Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-11-15 / 46. szám

történetében kicsoda és micsoda voltaképen az Ágnes néni. Egy felsővidéki özvegy papnál tartózkodik a történet megindulásakor, a sógorság révén. Azelőtt talán ez az Ágnes volt ama bizonyonyos Ágnes, mely a Nővérek-ben szerepel. Denikve: ott éldegél özvegy papsógoránál, mint az árván maradt Aranka második anyja. A kis Aranka szépen növekedik s együtt játszik a pap (de melyik pap?) Károly fiával, ki mikor felnő Ágnes kezei alatt, ügyvéd lesz: alig ér rá Arankával bíbelődni. Eszményi, humánus nagy dolgok foglalják el, olyan »apostol*-féle törekvések, az egész romlott társadalmat akarja megjavítani. Azonközben egy ledér úrnő hálójába kerül, kitől azonban szerencsére, megborzad s Arankához, a tiszta keblű leánykához pártol vissza, Ágnes néni végtelen boldogságára. Ha ez a két füzet jut valami jámbor olvasó kezébe s végig találja olvasni: úgy megborzad, '-mint a hogy Károly visszaborzadt az istentelen Szintaynétól. Nem ért ebből egy kukkot sem, csupán a szentírásbeli citátumokat. XXIII Gusztáv Adolf és a »Gusztáv Adolf-egylet*. Irta Grátz Mór. Ugyanezen füzetben : Bálint Mihály. Sárközi Istvántól. Miután lutheránus|testvéreinknek van Luther-társaságuk s ennek népies kiadványai: vájjon kölcsönös-e az erkölcsi és anyagi támogatás mindkét részen ? Egyébiránt Grátz dolgozata igen ^praktikus: történelmi ismeretet terjeszt s ösztönt ad az egyleti életre. Sárközv elbeszélése jó. A szabadságharc idejére esik. Az ifjú Bálint Mihály öreg szülőinek egyetlen támasza s reménye, harcba készül, küzdeni a szabadság, egyenlőségért, testvériségért. Szülei hiába marasztják Az apa hiába beszél, hogy azt a hármas dicső eszmét lehetetlen megvalósítani, hiába próbálták a franciák, azok is a formáját vívták ki, de nem a lényegét. A fiú elmegy s megjön csonkán, megjön a szabadság, egyenlőség és^ testvériség diadala nélkül; mert ezt nem lehet megvalósítani a Krisztus nélkül, A rózsafáról szóló mesében teszi ezt az apa érthetővé. XXIV. A Lorántffyak. Történeti rajz. írta S. Szabó József. Annak, a minek írva van. történeti rajznak jó. XXV. Az új bíró, Jámborné Székely Lillától és ugyanazon füzetben : Ötödik parancsolat, Farkas Antaltól. »Az újbiró* című elbeszélésben a fővárosból vidéki városba jutott járásbiróról van szó, egy rút arcú, de szép lelkű, vallásos úrról, ki templomba járásával rászoktatja a közönséget az istentiszteletek szeretetére. Olyan homályos s- minden indokolás nélkül való, hogy a járásbiró apja megkorbácsolja feleségét. Jobban megnyugodnék az ember, ha tudná, hogy miért bánt ily brutálisan az a nagy úr hitvesével. De ezt nem mondja meg Jámborné. Az »Ötödik parancsolat«. Keresztes Gergely uram a jó módból aláesett a csapások miatt. Isten akaratán megnyugovó szívvel hordja a csapást, a szegénység terhét. De fia, Dani gúnyolódik apja s Isten ellen. Ellöki magától szegény öreg szüleit. Ő bizony nem keres rájok. Korcsma és rossz asszony veszedelembe sodorják, börtönbe kerül. Ott a fogház tiszteletese »tartott neki olyan beszédet az ötödik parancsolatról, hogy az addig dalos legény egészen megtört és sírva fakadt. E nap emlékére egy kis új-testamentumot kapott emlékül. Ez lett ezentúl legkedvesebb olvasmánya*. Az ezután következő néhány sorban elmondja, hogy jóvá tette hibáját, az öregeket ápolta, tisztelte s boldogok lettek . . . Hibája ez elbeszélésnek csupán az, hogy egy féloldalacskán megjavítja a rossz fiút, a kinek életkörümlényeiről 22 oldalon beszélt. XXVI. A falu árvája. Böngérfi János elbeszélése. Böngérfi neve az ifjúsági irodalomban ismerős név. Ez is olyan ifjúsági olvasmány. Szabó Laci a falu árvája. Szorgalma