Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-12-13 / 50. szám

előadással, vegyétek a kezetekbe a tollat, mint egykoron Dávid király a hárfát, és szólaltassátok meg a magyarázatos bibliát, a Kálvin hatalmas Institutióját, írjatok e mi népünknek vonzó, édes történeteket és általok hadd vonjuk a templomba népünket, hadd vonjuk el a vétkezéstől, s az unalom székeitől kies folyóvizekre. Én azt hiszem, lehetséges volna ez. Mostani délutáni isteni tiszteletünknek hibája, hogy nincs benne változatosság. Ezt vigyünk bele. A téli három hónapban, a rendes könyörgés végeztével az Úr asztala előtt, az a köré oda rendelt gyermeksereg közepén, beszélhetnénk pl. régi kedves történeti dolgokról, (sohse tovább, mint félóráig), melyeket népünk, ha lelkesül belőlük, mohón szereti s könyezve hallgat; s milyen gyönyörű lenne, ha heszéd előtt és beszéd után Dávid gyönyörű hárfája megszólalna kettős hangon a gyermeksereg ajakán és közénekkel térnénk haza, mint Dávid a nyugodalomra. A három hónap elteltével, márciusban, áprilisban és májusban, míg gyermekeink iskolában s így feltétlen rendelkezésünk alatt vannak, tarthatnánk aztán minden évben három hónapig gyermek-beszédeket vagy bibliamagyarázatokat, szintén ott a gyermeksereg közepén, a kik köré az ismétlő iskolásokat is oda rendelnénk tanítójuk vezérlete alatt; ott lennének a szülők is, mert beszédünkből őket se hagynók ki, a testvéreket se, a rokonokat se, hiszen azokkal szemben is van a gyermekeknek is viszontag, évenként a leikökre kötendő kötelességök. Úgy következnék aztán három hónapig kátémagyarázat s ismét háröm hónapig bibliamagyarázat,, úgy mint eddig volt szokásban. Biztat engem a meggyőződés, hogy ha ezt így megcselekedjük, pedig ehhez a magyarázatos biblia mellett csak össze kell fognunk tanítóinkkal s presbvtereinkkel, és előre együttesen megbeszélnünk a dolgokat; s ha e mellett a szószékre a vasárnap délelőttönként, a könyörgésekre reggelenként s functióinkra estenként, s híveinkre minden érintkezésünk alkalmával kellő figyelmet, szeretetet és gondot fordítunk; s kellő helyiség, kellő erők, kellő irodalom meglétében ezek felett egy-egy hétköznap télen át hetenként vallásos estélyeket is tarthatunk, igaza lesz énekeskönyvünknek, meg fogjuk látni: így az Úrnak háza épül, Napról-napra inkább szépül, Plántái virágozva nőnek. Ámen. Péczel. György László. ISKOLAÜGY. Tarlózások a középiskolai ügy mezejéről. A millennáris tanügyi congressus tárgyalásai és határozatai a különféle szakosztályok által kiterjedtek közoktatásunk minden intézményére. Az óvóintézettől fel az egyetemig minden iskola kulturális ügye tanácskozás, vitatás, határozathozatal, s illetőleg intézkedés tárgyát képezte ott. Azonban, hogy valamennyi intézet közt a fősúly mégis a középiskolákra, s leginkább a gimnáziumokra esett, az a dolog természetéből önként következik. Mert a középiskolát minden civilizált országban a nemzeti műveltség alapjának tekintik. Az elme, a szerint, a mint a középiskolában a különböző tantárgyak köszörűjén kiélesíttetett, áll a tudomány szolgálatába, formálja magában és fejleszti tovább azt. Innen van, hogy leginkább a középiskolákra irányul mind a polgárok, mind a vezetők figyelme és gondoskodása. A folyó tanév eseményei között legfontosabb, s minket protestánsokat is legközvetetlenebbül érdeklő mozzanat. hogy Wlassics Gyula közoktatásügyi miniszter életre keltette és újból szervezte az Országos Közoktatási Tanácsot, melyet br. Eötvös Loránd volt miniszter — habár nem ezen a címen — mint élhetetlen testületet feloszlatva, tagjait a szélrózsa irányába bocsátotta. Br. Eötvös Loránd e tekintetben a «tékozló fiú* szerepét játszotta, szemben ama körülménynyel, hogy épen édes atyja, a b e. báró Eötvös József kultuszminiszter volt az, ki az 0. K. T.