Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-12-13 / 50. szám

Kétségen kívül mindenki, hogy ha helyes alapon állanak; az a baj csak. hogy ezek a mi ilynemű egyesületeink nem mindnyájan a presbyteriumok exponensei és nem nyertek, a mi óhajtandó, felsőbb egyházhatósági megerősítést ; legalább az Evangéliumi Szövetségről nem tudom eddig, hogy melyik egyház vagy egyházmegye vagy egyházkerület védelme alá helyezkedett, mint a pesti ifjúsági egylet, s Lorántffy Zsuzsánna egyesület s alapszabályait melyik egyházhatóság hagyja jóvá ? Azoknak az egyesületeknek, melyek vallásos célokat tűznek maguk elé, látszatát is kerülniük kell annak, hogy olyasmi gondolatot ébreszszenek fel valakiben, mintha talán az egyház, a vallásos célok letéteményese, nem munkálná azokat a célokat, mert ez által az egyház alatt ásnók a talajt, ép úgy mint a nazarénusok s baptisták. Dolgozhatunk, dolgozzunk is mindannyian a meglevő egyházszervek körén kívül is, a társadalmi életben, de mindig úgy, mint egyházunk bizományosai ; s minden sikert, minden koszorút az egyháznak nyujtsunk át s arra töltsünk minden drága kenetet, mert az egyház a Krisztus teste s nem pedig a belmisszió egylet, ha még oly nagyon kiáltozza is Krisztus nevét. Hogy mindenek ékesen és jó renddel legyenek, minden egyleti alakulásnak át kell járni tehát először a presbyterium szívét s azután a közgyűlését is; és valamint, bölcs okokból a legutolsó kaszinó is tartozik az alapszabályait, mint legfőbb hatósághoz, a minisztériumhoz felterjeszteni : ügy nálunk is minden vallásos egyleti alapszabálynak fel kell jutni a közbeeső forumok kezén az Egyetemes Konventig, mert Zsinat együtt nem létében a Konvent a mi egyetemes evangeliumi belmissziói egyletünk, mely ez ügyek vezetését a kebeléből alkotott missziói bizottság által kezeli. így nyerjük meg a helyes formát, de meg a helyes eljárást is. Kettős haszna lesz ennek. Először az, hogy vallásos tárgyak is kerülnek majd sűrűbben is e testületek szőnyegére és munkáik nem viselik olyannyira magukon az administratio nyomát; másodszor pedig meg lesznek majd rostálva és esetleg csirájokban vágatnak el az olyasféle mozgalmak, melyek szektáskodásra vezetnek s az egyháznak történetileg megállapodott karakterét elferdítik vagy megváltoztatják. Fődolog aztán e mellett, hogy az ilyen prot. egyletek az élő hitből fakadjalak s élő hitből táplálkozzanak, mert mindjárt pápista egyesület lesz valamennyi, akármilyen szépen hangzó nevük van, hogy ha üres jócselekedetekben keresik és találják fel örömüket s vigasztalásukat. Necsak abban álljon munkálkodásuk, hogy évenként egyszer-kétszer összejöjjenek, beszédeket vagy zenedarabokat hallgassanak, néhány szegényt felruházzanak s egy pár könyvet szétosztogassanak : de azok az ifjúsági egyesületi tagok keressék fel otthonukban az iparos és kereskedő ifjakat, keressék fel a különböző egyesületi szállásokat (herbergeket), lépjenek a mesterekkel összeköttetésbe s az evangélium elveit lehetőleg érvényesítsék közöttük legényeikkel s inasaikkal szemben. Nyisson maga a Lorántffy Zsuzsánna-egvlet cselédelhelyező intézeteket; úgy érintkezhetik áldásosán cselédekkel és munkaadókkal. Az egyesület tagjai közül bizonyára lesz, a ki erre a saját erején vállalkozik csak az egylet támogassa erkölcsi módon. Úgy képzelem, hogy minden évben tartatnék aztán egyházközségi közgyűlés a templomban, a hol minden egyesület beszámolna munkásságáról. Együtt lenne a gyülekezet. S mindenki azzal távoznék el. hogy