Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-12-13 / 50. szám

fogják üdvözölni önöket, és a nyomorékok házában Nowawesben látni fogják, hogyan veszi íél gondját a belmisszió a legszegényebb gyermekeknek is; még ott is hisz, szeret és reményi, a hol alig van mit reményleni és ily szeretettel igazi örömöt szerez még a legszerencsétlenebbeknek is gyenge erőik érvényesítésében. A belmissziónak az a munkája, mit a konfirmált ifjúságon végez, bizonyos értelemben folytatása annak a munkának, a mit önök az iskolaköteles ifjúságon végeznek. Azért a két következő napra is bizonyos vagyok az önök egész részvétéről. Hisz önök előtt nem lehet közönyös, miféle társaságokban látják az iskolából elbocsátott legénykéket és leánykákat. Ügy áll itt az úton a belmiszszió, mint hü anyai barátnő és hívja amazokat az ifjúsági egyesületbe — a miről az ötödik napon szólunk — a leánykákat a hajadonok egyesületébe, a miről a hetedik nap eleget fog önöknek mondani. Vasárnap pedig, mely a két nap közt esik, meglátogatjuk a gyermek-istenitiszteleteket és ifjúsági egyesületeket, hogy ennek a munkának a gyakorlatába is betekintsenek önök, és hétfőn reggel alkalmat adunk mindenkinek, hogy tapasztalatairól számot adjon De e tapasztalatoknak és a hajadonok egyesületének megbeszélése nem tölti ki az egész hétfőt, nem meríti ki az a munka se, a mit a belmisszió a női ifjúságra nézve teljesít; fönmarad még a szolgálóképzés fontos munkatere. Délután találjanak sok örömöt az Amaliaházban, hogy néhány leány az önök iskoláiból is ott nyerje előkészítését a házban való szolgálatra, legyen az akár saját, akár idegen ház. Azok között a munkaterek között, a mik a két utolsó napra vannak fentartva, és az iskola között nem lehet ugyan szoros összeköttetést felfedezni : a mesterlegény otthonok, a szeszes italokkal való visszaélés ellen folytatott harc, utazó könyvárúsok, jó irányú iratok ellőállítása és terjesztése nincsenek közvetlen vonatkozásban az önök munkájával. De oly munkái ezek a belmissziónak, a miknek pontos ismerete önökre nézve is nélkülözhetetlen. Az otthonok ügye kiterjedtségénél, a vándorlókra való fontosságánál, az előítéletek bőségénél fogva, a miknek mindannak dacára ki van téve, üdvözölniük kell önöknek az alkalmat, hogy ezt a munkát a nyolcadik napon megismerhetik. A munkástelep, mindenféle hajótörötteknek e menekvési kikötője, már magától igénybe veszi az önök szives érdeklődését, a mikor aztán azt délután meglátogatjuk. Ha pedig a szeszes italokkal való visszaélés ellen folytatott harcot illetőleg eddig tartózkodóan viselkedtek volna: úgy a nyolcadik napnak második előadása remélhetően meg fogja győzni önöket arról, hogy népünkért és annak megtartásáért önöknek is be kell állni a harcosok sorába Épen itt tehet igen sokat az iskola, de a tanító tekintélye és ítélete is. A kilencedik napon annak az ellenségnek legyőzéséről lesz szó, a mely rémregények és gyilkossági történetek által rontja meg népünk szivét. Ez ellen irataink harcolnak és könyvterjesztésünk. Gondolom örvendeni fognak önök, mikor délután p. o. hirlap-egyesület megtekintésénél látni fogják, mennyire fejlődött ez a munka. Itt is szivesen fogjuk üdvözölni az önök közreműködését. Tervünk végén vagyunk. Gazdag asztal van terítve az önök részére, nem igaz? És mégis csak egyrésze az a belmisszió munkájának, a mit önök így megismerni tanulnak. Bár nyernék önök ebből is azt a benyomást, hogy a mi Istenünk gazdag, gazdag könyörületességben, a mit e mi korunkra a mi keresztyénségünkre kiöntött. Csak, a kinek szivében igazán élővé lesz ez a gondolat, csak, a ki igazán örül azon, az nem fog elpártolni a beimissziótól, hanem tanúbizonysága lesz annak az iskolában, szószólója a népnél, munkása a kellő helyen itt és ott! Ily célból áldja meg az Isten mindnyájukra nézve ezt a kurzust! A Fliegende Blátter nov. füzetéből, Hennig után. Pápa. Kis József. BELFÖLD. A kápolnai toronyszentelés. November 29-én csakugyan elérkezett az az örökre feledhetetlen nap a kápolnai ref. egyház életében, melyre évek óta lázas izgatottsággal, boldog reménységgel gondolt az egyházközség minden tagja. E szép napon szentelte fel ugyanis mélt. és főtiszt. Kun Bertalan püspök, mint a kerület rajongásig szeretett főpásztora, az újonnan átalakított, feldíszített templomot s a szerencsétlenség következtében kétszer épített új diszes tornyot. Leírhatatlan az a lelkesedés, mely erőt vett a gyülekezet minden tagján azon örvendetes hírre, hogy: jön a püspök! Megmozdult az egyház minden tagja, s mindenki sietett üdvözölni az ősz püspököt s mindenki kivette a maga részét a szent munkából, hogy lehetőleg kimutassuk iránta érzett tiszteletünket s ragaszkodásunkat. A s.-szentpéteri vasúti állomásnál (nov. 28., d. u. 2 ó.) elébb Vadászy Pál esperes, majd alantírt fogadta a főpásztort. Innen esperes úrral együtt kocsikra ülve 24 kápolnai lovaslegénytől kisérve, »Isten hozott,* fetirattal ellátott diadalkapu alatt harangzúgás között érkezett a díszes menet a parochiára, hol a hívogató harang szavára megjelent a gyülekezet minden tagja, a hol sorfalat fehér ruhába öltözőt lányok állottak az ősz megmaradt virágait szórva a magas vendég útjára. Alig üdvözölte püspök úr a félkörbe felállított presbyteriumot és a családot: azonnal kiment az erkélyre s ott tartott a várakozó néphez egy örökre feledhetetlen hatású üdvözlő beszédet, mely könyekig megindította a fedetlen fővel állt nagy közönséget, hogy ép erőben, jó egészségben láthatják a 80 éves főpásztort E remek beszédre az egyház nevében a lelkész válaszolt, kifejezve a nép leírhatatlan örömét, lelkesedését s megköszönve a kitüntetést, hogy szerencséltetett bennünket, a legnagyobb örömmel kitárja szivét és ajtaját a magas vendégnek. Kellemesen érintette a püspök urat azon gyöngéd figyelem, hogy vacsora közben a helybeli chorus alkalmi darabbal tisztelgett s a dal elhangzása után kilépve, a fiatalság szivéhez is szólt édes atyai szelíd szóval, főpásztori buzdítással. Másnap, gyönyörű időben, reggeli 10 órakor kezdetét vette az isteni tisztelet. A zsúfolásig megtelt, Ízlésesen kifestett új szószékkel s koronával ellátott tágas «