Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-11-15 / 46. szám

az Isten beszédét , . Kijövetelkor a pap szóba áll vele, magához viszi. Kitárja a lelkiatya előtt szivét, elmondja múltját, elpanaszolja szenvedéseit. Hogy az a nő, a kit szeretett s négy szép gyermeke, anyjukkal együtt elhalt: Miért viseljem tovább az életet ? A mim van, az boldoggá nem tehet . . A kiket szerettem, elhagytak engem, S a kik engem szeretnének. Én hagytam el azokat S ha senki nem szerethet többé, Semmisüljek meg mindörökké . . . Szeretnék szeretni, De nem tudok. Szivemből minden szikra Kialudott Az úr szolgája a legfőbb szeretethez, a Jézushoz hívja : szivedet add neki, mely összetörött, »Ő már, sok töri szivet bekötözött. Jer vissza hozzá, a kit elhagyál* .. S haldokolva e sóhajt rebegi: »haza megyek*. Sárközi e különben csinos verses füzete is magasabb képzettségű olvasók előtt bír érdekkel. Szentkuti Károly. BELMISSZIÓ. Evangelizáeió a gyülekezetekben. (A dunamelléki egyházkerületi értekezleten, 1896 okt. 17-én tartott előadás). II. A teendők második csoportja a társadalmi tevékenység. Be kell látnunk, hogy ha veszteni nem akarunk, ki kell lépnünk a társadalmi térre is s fel kell vennünk a küzdelmet azokkal, a kik társadalmi úton, társadalmi eszközökkel teremtettek, bár hiszem, hogy mulandó és csak árnyékszerű, de tényleges befolyást és mondhatni divatot oly eszméknek, melyeket a prot. egyház rég száműzött az igazságnak országából. Odasodort az idő, hogy vallásos feladatunk egy nagy részének betöltése egyenesen társadalmi befolyásunktól függ. Miben álljon e társadalmi tevékenység ? Mindenesetre oly dolgokban, a melyek nemcsak hogy célhoz vezetnek, de általunk eszközölhetők is, akár falun, akár városban vagyunk. E nembeli tevékenységünknek első módja: az érintkezés. Az érintkezés becsét s az ez állal szerzett ismeretség, befolyás és összeköttetés hasznát csak az nem tudja méltányolni, a ki nem ismeri az idők jelét s elleneink sikereinek benső titkait nem tudja. Érintkezés nélkül nem ismerhetjük híveinket, már pedig a jó pásztornak ismertető jele, hogy ismeri juhait s a juhok is ismerik őtet; érintkezés nélkül nem tudhatjuk a gyülekezet állapotát; már pedig a gyülekezetnek pontosan ismert állapota szószékünknek vezérfonala; érintkezés nélkül nem tudhatjuk, mi a tennivalónk; mert hiszen érintkezés közben veszszük észre a sebet, a melyet meg kell gyógyítanunk, a viszályt, melyet meg kell szüntetnünk; az aknamunkát, a melyet le kell rombolnunk, a hitbeli erőtlenséget, a melyet meg kell erősítenünk, a szándékot, melynek irányt kell adnunk, szóval mindent, mi az életben előfordul, az életet beszenyezi vagy nemesíti. Úgy érintkezni mint Krisztus: alázatosan és mégis tisz'eletet gerjesztőleg; komolysággal és mégis nyájasan; egyszerűen és mégis megnyerőleg; egyenesen és mégis lekötelező módon: íme a titkok egyike, melyet holtig tanulunk s csak Krisztustól tanulhatunk meg írás-olvasás közben. Társadalmi tevékenységünknek második módja a vigyázat. A kakas nekünk symbolumunk; vigyázatra vagyunk tehát felhívatva még a tornyok tetejéről is. A ki meg akarja őrizni a nyájat, jó őrállói legyenek, mondja a régi példa beszéd. Viseljetek gondot magatokról és az egész nyájról, melyben titeket a Szentlélek vigyázókká tett az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, mondja Pál (Csel. 20. 28.) az efézusi véneknek s általok a mi véneinknek s presbytereinknek is. Ezt a hivatásérzetet beleönteni presbytereinkbe; buzdítani őket, hogy ne aludjanak és tétlenül ne vesztegeljenek, mert ők is számadók velünk együtt; és örömmel tegyék azt, mert az minékünk úgy használ; többet mondok, kiválogatni már eleve presbyternek való embereinket s annak idején beállítani tanácsunkba: íme, milyen fontos része ez társadalmi tevékenységünknek. A kinek e képe itt előttünk a falon függ, Török Pál lelke tanítson meg erre bennünket, kinek egyik fényes oldala, sikereinek egyik hatalmas tényezője volt, hogy alkalmasan tudta kiválogatni presbytereit. Társadalmi tevékenységünk 3-ik ága a társadalmi funkciók, az esketés, a temetés, konfirmáció, s betegeknek látogatása s úrvacsorával való ellátása stb. Milyen mező! S milyen áldást lehet itt elérni. Nem tudom én azt kimondani, hogy mily megmérhetetlen befolyása van ezen funkciók lelkiismeretes hű teljesítésének a hitélet fellendülésére. Akkor szólni a magyar embernek, mikor örömben úszik szive, vagy köny pereg szeméből, olyan ez, mint egy áldásos eső, mely egyszerre kelti ki a földbe hintett magvakat; de csak úgy, ha nemcsak egy-két érzelmi hurt pengetünk beszédeinkben, melynek pengése csak olyan, mint a szellő, mely megcsapja arcunkat s tova száll; nem is úgy, hogy temetésen általános szokássá teszszük, hogy pl. csak imádkozzunk, mely fel se melegítette még szivünket, legfeljebb csakhogy meghatotta egy kissé s már is elvégeztetett, hanem úgy, ha mindenütt és mindenkor a Krisztus követségében járunk s az ő beszédét prédikáljuk. Miket el nem érhetünk ekképen ? Egy-egy esküvő alkalmával, mikor ott van körülöttünk koszorúban az ifjúság, mily gyönyörű ifjúsági összejövetelt lehet tartani s mily meghatóan beszélni; egy-egy temetés alkalmával milyen szépen hirdethetjük házanként is az Istennek beszédét s hány szeretetházat alkothatunk az apátlanul vagy anyátlanul elmaradt árvák számára jólelkű rokonok szivében ; egy-egy korfirmációi ünnepélyen s oktatás közben, mily felséges evangeliumi szövetségeket hozhatunk létre minden irott szabályok nélkül pusztán a szívbe beírt törvényekkel ; s egy-egy tanév megnyitásakor vagy iskolai