Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-12-06 / 49. szám

Kis-Harsány választotta lelkipásztorául. Az egyházmegye is mihamarabb igyekezett felhasználni kiváló képességeit. 1873-ban közpénztárnokává. 1878-ban tanácsbirájává választotta, mely tisztében az ismétlődő restaurációk után is mindvégig megmaradt, közben az özvegy-árva gvámpénztárnoki állást is viselvén. Megnősült 1872-ben, nőül vévén Vincy Ferenc alsóbaranyai esperes leányát, Etelkát. Forró szeretettől áthatott házaséletét megáldotta az Úr kilenc gyermekkel, kik közül azonban ötöt visszavett. Megmaradt gyermekei felett mondhatni túlságba menő, féltő gonddal őrködött s rajtok rajongó szeretettel csüngött. Mint szorgalmas és takarékos gazda, követendő például emlegettetett. Hét évig félfizetéses pap volt a kicsiny Túronyban, de már ekkor megvetette alapját későbbi vagyonosodásának. Két aranynyal, mit mint theologus egy zsidó nyelven írt értekezéseért kapott, belevágott egy elhanyagolt szőllő vételébe. A kelő nap azonban kora tavasztól késő őszig már szőllője vagy gazdasága körül találta. A társas életben egyenes, nyilt szókimondásával ha néha fájón érintett egyik-másikunkat: sietett jóízű kacajától kisért tréfáival lecsendesíteni a felvert hullámokat. Hívei, barátai, tiszttársai mindig megtalálták benne a jóakaratú tanácsadót, s ha kellett, az anyagi támogatót is. Csengő, érces hangja párosulva a nemes, tárgyától áthatott előadással, egyikévé tevék a legjobb szónoknak. És egy ilyen élet vége, egy szörnyű katasztrófa, mit önkezével idézett elő! Temetése november 17-én — a zord idő dacára — nagyszámú hallgatóinak, a környék intelligenciájának és tömegesen megjelent lelkésztársainak részvéte mellett ment véghez. Koporsója felett a gyászudvaron lványos Soma nagyharsányi lelkész imádkozott, a templomban e sorok írója prédikált, a sírnál Domby Vince nagyfalui lelkész vett búcsút tőle. Teste találja meg a nyugalmat, mit oly megrendítő módon keresett, lelke pedig a kegyelem Istenénél nyerje meg az irgalmat. Nagy Imre, kórosi reform, lelkész. RÉGISÉGEK. Adalékok a dunamelléki egyházkerület történetéhez. VI. Anno 1777 die 30 mensis Decembri in Prossessione Camerali Püspök-Ladány, pro parte clarissimi Dni Valentini Lévay in carceribus Dominalibus detenti, secundum subnexa de eo utri puncta peracta est Investigatio tenoris sequenti: De eo Utrum. 1-ször Jelen volt-e a Tanú itten Püspök-Ladányban ezen folyó 1777-dik esztendőben December havának 29-dik napján az Lévay András házánál akkor, a midőn Tisztelendő nádudvari plebánus Barta András uram és Albert nevű tisztelendő Páter franciskánus maguk mellé vévén bizonyos püspök-ladányi lakosokat és egy kameralis hajdút, naplemente után szekéren a megírt Lévay András házához mentek ? Ha jelent volt: 2-o. Vallja meg a tanú, minémű erőszakkal vonták ki a házból tiszteletes Lévay Bálint uramat és a szekérre ki parancsolatjából vetették fel s hova vitték? 3-o. Ezen alkalmatossággal látta-e a Tanú, hogy a tiszt. Plebánus úrral odarohant embereknél mindnyájoknál botok voltak ? 4-o. Számlálja elő a Tanú. kik voltak és hányan az erőszakos emberek és ki kit ütött és vert meg? 5-o. Fentírt tiszt. Plebánus úr és Albert páter franciskánus minémű fenyegető szókat szólottak ? mondja meg a tanú. 6-o. Igaz-e az. hogy megfogattatott tiszteletes Lévay Bálint uram soha s a rom. kath. hitben nem neveltetett, hanem elsőben Püspök-Ladányban, azután Debrecenben a reformátusok oskolájában tanult és külső országokban levő akadémiákra is eő Fölsége kegyelmes engedelméből kijárt s egész életében senkitől vallása iránt nem háborgattatott. ? 7-o. Hány esztendős lehet megírt tiszteletes Lévay Bálint uram ? vallja meg hite után a tanú. Primus Testis: Andreas Balogh incola possessionis Udvari, J. Cottus Biharién ingremiatae, annorum circiter 3"2 adjuratus, examinatus fatetur ad 1-um: Jelen volt a tanú ezen folyó 1777-dik esztendőben December 29-dik napján itten P.-Ladányban Tts Ns Zabolcs vármegyében helyheztetett helységben a Lévay András házánál, a midőn Tiszt, nádudvari plebánus uram és egy tiszt. Páter franciskánus maguk mellé vévén egy kamerális hajdút és ezenkívül 5 püspökladányi lakosokat, naplement után megírt Lévay András házához mentek. Ad 2-um: a tanú a házban nem lévén, azt nem tudja, a házban mit cselekedtek egyébképen, hanem a Lévay uram szolgája mondotta, hogy a házban nádudvari tiszt, plebánus uram megfogta volna tiszteletes Lévay Bálint uramat; hanem azt szemeivel látta hogy a házbul kihúzták, ki lábát, ki fejét, ki micsoda tagjához nyúlhatott, megragadták tépték és mint a dögöt a szekérbe behajították, úgy hogy egyfelé kalapja, másfelé parókája hullott a sárba, és egyenesen vitték a Camerális tömlöcbe és mostan is ott vagyon. Ad 3-um: látta a tanú hogy az odarohant embereknél mindnyájoknál oly nagy görcsös botok voltak, hogy a marhát is le lehetett volna verni. Ad 4-um Tiszt, nádudvari plebánus uram, egy Páter franciskánus, egy uraság hajdúja, Vadászi János és az öttse Vadászi István jelen voltak, de három emberek nevét — minthogy itt nem lakik — nem tudja. Ad 5-um: Egyebet Tiszt, plebánus uramtól és Páter franciskánustól a tanú nem hallott, hanem parancsolták, hogy fogják meg Lévay Bálint uramat. Ad 6-urn: Igaz az, hogy megfogattatott tiszt. Lévay Bálint uram soha a róm. kath. hitben nem neveltetett, mivel először — a mint mondták — itt járt a püspök-ladányi oskolában, azután tudja bizonyosan, hogy Debrecenben a reformátusok oskolájába ment s ott nevekedett mind az ideig, mig a külső országi akadémiákra ki nem ment; az pedig hogy vagy itt Ladányban vagy a debreceni iskolában valaha vallásában háborgattatott volna, soha nem hallotta. Ad 7-um: Bizonyosan Tiszt. Lévay Bálint uram esztendeinek számát nem tudja, hanem úgy ítéli, lehet circiter 27 esztendős ember. Secundus Testis: Michael Varga püspökladányiensis adjuratus, examinatus fatetur: Ad 1-um. Jelen volt a tanú Lévay András házánál akkor, a midőn a tiszt, nádudvari plebánus uram és egy tiszt. Páter franciskánus maguk mellé vévén bizonyos püspökladányi embereket és egy kamerális hajdút, naple/nente után szekéren a megírt Lévay András házához mentek. Ad 2-um. Először tiszt, nádudvari plebánus uram és tiszt. Páter franciskánus soká