a mit hallott, az a Krisztus egyházának a műve. A vallásos estélyek, minden ájtatoskodás szine nélkül, tárgyaikat, mint Szilassy Aladár ajánlja, a történet s természettudomány köréből merítve, általában élénkítik az egyházi életet; falukon is, de főképen nagyobb városi helyeken jelentékeny és eléggé nem méltányolható szolgálatot tehetnek nemcsak vallásos, de hazafias s közművelődési érdekeinknek is, és kellemes tűzhelyei lehetnek a meghittebb érintkezésnek, melyre mindenütt szükség van. De kell hozzá 1. megfelelő tágas hely (mert csak mégis különös látvány, mikor a törökszentmiklósi egyház egy teremben szoronkodik 70 vagy 80 gyermek helyén); 2. megfelelő erök (mert e miatt hajszálnyit sem szabad elhanyagolnunk sem a szószéket, sem másnemű functióinkat); és 3. megfelelő irodalom, hogy ne kelljen búvárkodni a felolvasás tárgya után. A hangos imádkozásoknak ily helyeken nem azért nem vagyok szószólója, mert a szives imádkozásnak jelentőségét s végtelen becsét nem tudnám, hanem azért, mert a nyilvános imádkozást lehetőleg Krisztus is kerülte, épen azért, mert a farizeusok épen abban találták kedvöket. Krisztus urunk sem akkor, midőn Péter házánál olyan sok beteget gyógyított, sem akkor, mikor a sokaságot jóltartotta, nem olvassuk legalább, hogy hangosan imádkoztatta volna a népet; ellenben azt olvassuk, hogy ő maga elvonult s magányos csendben imádkozott, mire nekünk is ujjat mutatott. Ne téveszszük el szem elől, hogy Krisztus ép az által tette a vallásosságot bensővé — s ép ez a benső vallásosság — hogy annak külső nyilvánulását a lehető legjózanabb korlá'ok közé szorította. Abban is sok igazsága van az Új Óramutatónak, hogy az adakozást sürgeti; tagadhatatlan, hogy igen sok híveink vannak, kik kaszinókra sokkalta többet áldoznak, és kevesebb moralitással, mint egyházunknak; főképen az »Uri Kaszinók« tagjai közül egynémelyek. Mind a mellett, ha kevesebb jót tehetünk is, ne csörgessük szüntelen a perselyeinket, mint pápista harangozó a csöngetyűjét s azt a néhány jó lelket, kik mint oszlop-apostolok mindenüvé követik az Crat, ne akarjuk kizsarolni, sarc alá vetni egészen. A szüntelen adakozási felhívást korunk a sarc egy nemeképen gyakorolja. A mi egyházunk azt tanítja, hogy a cselekedetek szükségesképen származnak a hitből (Helv. hitv. XVI. r. VIII. §.), vagyis ha a Szentlélek által prédikációnk útján fölkeltettük az élőhitet, természetes szüleményei annak a jó cselekedetek, mint hajnalnak a harmatcseppek, a melyeket szükségtelen erőszakolnunk. Annál többet buzgólkodjunk ez élő hit forrása és eszközei körül; annál többet fohászkodjunk csendes, magános óráinkban, könyörögvén az Istennek szent lelkének, bocsássa ki magas mennyből fénylő világát. Az az Isten, a mi mennyei Atyánk, ki titkon vagyon s reánk néz titkon, megadja nekünk nyilván, a mit kérünk s nyilvánul az úgy egyházi, mint társadalmi életünkben, a hol sok a mi kérni valónk s ugyanannyi a teendőnk is. Ezek közül legyen szabad végezetül reá mutatnom egy dologra. Isteni tiszteletre rendelt időink között van nekünk egy pár szép óránk, csendes óránk, boldog óránk, ünnepi óránk. A vasárnap délután. Megszűnt akkorra minden dolog: beköltözött műhelyekbe, s szivekbe is a munkaszünet. Hol vagyon a mi népünk ezekben a szentséges és nyugodalmas órákban ? A templomok többnyire üresek és népeink akkor vétkeznek vagy unatkoznak legtöbbet. Tudósaink, kik sok szépet s jót hallottatok éltetekben, sokat tudtok és tudjátok vonzani a sziveket, kedves, ékes