Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-12-06 / 49. szám

hívták és erőltették tiszt. Lévay Bálint uramat arra, hogy ülne fel a szekérre és menne el velek a Camerális udvarba; de nem ment, mivel késő volt az idő, hanem fogadta, hogy felvirradván el fogna maga menni. Azután tiszt, plebánus uram és a páter franciskánus jobban erőltették, hogy meg kell lenni, be kell menni az udvarba; a ki hogy be nem akart menni, tiszt, plebánus uram a karját megfogta és parancsolta, hogy fognák meg, de mert a vele levő emberek nem akartak mozdulni, az uraság hajdúja pálcával kiment s ütni akarta az embereket, így szólván- »fogjátok meg, mert én senkiért nem szenvedek*. Arra a parancsolatra mind berohantak a pitvarból és megragadták tiszt. Lévay Bálint uramat; az édesanyja a fiát Lévay Bálintot megölelte és nem engedte volna megfogattatását. kérvén mindnyájokat, hogy ne cselekednének a házán oly illetlenséget. Akkor elcsendesedtek egy kevéssé a szép kérésre, de azután csakugyan parancsolták tiszt, plebánus uram és a páter franciskánus és az uraság hajdúja, hogy menne el; de hogv menni nem akart, mind a hárman kiáltották: »fogjátok meg!« és rárohanván az emberek, kezét, lábát — ki mijéhez fért — megragadták. A testvére ugyan Lévay István megölelte tiszt. Lévay Bálint uramat, de azon nagyot ütöttek és kivonták a kezéből s e házból is mint a dögöt, azután föltették a szekérre, úgyhogy egyfelé kalapja, másfelé a parókája hullott, a lába pedig az ég felé állott. Mikor kívül az ajtó előtt vonszolták, tiszt. Lévay Bálint uram mondotta a Fatensnek, hogy fogná a ruháját hogy ne húzódnék a sárban; melyet is akarván cselekedni, velek levő Vadász János egy nagy bottal a válla hegyit a tanúnak úgy megütötte, hogy mindjárt elejtette a kezét, és így felvetvén a szekérre bevitték mindjárt az udvarba és az uraság tömlöcébe vetették. Tniius Testis: Egregius Johannes Sólyom püspökladányiensis fatetur ad ö-um. Gyermekségétől ismeri tiszt. Lévay Bálint uramat s letett hite után vallja, hogy ámbár édes atyja a róm. kath. hitre állott, édes anyja pedig a reformata vallásban maradott, mindazáltal sem míg itt Püspök-Ladányban tanult, sem debreceni iskolában laktában — jóllehet elégszer járt ki ide is P.-Ladányba — senki is vallása iránt nem háborgatta. Quartus Test is: Stephanus Varga p.-ladányiensis ad 6-um : letett hiti után vallja, hogy ámbár tiszt. Lévay Bálint uram édes atyja a róm. kath. hitre állott, édes anyja pedig a reformata vallásban maradott, mindazáltal sem míg itt P.-Ladányban tanult, sem debreceni oskolában laktában, jóllehet elégszer járt ki ide is P.-Ladányba, vallása iránt senki se háborgatta, hanem mostani vallásában békességesen megmaradott; kikötvén azon egy alkalmatosságot, a melyben nádudvari hajdani tiszt, plebánus Filep István uram a tömlöcre vettetett tiszt. Lévay uram iránt még mikor itt P.-Ladányban gyenge gyermekkorában ezelőtt mintegy 22 esztendővel oskolába járt volna, vallására nézve néminemű praetensiót tett, de mozdulása is a nevezett tiszt, plebánus űrnak oly titkosan esett, hogy az csak egynémely püspökladányi lakosoknak és Lévay uram szülőinek volt tudtokra, a minthogy említett t. plebánus úr azért, hogy midőn tiszt. Lévay Bálint uram született, még akkor édes atyja a róm. kath. hitre nem állott vala, lemondott háborgatásáról oly biztosítással, hogy többet soha senki vallása miatt nem háborgatja. Mely alkalmatossággal, de azóta is értette Tanú Lévay Bálint uram attyától, hogy mostan raboskodó fiát Bárándon plebánus keresztelte ugyan meg, de nem azért mintha már akkor édes attya pápista lett volna, hanem hogy ez világra születvén haldoklófélben volt, és a kálvinista prédikátor is az helységben beteg lévén, a bárándi plebánussal azért kereszteltetett meg. hogy élvén keresztvizet érjen. Quintus Testis: Egregius Michael Aranyos Nótárius Nadudvariensis fassus est: Ad primum et reíiqua. Meghallotta a tanú P.