Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-12-06 / 49. szám

EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőséi?: IX. kerület, Pipa-utca 23. szám, hová a késiratok cimzendök. Kiadó-hivatal : Hornyánszky Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZÖTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden Tasáruap. K15flzet«sl Ara t Félévre: 4 frt 60 kr; egésa évr«: 9 fr*. Jiyyes szám ára ÜO kr. Tanügyi ehaos. Midőn az 1867-ki politikai kiegyezéssel beállott hazánkban az új alkotmányos korszak, a multak hibáit és mulasztásait s a jelen hiányait és fogyatkozásait a közoktatás terén is egyszerre akarta a nemzet irányadó közvéleménye helyrehozni és kipótolni. Innen volt és innen van még ma is az a sok kísérletezés, mely a régi gimnáziumtól — mint, úgy szólva, egységes középiskolától — elválasztott s különböző természetűnek deciaráit iskolák felállítása, berendezése, tanrendszere, tanterve, methodusa stb. körül keletkezett; miközben a szónak valódi és nemesebb értelmében vett paedagogia az egyházias és vallás-erkölcsi zománcot hova-tovább jobban levetkezvén, olyanszerű alakot öltött, melynek jellemzésére talán legalkalmasabb a régi scholasticusok által feltalált eme kifejezés: lueus a non lucendo. Természetesen, mint minden téren, úgy a közoktatás terén is a jelzett kísérletezés nem járt mindenkor megfelelő eredménynyel. Épen azért mentségül valami elfogadható okot kellett a mi kulturpolitikusainknak feltalálni. S nem is került ez sem nagy megerőltetésbe, sem nagy rabulistikába, midőn a sokféle kapkodó rendszerre rásütötték az ^átmeneti korszaka bélyegét. Es szerintem: helyesen. Mert ez az elnevezés oly időviszonyokra szokott találni, mikor az emberek még nincsenek tisztában bizonyos elvekkel; vagy talán megfordítva: mikor különböző eszközök alkalmazásával akarnak bizonyos elveket teremteni. Ily állapotban voltunk a lefolyt három évtizedben a közoktatás terén, melynek átmeneti korszakát jellemzik, többek közt, három közoktatásügyi miniszternek (br. Eötvös J., Pauler T., Trefort Á.) 5—6 ízben visszautasított gimnáziumi törvényjavaslataik; a részben kibővített, részben újonnan felállított reáliskolák; a Csengeri Antaltól istápolt polgári iskolák, kapcsolatosan vagy kapcsolat nélkül a felső nép- és gazdasági-, valamint a különböző szak- (kereskedelmi ós ipari) iskolákkal, s mindezeknek a gimnáziumokéval egyetemben időnként sokszor megváltoztatott sokféle tantervei, melyeket az állam példája után az egyházaknak is egyre-egyre változtatni, módosítani kellett. Ezen viszonyok közepette a kérdések egész halmaza állott elő: pl. a gimnáziumban mennyi legyen a természettudomány s latingöröggel-e, vagy a két klasszikus nyelv nélkül, vagy csak egyikkel, de melyikkel ? A reáliskolákban (s részben a polgáriakban is) csak modern nyelvek legyenek-e, vagy még latin is? Hol van ezen és a többi iskolák egymásközti határa; mily viszonyban állanak egymással; hány éves tanfolyamnak, minő ós hány tantárgygyal s ezekből mennyi tananyaggal legyenek? S ha mindezekhez ide veszszük a tanárképzésnek az illetékes tényezők részéről is főleg az utóbbi időkben bevallott fogyatékosságait: akkor kimondhatjuk, hogy a közoktatás terén elért három évtizedi eredmény — minden valódi ós látszólagos előhaladás ós szellemi fejlődés mellett is — egyszersmind bizonyos tanügyi chaost teremtett. Ezen chaos sötét oldalait tárták fel a múltban — egyebeket nem említve — részint az 1883-iki középiskolai törvény parlamenti tárgyalásai, hogy aztán 1890-ben eljussunk a görögpótló tanfolyamokig; részint az 1892-dik évben gróf Csáky miniszter által összehívott »egységes középiskolai enquette«-n szakfórfiak részéről tartott beszédek, hogy ma-holnap ismét átmenjünk az »egységes középiskolára«, mint a jövö gimnázium ez idő szerint contemplált eszményképére. Addig azonban még sok megoldandó kérdés vár feladatra. E feladat a báró Eötvös Loránd közoktatásügyi miniszter által eltemetett, de Wlassics Gyula jelenlegi miniszter által »halottaiból ismét feltámasztottcc közoktatási tancics vállaira nehezült s nem kevesebből áll, mint végrehajtani az iskolák reformját a legalsóbb foktól a legfelsőbb fokig. Ez a reform ugyan egyelőre csak a tantervek 97