Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-11-22 / 47. szám

ről a felső-baranyai esperes épen e folyó évi egyházmegyei gyűlésen a jelentésében ezeket mondja : »a természeti és gazdasági nyomasztó helyzet s az államfentartó súlyos terheltetések alatt nyögő nép súlyosnak érzi, találja, s ha lehetne, tőle menekülni óhajtana. Ez irány a lukma-rendszer féntartását hova-tovább lehetetlenné, az egyházi hivatalnokok helyzetét pedig tarthatatlanná és tűrhetetlenné teszi. (Egyházmegyei jkönyv 12-ik lap:)«. Bizony tarthatatlanná és tűrhetetlenné! íme a pároktól járó borlukma-fizetésem az én 800 frt értékű conventiómban 250 frtot képvisel, s e párbór befizetésének már most elmúlott az ideje, de ilyet a filoxera pusztítás miatt ez idén természetben 94 pár közül már csak egy pár után kaptam, négy pár fizette meg pénzül, hat pedig szolgálatban, eddig tehát összesen 11 pár, s a mult évi tapasztalásom után nem lehet kilátásom arra, hogy békés úton a pároknak fele megfizesse. A pár-buzafizetés ideje még előbb elmúlott, a mi eléggé termett is, de még ezzel is vissza van a 94 bői 20 pár, a kiknek nagyobb részéről már úgy látszik, hogy executio nélkül nem is akarnak a fizetésre gondolni. Es a mi az ily hátralékokból a conventio év végóig még be jön is, az nem egyszerre foly be,„hanem csak mintegy csepeg, alkalmilag esetenkint, rendetlen időközökben, s ekkor is különféle alakban, vagy valami másféle terményben, vagy olykor pénz értékében, legtöbbnyire pedig apró-cseprő szolgálatokban. Az ilyen törlesztésekért aztán minden egyessel külön bajoskodni, azokat számon tartani már maga eléggé bosszantó. De miután vesződtem is velük, ezeket a házi költségirányzatomba beosztani akkor sem tudom s értéküknek valami szembetűnő láttatja alig van. Kérdhetné valaki, hogy miért az ily törlesztéseket elfogadni? Pedig hát csak azért, mert ha visszautasítom, igen könnyen meglehet, hogy a veszendő fejszének még a nyele sem fordul meg. Röviden szólva, még az ilyen törlesztésmóddal is az öszszes buza, bor s egyéb párbér conventiómnak legalább egyharmad része a befizetési év végén kinn marad, a mi megfelel 180 frtnak. így hát a papíron figuráló 800 frt értékű fizetésem helyett van énnekem minden valószínűséggel csak 620 forintom. Már pedig ebből a különféle alakban, rendetlenül, csurogva-csepegve bejött 620 írtból kell nekem több tagból álló családommal együtt papi állásomhoz méltóan megélnem, egy leány cselédet 3 frt 50 krjával havonként fizetnem s tartanom; az állami és községi adómat fizetnem, az országos gyámpénztárat nem is 800 frt után, hanem az elhibázott számítás szerint 1023 frt után szinte fizetnem, a mi kis adósságom van, azt is törlesztenem. Ebből a fizetésből kellett volna mint magyar hazafinak, sőt mint nemzetem múltját ismerő és tisztelni tudó intelligens embernek az ezredévi kiállítást megtekintenem, de hát itthon maradtam. Azonban még ez sem teljes képe a helyzetnek. Hozzá kell tennem, hogy az átalános baranyai tünet szerint a fizető párok száma évről-évre fogy; a kik megmaradnak, azok is az ismert gazdasági viszonyok miatt mindinkább szegényecinek, a honnan aztán önként következik, hogy ezzel együtt még a papíron figuráló 800 frt érték is folyvást kevesebb, a hátralékok pedig ép úgy szaporodnak ; nemkülönben az is következik, hogy a sötét jelennél még sötétebb a jövő. Itt az állam által tervezett segélyezési modort nem lehet számba venni Már az ilyen helyzet és kilátás nem kevéssé ösztönöz engem arra, hogy a mi a fizetésemből év végéig hátralékképen kinnmarad, mint említém, ez idő szerint contempiálva mintegy 180 fori n fc, azt majd a mennyire lehetséges, végrehajtás útján szorítsam ós szedessem be. Ez nekem fizetésem is, meg szükségem is van rá, sőt ha követelés nélkül hagynám, az amúgy is szaporodó fizetni nem akarást még inkább nevelném. A hátralékok fele a megelőző végrehajtásból ítélve még így is oda vesz, vagy mint behajthatatlan tartozás töröltetik, már pedig, mint a fentebb említett esperesi jelentós folytatja: »az ily tartozások törlése egyenlő a fizetés egy részének teljes törlésével, nemcsak, hanem mint a megindult lavina nő, gyarapodik s romlást hagyva maga után, ki tudná hol fog megállapodni?« (Egyházm. jkv 12-ik lap.) Másfelől meg az ily állapotok által erősen vagyok utalva arra is, hogy a földjövedelmezóst minél jobban kihasználjam, a honnan a kezemen levő kótnegyecl telek munkáltatása nem sokkal kevesebb gondot ós időveszteséget okoz nekem, mint egy ugyanannyival bíró földmíves gazdának. Tehát : a párbérfizetósem nagy részének apró-cseprő törlesztésekben, különféle alakban, hol ekkor, hol akkor csepegóse, még így is azok jó részének kinnmaradása, az ily rendetlen fizetések kezelése, számontartása, a végrehajtatással való nem csekély vesződség, gazdálkodási gondok és teendők, melyekhez még családi bajok is járulhatnak: ily viszonyok között ki meri azt én tőlem rossz néven venni, ha én a lelkészi hivatalomat csak úgy szolgálom, a mint azt az önfentartási kötelességeim mellett tehetem? Evangelisatió, családok látogatása, felolvasások tartása, ismétlő iskolások vallásos oktatása, jó könyvek árulgatása s több effélék mind igen szép dolgok, hanem az existálhatás ós ennek gondjai mégis nagyobbak ós előbb valók, mert természeti szükségességek. S nem történeti tóny-e az, hogy az