süketnéma-intézet meglátogatása a szünetek miatt nem lehetséges, de a vakok-intézetében, Stegliczben szivesen