Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-12-13 / 50. szám

fejletlenebb és fejletlenebb individuumok kerülnek a kezünk alá. Azt kérdjük — hogy egy rustieus hasonlattal éljünk — ha a gazda a csikót vagy a tinót idő előtt hámba vagy járomba fogja, lehet-e csodálni, hogy eleinte ugyan nagy tűzzel ragadják a kocsit vagy viszik a terhet, de a szegény párák nemsokára «letörnek* és soha kifejlett állatok többé nem lesznek ? így vagyunk a gyermeki világban is. A mai, egész évre beosztott tanítási rendszer és üdvözítő tantervek korszakában a gyermek nem gyermek, az ifjú nem ifjú! A mai gyermekre a költő nem írta volna: «Eljátszottad már kis játékidat, kedves gyermek!» Mert a «te.jfogak» után már az óvodában «tanítják* ; 6—9 éves kora közt az elemiben oktatják nem az elemi, hanem az elméleti ismeretekre. így kerül be a testileg vézna, lelkileg fejletlen gyermek a gimnáziumba, a tudós szaktanár előadásai mellett a túlterhelés alá! Ily körülmények közt lehet-e szintén csodálni egyfelől a szellemi csömörön és eredménytelenségen, másfelől a sorozóbizottságok panaszain ? Következőleg a i érdőpontok között sajnálattal látjuk a hyyienicus szempont mellőzését és azt, hogy nem látunk törekvést, hogy a gyermek visszaadatnék az ő játszi gyermeki korának, s hogy az ifjúnak ma is elmondaná a szent költő: «Örvendezzél ifjú a te ifjúságodnak idején*. Részünkről már most megkockáztatjuk ama véleményünket, hogy 5-ik év előtt óvodába (a honnan minden memorizálást kizárandónak vélünk), 8-ik év előtt elemibe s 12-ik év előtt gimnáziumba (középiskolába) senki emberfiát vagy leányát arra valónak nem tartjuk. Az oi szagos tanán gyesül et is új szervezetre helyezkedvén, a f. tanévtől fogva már az új alapszabályok szerint működik. Ezen alapszabályok a korábbi centralizáló törekvéseket teljesen absorbeáltáks a vidéki fiók-köröknek nagyobb tevékenységi kört s bizonyos autonomiát biztosítottak; a minél fogva úgy látszik pezsgőbb, elevenebb élet szállott mind a körökbe, mind a központi igazgatóságba és nagy választmányba. A körök részint a központból leküldött, részint maguk által fölvetett kérdéseket és vitatételeket hánynak-vetnek meg, s a megállapodást a Közlöny útján tudatják, részint a központtal, részint a társkörökkel és más érdeklődőkkel. Közfigyelemre érdemes, többek közt, az a megállapodás, melyet a mármarosi és pozsonyi körök a tanulóknak a színházba való járását illetőleg hoztak. A mármarosi kör t. i. a tanuló ifjúság által megtekinthető színdarabok kijelölését épen oly szükségesnek tartja, mint az ifjúsági olvasmányok megválogatását. A pozsonyi kör pedig a színházba való menetel feltételeit írja körül az osztályfő engedélye mellett; de még ekkor is páholyba menni középiskolai tanulónak a szülők vagy felnőtt gondviselők nélkül nem szabad, s ha valamely tanár, különösen az irodalom tanára, egyik-másik darab megnézését ajánlaná, erről is az illető osztályfő értesítendő; egy-egy tanuló hetenként egvszernél többször színházba nem mehet, s rossz magaviselet, vagy engedetlenség és más visszaélés esetén a kedvezmény többé-kevésbbé megtagadható. A tanárok társadalmi helyzetének mind erkölcsi, mind anyagi előbbrevitele érdekében szintén nagy agitaciót fejt ki a fennebbi egyesület, részint egyes tagok és körök ez irányban való határozott ténykedésével, részint a Közlöny útján terjesztett cikkekkel és hozzászólásokkal. Az erkölcsi-anyagi állás emelésére két nyilatkozatot