Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-12-13 / 50. szám

az összes teendőket, kivéve egy pár demonstrálásra jó alkalmat és itt-ott az ú. n. »zsiros« stólás functiókat. Ha több a dolog, mintsem egy ember elvégezhetné, több ember alkalmazandó reá ós a munkás részesüljön a maga illő jutalmában. De a mi ezeknél százszorta fontosabb dolog, ne prédikáló, temető, eskető, keresztelő gép legyen a segédlelkész, hanem a »prédikátor« mellett a »lelkipásztor« kiképzésére is nyujtassék neki alkalom. Igaz ! E cél elérésére van még egy eszköz a fentebbi kettő mellett, ele a mely a lelkészek számát növelni még nem fogja: t. i. hogy azok, kik nem oly rég panaszkodtak és most is panaszkodnak a segédlelkészek helyzete miatt, emlékezzenek meg azokról a napokról akkor, mikor arról lesz szó, hogy mellettök is panaszkodjék-e valaki, avagy pedig áldj a a gondviselést, mely őt ily, egykor panaszkodó segódlelkészből lett lelkészhez vezérelte. Tehát ne gondolkozzanak úgy, mint az a gyermek, ki — midőn megverte a tanítója — tanító óhajtott lenni, hogy ő is verhesse majd a gyerekeket. Ez utóbbi eszköz azonban még nem gyökeres orvoslás. A három együtt nagy átalakulást idézhetne elő egyházi életünkben, ha az intézményekben levő embereket ama lélek is áthatja. Pokoly József. Az »Új Óramutató« irányeszméi. II. A diakonusi intézményt illetőleg bölcsebb dolognak tartanám, ha azokban a nagy gyülekezetekben 4—5 diakónus helyett 4—5 lelkész ügyelne fel a tizedekben s látogatná a híveket s hívna össze értekezleteket. Nyugodt, békés időkben nincs semmi baj azokkal a diakónusokkal; támadjon azonban a nép és a pap között félreértés vagy összeütközés, mit alig kerülhet el az ember, ha még örökké szelíd is: akkor tudni meg igazán, mit tesz az, hogy esetleg ellenséges indulatu diakonusok házról-házra járhatnak hivatalosan s értekezletet hívhatnak össze felhatalmazás szerint. Református olvasókörök helyett, ha szükségét érezzük, alapítsunk gazdasági és iparos köröket, vegyük át a vezetésöket s meglesznek a református olvasókörök, s nem is lesznek figurái a pápista köröknek. A hétköznapi bibliamagyarázatok olyan dolgok, melyek voltak és elmultak és elmultak olyan korban, a mikor még nem volt eset, hogy nem tudtak magyarázni bibliát. A ki különben bírja, s reméli, hogy állandóan elbírja, jót cselekszik, ha gyakorolja; de vigyázzon, hogy improvisált, tartalmatlan magyarázataival ne compromittálja se önmagát, se a szószéket, se magát a bibliamagyarázatot. A falusi nöegyesületek egészen bátran mellőzhetők. Azokat a jámbor egyszerű asszonyokat hagyjuk meg a családi fészkűkben; elégséges az minékünk, ha művelt nőink egyleteznek. Konfirmándusok asyluma ? A convictus, ha arravalók; máskülönben a műhely vagy a szolgálat. Mint ostornyeles gyerekeket igen szívesen felfogadják az ilyeneket. Konfirmándusok egylete ? Gimnáziumokban látom célját helyes vezetés mellett. Máskülönben céljukon kívül azt szeretném én tudni, hogy mit mívelnek. Mert ezek az egyletek rendesen csak megalakulnak ; összejönnek vagy kétszer és azután szerepelnek, hogy vannak s tulajdonképen pedig nem cselekesznek semmit. A politikai napilapot szellemes és arra termett írók nógatás nélkül megteremtik; de míg ezek nem állanak a szolgálatra s nem képeznek egy phalanxot, addig hiába pengetjük. A magyar katholikus és zsidó-keresztyén egyházaknak, úgy mint protestáns egyház védőbástyáinak eszméjét számláljuk a lázálmok közé. Összeszedtem a hibákat; nem kiméltem a túlzásokat, nem kedveztem a szélsőségeknek. Összeszedem immáron a tiszta búzát is, hogy készítsünk belőle kenyereket az élethez. Helyes dolog a vallásos iratok terjesztése, hogy ha azok kristálytiszta kálvinista-keresztyén szellemben vannak írva s nem fújnak a baptistákkal egy követ. Helyes dolog a papképzés reformja s lelkészeink jobb ellátása. Szükséges a hitoktatás bibliás és egyházias szellemű reformja. Tartsunk gyermek-isteni tiszteleteket is; ne úgy azonban, hogy valaki mosolyt lásson azoknak a tanároknak s tanítóknak szemében, a kiket oda vezényeltünk, hogy tanúi legyenek készületlen beszédeinknek és azt tehessék fel rólunk, hogy szerintünk, gyermekeknek össze-vissza is lehet beszélni, azt hívén, hogy ez által építjük őket. Egy alkalmas gyermek-beszédhez talán sokszor több gond kell, mint egy prédikáció megírásához; s azt csak amúgy ex abrupto végezni, compromittálása lehet az ügynek s jobb, ha akkor hozzá se fogtunk. Helyes dolog az egyházi fegyelem, ha felébredt s áthatotta egészen a szíveket a vallásos buzgóság, mert e nélkül céltalan fegyver. Helyes dolog és szükséges is napjainkban a káténak gondos magyarázása, hogy egyenként s mindnyájan tudjuk, mit, miért és miképen hiszünk. Helyes dolog, hogy nagy helyeken több lelkész és több templom legyen ; mindazáltal ne haragudjunk a központi nagy templomokra sem. Nincsen annál fenségesebb valami, mikor együtt 5 - 6 ezer ember hallgat, vagy 5-6 ezer ember indul meg s kérdezik azt, hogy mit cselekedjenek. Hála legyen a nagy Istennek, hogy ily gyülekezeteink s templomaink is vannak; a nagy árnyak mellett ott székelnek a nagy tettek, a nagy erők s nagy hatalmak is. Az egységes adóreform, az egyetemes közpénztár várva-várt dolog; az ismétlő iskolások és iparos inasok hit- és erkölcsi gondozása; a magyarázatos biblia s Kálvin Institutióinak kiadása általánosan érzett szükség; a vasárnap megszentelése, a családi áhítat, a cselédügy felkarolása, szórványaink meg-meglátogatása. a káromkodások s részegeskedések lehetőleges megszüntetése mind keresztyén kötelesség. Hátrahagytam a világiak bevonását, az egyletek kérdését, és a vallásos estélyeket, mint a melyek a könyvnek sarkát képezik. Senkinek se lehet kifogása a világiaknak oly értelmű munkálkodása ellen, mint a hogy azt Szilassy Aladár kívánja. »A szegények, az árvák, a cselédek, betegek, sinylők és elhagyottak érdekében működő jotékony- és szeretetegyesületeket ki ne pártfogolná, ha helyes alapon állanak« — kérdi Szilassy Aladár.