Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-02-02 / 5. szám

tehetségei között nem lényeges, hanem csak fokozatos különbség van, s ezért Darwin és követői a tapasztalat tévesen magyarázott némely tényeiből azt tanítják, hogy az állatnak esze, tudománya, művészete, társas élete, erkölcsisége, jogérzete stb. van. Ez ellen a naturalismus által fölkapott divatos hipothesis ellen száll síkra a szerző s megdönthetetlen érvekkel védelmezi azt a hagyományos tételt, hogy az állat és az ember lelki tehetségei között lényeges különbség van, s hogy az állat életének úgynevezett magasabb működései (minő a közérzék, a képzelő meg az érzéki emlékező tehetség s az ösztön) nem öntudatos értelmi működések, hanem az érzéki tehetség körébe tartozó ösztönszerű életnyilvánulatok. Az értelmi működés tulajdonképeni tárgyát a megismerésben a dolgok lényege, az általános, a szükségképi, a változatlan, a minden érzékelhetőtől elvont, a végtelen, a fogalom, az ítélet, a következtetés, az okoskodás stb. képezi. Az értelem és a szabad akarat sajátos világa a művészet, a tudomány, a vallás, az erkölcs, a jog. a találmányok, a haladás, a tökélvesbülés, bizonyos felsőbbrendű kedélymozzanatok és a nyelv. Ebbe a magasabb, ebbe az egészen más erőket és tehetségeket feltételező világba tartozik az ember. Egészen más az állat világa. Az állat csak érzéki tehetségekkel bír, csak érzéki képeket tud magának alkotni, csak érzékelhetőt ismerhet meg, tehát csak a dolgok járulékait, az egyedit, az esedékest, a változót, a konkrétet, a végest. Nincsenek fogalmai, ítéletei, következtetései, okoskodásai; ezekhez képest nincsenek magasabb vágyai sem, a melyek az értelmi, vallási, erkölcsi, aesthetikai és társadalmi rendre irányulnak. Nincs az állatnak művészete, nincs tudománya, nincs vallása, nincs erkölcsisége, nincs nyelve és beszédje sem, mert nincs ehhez való esze és okossága. Az úgynevezett állati művészet és tudás, valamint az állati nyelv és szépérzék is, vele született ösztön, mely fejlődésre képtelen, érzéki korlátok között mozog. Mint az ég csillagainak, úgy az állatnak is ki van mérve a pályafutása. A tengő és érzéki élet keretén belül kell maradnia. Miután szerző eme tételeket psvchologiai és logikai bizonyítékokkal meggvőzőleg kimutatja, áttér azoknak a tényeknek részletes bírálatára, melyekből Darwin és iskolája azt következteti, hogy az állatnak esze van, hogy az állat is okos lény. Bírálatában nem az a módszere, hogy a jelenségeket, melyekből a Darwinisták, materialisták, positivisták az állatok okosságára következtetnek, egyszerűen megtagadja vagy elvitassa; hanem az, hogy a tényeknek szemébe néz s azokat igazi bölcseleti úton, a kellő ok logikai törvénye szerint magyarázza meg. Bőséges természettudományi ismerettel cáfolja a tények naturalista magyarázatait, s állítja vissza helyökbe a tények supranaturalista értelmezését. Az ekként elért eredmény a következő. Az állat tudása tisztán érzéki ismeret, érzéki emlékezet. képzelet, utánzat, vágy, ösztön; de a reflektáló ész, az okoskodás, az elvont és általános igazi értelmet és okosságot feltételező magasabb világába, a tudva szándékosan akarás ethikai körébe fel nem bír emelkedni. Szerző könyvének ez a fejezete rendkívül érdekes, mert míg egyfelől nyomról-nyom^a kiséri és cáfolja Darwin állatpsychologiáját, addig másfelől tömérdek állat-episoddal illusztrálja és bizonyítja tanulságos fejtegetéseit. Az állatok zenei tehetségére nézve pl. kimutatja, hogy míg az állat a vele született ösztönnél íogva tanulás és haladás nélkül és csakis bizonyos viszonyok között csinálja a muzsikát, addig az ember tanulja, teremti a zenét, halad benne, szabad választás szerint csinálja. A könyv, miután a darwinista állatpsychologiát minden ízében felforgatta, megemlékezik röviden a Darwin vallásbölcseletéről és a darvinizmus általános tudományos értékéről is nyilatkozik. Darwin vallásbölcselete a Taylor-féle fetisizmus és, H. Spencer-féle animizmus zavaros összefoglalása. E szerint nincsen semmi isteni kinyilatkoztatás. Az ember állatból fejlődött. A majom-ember vallása az ősidők homályában csak fetisizmus lehetett. Ebből az animizmus hatása alatt (animizmus az a nézletmód, hogy az ember a rajta kívül levő jelenségeket a saját példája szerint meglelkesíti) polytheismus, a polytheismus a kultura hatása alatt monotheismus fejlődött ki. — Szerzőnk kimutatja, hogy a vallásfejlődésnek ez a sorrendje ellentmond a vallás természetének, a philologia és archeologia kutatásainak s az irott emlékek leghitelreinéltóbb könyvének, a szentírásnak. Ezzel szemben rámutat röviden arra, hogy a vallás őskinyilatkoztatásból származott s hogy az ősi monotheisztikus kijelentés az ember értelmi és erkölcsi elvadulása következtében fetisizmussá és polvtbeismussá fajult. A darwinizmus általános tudományos értékéről kiváló tudósok íteletére támaszkodva, szintén nem nagy véleménynyel van könyvünk szerzője. »A darwinizmus voltaképen nem természettudományi vívmány, hanem egy bölcseleti nagy tévedés. ... A mesterséges kiválasztás analógiájára kitalált természeti kiválás lényegesen különbözik amattól s így rá a darwinizmus nem hivatkozhatik. A célra való törekvés a természetben elvitázhatlan tény. Az öröklékenvség, a létért való harc, a szerveknek használat és nem használat által okozott átváltozása, a külső körülményeik befolyása . . . noha nincsenek hatás és eredmény nélkül, mindazonáltal e hatásuk, együttesen tekintve is, a fajok határát át alig léphetik. . . Sokban fogyatékos és ellentmondó a darwinizmus, ha az állat- és növényvilág fejlődésére alkalmaztatik; teljesen téves, ha az emberre is ki akarják terjeszteni. A szellemi működések lényeges különbségén tökéletes hajótörést szenved a kifejlődés elmélete. A növény és állatországra alkalmazva van a transformizmus eszméjében báj és erő, de az emberre vonatkoztatva képzeleti monstrum.* A munka egészben véve a keresztyén apologetika egyik kibővített és jól megokolt fejezetének tekinthető, melyben római kath. theologiai háltérrel, de a keresztyén theismus álláspontján sok tudással, logikus elmével és erős meggyőződéssel védi szerző a régi és megdönthetlen