-t először felállította azon célból, hogy ez a szaktestület kezdeményező, véleményadó s bizonyos tekintetben intéző közeg legyen a miniszter és a külvilág, vagy az ú. n. közvélemény között. De ez a, máskülönben tagjai súlyánál fogva, tekintélyes testület három évtized alatt sem tehetett szert «tekintélyre*. Egyfelől a szervezet tökéletlensége éhiánya folytán, másfelől a mindenkori közokt. minisztes reknek, főként Trefort Ágostonnak, a közokt. tanácscsal szemben tanúsított hol merev, hol bizalmatlan állásfoglalása miatt. így aztán nem csuda, ha ez az intézmény túlélte magát annyira, hogy ő sem talált a korviszonyokhoz, de meg ezek is keresztülszárnyaltak feje fölött. S gondolta magában br. Eötvös Loránd miniszter úr, hogy az élőhalottnak jobb lesz feladni az utolsó kenetet s aztán rövid szertartással a temetést végrehajtani. De Wlassics miniszter egészen másként gondolkozott. ő úgy tett, mint Jézus, mikor a Jairus meghalt leányához hívták,f

mondván: «A leányzó nem halt meg, csak aluszik !» így lett hát a «cadaver* bői ismét élő lény, a minisztertől in capite et membris egészen újjászervezett orsz. közokt. tanácsnak ma már előttünk álló képében. Az új szervezetnek az ad fontosságot, hogy a testület nemcsak állandó contactusban van a szakminisztériummal, sőt azzal mintegy szervileg össze van forrva az által, hogy maga a miniszter az elnöke (ügyvivő alelnöke Beöthy Zsolt egyet, tanár, hitsorsosunk). A nagyközönséget illetőleg pedig igen szerencsés mozzanat a szervezeti szabálynak az a vezérlő gondolata, hogy a kívül álló tanügyi körök is bevonassanak a tanács munkásságába az egyéni félelősség alapján, másfelől, hogy a tanács nem fogja kerülni a nyilvánosságot, «sőt keresi az összeköttetést a tanügyi közvéleménynyel, melynek helyes in formáitatását kötelességeül tekinti, s a melynek nyilvánulásától és hatásától nem zárkózik el*. És így a kölcsönös hatás mindkét részre biztosítva van. — A tanács 12 előadói közt vannak minket érdeklőleg: dr. Bokor József és dr. Hegedűs István, keresk. isk., s illetőleg egyet tanárok ; rendes tagjai közt pedig Dezső Lajos sárospataki, Dóczi Imre debreceni, Ilosvay Lajos műegyetemi, Kiss Áron, Kovács János budapesti, Rombauer Emil brassói, Téglás Gábor dévai tanárok, illetve igazgatók, Vécsey Tamás egyet, tanár és Szász Károly püspök. A tanács szakokra oszlott albizottságaiban a miniszter utasítása, illetve kérdőpontjai szerint, működését az egyes iskolák tantervének módosítása, vagy hivatalos nyelvezettel szólva, revisiójával kezdette meg, a miről Lapunknak részint előző számában található rövid tanügyi cikk számolt be — addig is, míg a részletesebb munkálatok e tekintetben előttünk lesznek. Azonban a kérdöpontokhoz már most kell egy észrevételt tennünk. Ugyanis nekünk, a kik hivatásunk szerint in praxi foglalkozunk a gyermeki elme élesítésével, évrőlévre szomorúan kell tapasztalnunk, hogy testileg mindig