tartunk szükségesnek röviden registrálni. Egyik Wlassics miniszternek a minap Kassán jártakor, az ottani tanári kör előtt, az üdvözlő beszédre adott válaszából így hangzik: «Én a középiskolai tanárság barátja vagyok egész lelkemből. S a legnagyobb mértékben méltánylom azt a fontos hivatást, melyet a középiskolai tanárság a nemzeti cultura szolgálatában betölt; ezért kötelességemnek tartottam a múltban s kötelességemnek fogom tartani a jövőben is a tanárság társadalmi és anyagi érdekeit istápolni, mert meg vagyok győződve, hogy ezzel együtt szolgálom a tanárság ügyét a nemzeti cultura ügyével. Kötelességünk a társadalmat rászoktatni arra, hogy az eddiginél nagyobb mértékben méltányolja azt a fontos munkát, melyet a középiskolai tanárság végez, s ennekutána jobban is becsülje meg a tanügy ezen munkásait. Tudom, hogy a középiskolai tanárság anyagi ellátás tekintetében sincs ott, a hol lennie kellene; de hiszem, remélem. hogy a helyzetet itt is fokozatosan fogjuk javíthatni*. ... A másik nyilatkozat a pozsonyi tanári körből jött ki a hol Jónás János alelnöknek 25 éves tanári jubilaeuma alkalmából Schönwitzky Bertalan, a kör titkára az ünnepeltet jellemezvén kiemelte, hogy Jónás hitvallása volt: «Becsüljük meg egymást, mert annyira becsül meg bennünket a kívülünk álló társadalom, a mennyire mi tudjuk a magunk értékét kellőképen feltüntetni.* —• Ezen szép kijelentés, úgy hiszszük, nemcsak a pozsonyi, hanem minden magyar tanárnak és tanárkörnek — a szónok szavát használva— «nagyon becses gyümölcsöket teremne*. . . . Az orsz. tanáregyesület másik mozgalma — mint említettük — a fizetésjavitásra és a fokonkénti előléptetésnek a jelenleginél méltányosabb és célszerűbb beosztására irányul. Messzire vezetne, ha az idevonatkozó alapszámításokat, statisztikai előléptetéseket más országokéval, különösen pedig az osztrák fizetésekkel s illetőleg az ott ma-holnap életbe lépő fizetésfölemelésekkel kimutatni, vagy összehasonlítani akarnók; legalább még most nem tehetjük. Azt azonban röviden megemlíthetjük, hogy midőn a mai állami tanárok, a kiknek fizetése megfelelő lakbér és 100 frt ötödéves pótlék mellett 1200 frt törzsfizetéstől 1800 frtig, igazgatóknak pedig 2400 frtig emelkedhetik, a mellett érvelnek, hogy az osztrák tanár a mai állapotok szerint 600, illetve 800 frttal, az igazgató pedig 700, illetve 110 frttal kap többet, mint a magyar tanár, illetve igazgató: akkor mit szóljunk a protestáns tanároknak az államiakénál még mindig jóval kevesebb fizetéséről és arról, ha — a mit illetékes körök már az államiaknak kilátásba helyeztek — ma-holnap csakugyan megvalósul az állami tanároknak mai fizetésük javítását célzó s eredménynvel biztató mozgalmuk ? E kérdés felett jó lesz, ha a mi protestáns döntő köreink akkor gondolkoznak — míg nem késő! Benke István. TÁRCA. Anna és Mária. Felolvastatott a pozsonyi * Evang. Theologusok Otthona* által Nagyszombatban 1896. nov. 29-én rendezett vallásos estélyen. Mélyen tisztelt gyülekezet ! Kedves testvéreim az Úrban! Nem messziről, Nagyszombatnak csaknem szomszéd, s egykor — nehéz idők voltak azok! — evangéliumi hitmartiromságban testvérvárosából, az őskoronázó Pozsonyból jöttünk. Hozott ama Lélek, mely dicső elődeink, hitükért sokat, igen sokat szenvedett, vért, életet is feláldozott drága atyáink szivét áthatotta, s a mely közel és távolban ma is egyesít, testvérközösségben összetart édes mindnyájunkat — evangelikus híveket.