s jó magaviselete folytán derék s gazdag iparossá lőn. Falujáról hálával emlékezett 100 ezer forintos alapítványt tett kulturális célokra. Legényegyletre iskolára templomra. XXVII. Jó az Isten. Mészöly Gyözö elbeszélése. Halom István községi pénztáros egyetlen fiát a villám agyonsújtja, mikor a többi iskolás gyermekekkel a templomból jön ki. Elbusul rajta, vallástalan, Istentagadó, korhely, korcsmás lesz. A pénztárát meglopják, ezért, mivel ő van gyanúban és felelősség alatt, vagyonát eladják. Öngyilkos szándékkal van. világgá megy, a Tiszába akarja ölni magát. Barangolás közben egy faluban, egy estén betér a kivilágított helyre, hol épen a nép a felolvasást hallgatja ... Ez is hat rá; de még inkább, hogy a sötét utcán barangolót egy becsületes jó keresztyén beinvitálja házába," hol istenes ^beszédek közt meghallja derék gazdájától azt is, hogy a pénztártolvajt, a gonosz Zöldi urat elfogták. így megmenekül Halom István. Újra rendes, tisztességes életű s jómódú ember lesz. Soha bort nem nem iszik. Még vendégének, Mészöly Gézának sem adott egy kortyot sem. »Milyen boldog s vagyonos lenne a magyar nép — így argumentizál Halom uram — ha nem innék bort*. (Hát nem is iszik, megitta a cirokféreg. Ez nálunk a filoxera neve.) Igen kuszált, sokfelé kanyargó elbeszél a témát, a címet nem fejti ki. XXVIII. A képviselő úr beszamolója Kecskeméti László. A cím itt sem fejezi ki a tárgyat. A képviselő beszámolója csak kiinduló. Itt lép föl Fugli Tóth István Héjasfalva érdemes birója, a kit tönkre silányit, nevetségessé tesz a szerző az egész frekvencia előtt, a nagyságos képviselő úr előtt ekként mutatván be önmagát: »Én vagyok Fugli Tóth István biró úr — ezek pedig stb. — El nem gondolhatja az olvasó, hogy az ily bárgyú ember, a ki azonfelül még bele is sül a tiszteletes úr által készített mondókába, hogy képes oly okos és csoda nagy dolgokat mívelni a milyeneket azután közetkező IV. fejezetben művel. Reformálja Héjasfalvát, ezt a rendetlen, kicsapongó, istentelen és koldus falut. Templomot, iskolát épít a sajátjából. Mindez eleven jó hangon van elmondva; ez egészséges humor csillogásával; de rontja az illusiót, hogy az elbeszélés hősét gúnytárgyává teszi mindjárt a kezdetnél. Horácius szarvas fejű s hal derekú alkotására emlékeztet, a kezdő íróra, a ki mikor megírja az első fejezetet, nem tudja: mi fog jönni a másodikban, még kevésbbé, hogy mivel végződik az utolsó: sirással-e vagy nevetéssel ? Hanem a körmökről következtetve: Kecskeméti Lászlóból még jó humoros elbeszélő válhatik. XXIX. A »Kék gólya* családja. Irta Bányai Géza. Valamennyi között a legtöbbet érő jó kis elbeszélés. Ilyen kellene sok. Muzsnai Gergely csizmadia atyamester és a szamosvári ekklézsia érdemes kurátorának és Mór Gábor elmaradott özvegyének, ennek a vallásos buzgó két öregnek hajdani, szívbeli történetét mondja el szépen. Mór Gábor volt ugyanis a »Kék Golyá«-hoz címzett kereskedésnek zsugori tulajdonosa, és Szakáll Teréznek egy szegény szabó áldott jó lelkű és szép leányának férje, a ki elhalászta Muzsnai elől a szép Terézt.. A boldogtalanná lett Teréz családjának, a »Kék gólyának* szomorú történetét, s a csendes resignációban éldegélő Muzsnainak vonzalmát a szerencsétlen család ártatlan tagja iránt és egyháza iránt való nagylelkűségét, jótékonyságát rajzolja Bányai, igazi elbeszélő tehetséggel. XXX. A mi Ütünk. Elbeszélés Sárközi Istvántol. Második dolgozata ez Sárközinek e füzetekben. Kötött verses alakban, egy boldogtalan ember szerepel itt, a háttérben sötét múltja. Asszony kedvéért hitét elhagyja s büntetésül nem talál szerető szívre. Betéved a mi templomunkba, hallja ott a rég nem hallott éneklést, imádságot,