-Ladányban létében, hogy tiszt. Lévay Bálint uram megfogattatott s kamerális börtönbe tétetett kit is, midőn a tanú a kamerális udvarba kiment, látta, hogy rabságban volt a tömlöcben. Ugyanakkor látta, hogy a Tts Ns vármegyének úri Tisztjei egy-egy Inhibiforiát adtanak mind tiszt, nádudvari plebánus uramnak, mind pedig számtartó Pédery László uramnak, melyet midőn nádudvari plebánus uram kezében vévén egy kevéssé olvasott, azt felelte: »Az urak nem Magistratus*. Textus Testis: Josephus Borbély, Nótárius Püspök-Ladányiensis fatetur: Ad primum et reliqua : A tanű a kérdéses dologban egyebet nem tud. hanem minekutánna tiszt. Lévay Bálint szabadszállási prédikátor uram a községben levő Cameralis tömlöcbe kivitetett, számtartó Pédery László uramhoz kiment a Tanú és engedelméből titt. számtartó uramnak a tömlöcnek ajtajához menvén, látta a tömlöcben tiszt. Lévay Bálint uramat; ki is kérte a Tanút, hogy instálja számtartó uramat azon, mivel nem gonosztevő, vétesse ki a tömlőéből. Instálta is a tanú számtartó uramat és tiszt, nádudvari plebánus uramat, hogy avagy csak tisztességesebb szobába vitetné ki a tömlőéből, de nem engedték. Mai napon is p.-ládányi bírákkal együtt kezességen sok ízben instálta a Tanú ; azonkívül a szobából kifordulván tiszt, nádudvari plebánus uram, a tanúnak láttára és hallattára számtartó uram elolvasta Tiszteletes V. archidiaconus Illyés Antal Kardszagújszálláson lakó plebánus uramnak azon levelét, melyet tiszteletes nádudvari plebánus uramnak deákul írt, melyben — a mint emlékezik a tanú — e vala: »Püspökladányi Vadász nevű embernek a felesege Tóth Borbála jelentette előttem, melyet tiszt, plebánus uram senkinek ki ne jelentsen, hogy bizonyos Lévay nevű gazember, kinek az atyja pápista, Püspök-Ladányban tartózkodik s ott predikállott is, és valamely helyre papnak akarják tenni1

Hogy azért azon elveszett ember elébb ne álljon, kérem az Istenre tiszt, plebánus uramat, hogy fogassa meg és camerális számtartó Pédery László uramtól — a kit köszöntök — kérjen assistentiát és engedje meg, hogy az uraság tömlöcébe tétethesse. Melyet végbevivén engem tudósítson, hogy Egerbe eő Excellentiájának megírhassam; úgy recommendálom pedig ezen dolgot, hogy azon trifurcifer ember ezen Dioecesisből el ne mehessen. Illyés Antal«. — Ekkor erősen megesküdt számtartó uram, hogy estvénél tovább az uraság tömlöcében nem fogja tartani, akarhova tegye plebánus uram, Estve ugyancsak a nevezett bírákkal együtt kiment instantiára a tanú, és már tiszt. V. archidiaconus uram Kardszagról elérkezett; instálták tiszt. Lévay Bálint uramért, melyre tiszt. V. archidiaconus uram azt felelte, hogy számtartó uramon áll, nem én rajtam. De erre számtartó uram azt a feleletet adta instánsoknak, hogy hijába instálnak, mert már ki nem adja, mivel eő Fölsége kegyelmes parancsolatját látta és a szerint bánik el vele. És mindjárt megparancsolta, hogy senkit többé Lévay Bálint uramhoz ne bocsássanak, sőt erősen megláncolják. Azután a tanú többet egyet sem szólott, hanem hallgatta a bírákkal együtt tiszt. V. archidiaconus uramnak és nádudvari plebánus uramnak a reformata vallás ellen véghezvitt mocskos szavait. 1 »Már a szabadszállásiaktól predikátorjoknak actu obiigáltatott és csak szülői és attyafiai látogatására jött minekelőtte hivatalához fogna* — írja Szilágyi Sámuel püspök 1778 jan. 3-án kelt levelében, melyet Lévay érdekében Szabolcsmegyéhez intézett.