Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-11-15 / 46. szám

kongresszusának lehet nevezni. A közösség, melyben egymás között vagyunk, az Atyában és Fiában, a Jézus Krisztusban való közösség (1. Ján. 1. 3.), mely az egyedül helyes összekötő kapocs (2. Kor. 10. 7.). Dr. Br. után.

Fleischer Gyula, joghallgató. KÖNYVISMERTETÉS. A »Koszorú« újabb füzetei. A Prot. irodalmi Társaság népies kiadványai dr Kecskeméti István szerkesztésében, üjabban tíz kis füzettel (XXI—XXX.) szaporodtak. E kiadványok célja tudvalevőleg: lelki táplálékot nyújtani olvasni szerető népünknek; még pedig legelső sorban — és tán kizárólag — valláserkölcsi irányút. A keresztyén valláserkölcsi életet irodalmi úton előmozdítani. Segítségül lenni a lelkészeknek a belmisszió munkájában. Elhinteni a jó magot azok között, a kik az Isten igéjét nem hallgathatják. Becsöpögtetni a szivekbe a valláserkölcsi igazságokat abban a formában, a milyenben az egyházi beszéd nem mozoghat s a mely biztosabban megtalálja oda az utat, mint akár a prédikáció, akár a templomon kívül a magán-házaknál való beszélgetés. Nem állíthatjuk, hogy a népolvasmányok céljának egyedül ennek kell lenni; mert hiszen nem csupán szent dolgokkal él az ember! Az értelem gyarapodni óhajt ismeretekben, a szív, a kedély is ki akarja venni részét: a mosolyt, s derűt. Es hogy Irodalmi Társaságunk Koszorújába nem fűz ilyesmiket, annak oka kétségkívül az, hogy a viszonyok hatásánál fogva, ez idő szerint, népünknek valláserkölcsi élete van megtámadva, az forog veszélyben, ennek védelmére kell fegyver, olyan táplálék, mely a vallásosság, a hit elgyöngülésében erősítőül hasson. Ha majd ebben megerősítettük, azután majd »egyebek is megadatnak nekik*. Es ha meggondoljuk s látván-látjuk, hogy az Úr háza iránt való szerelem hajdani szent tüze hamvadóban van mindenütt, nemcsak fönt, hanem immár alant is ; és tapasztaljuk másrészről — szerencsére — azt is, hogy a templom iránt való buzgóság hanyatlásával majdnem arányban növekvőben van népünknél az olvasási vágy és kedv: nyomorult gyámoltalanság, megbocsáthatlan vétek s lelketlenség lenne részünkről, ha föl nem használnók a lelki táplálék nyújtásának ezt a módját. Hisz a pápistaság, melynél a klérus csupán a gyóntatószék hatalmával is elegendő befolyást gyakorolhat híveire : ezenfelül még a sajtót is felhasználja — még pedig elébb és jobban mint mi — elárasztván népét ennek termékeivel, politikai s hitfelekezeti irányú lapok, folyóiratok s népies olvasmányok özönével. Ha ezeknek van erre szükségük: nekünk százszorosan ! Csodálatos, hogy mi protestánsok nem igen boldogulunk e részben sem. Minden azelőtt való esőfeszítésünk dugába dült. Újabb keletű Irodalmi Társaságunk is — úgy veszem észre sinlődik. A népies kiadványok nem kelnek úgy, mint kelhetnének. Miért, honnan van ez? Talán nem csalódom, állítván, hogy ennek oka: mert mi lelkészek közönyösek vagyunk s tán nem is értünk a terjesztés módjához. Ámde a közönyösség nem a vétkes semmivel nem törődésből származik. Ilyen lelkipásztor nincs, én legalább nem hiszem, hogy volna. Hanem abból a tapasztalásból ered, hogy a korábban nyújtott olvasmányok nem népünknek valók; nem ennek erszényéhez és Ízléséhez szabvák. A jő és terjedelmes kiadványok drágák; a kisebbek és olcsóbbak pedig idegen világból valók voltak. Épen arra valók, hogy mind a lelkész, mind a nép visszariadjon tőlük. Az Irodalmi Társaság e részben már kezd a helyes ösvényen haladni, mikor olcsó (4 — 6 kros) s egyszersmind saját népünk s társadalmunk életéből, nem pedig idegenből vett olvasmányokat bocsát közre. Már most csak a terjesztés módjához kellene értenünk. Legcélravezetőbb az egyházfit bízni meg(

, hogy — bizonyos jutalék mellett — hordja házhoz. Úgy emlékszem, hogy a derék Szabó Aladár ajánlta ezt a módot. Nálam bevált. A Kis Tükör, Koszorú, Arvaházi Naptár ez úton kel. Idé hozzám, vagy az elárúsítóhoz ritka ember vándorolt. Szükség azonban, hogy a Koszorú kiadványai jól megválogatottak legyenek; igazán a nép szájízéhez alkalmazottak. Az alább röviden ismertetendő legújabb 10 füzet mindegyikéről nem lehet ezt mondani. Egynémelyik elmaradhatott volna; mert egyátalán nem népies, sem irály, sem szerkezet, sem tárgy. Magasabb körben mozog p. o. XXL, XXII. és XXV-ik. Egy másik — a XXX-ik — nehézkes kötött alakú. Ezeket a nép meg nem érti. Átalában pedig valamennyi erősen pietistikus. Folytonosan ilyen zamatút pedig nem szeret a nép. Az első kifogásra, hogy t. i. nem népies olvasmányokat is ad a Koszorú, valószínű, hogy a szerkesztőség nem csupán a nép alsóbb rétegét tartotta szem előtt, hanem tekintette] akart lenni arra a középrétegre is, mely egy vagy más úton az irodalommal már korábbról jó barátságban áli. Tért akar hódítani itt is. De ezt a réteget, melyet igazi matadorok hódítottak meg, igénytelen vagy ösmeretlen pennaforgatóink erősen pietista ízű dolgozatai már ki nem elégítik. Azt a másik réteget pedig, melyet megnyerni akarunk, elidegenítik az ilyen nem nekik való olvasmányok. Legyen szabad e megjegyzésemet még azzal megtoldanom, hogy a pietismus sem mulhatlan kelléke a népolvasmánynak. Ha minduntalan ezzel tömjük népünket, csömört kap. Már pedig a Koszorú e füzetei mind ily irányúak. (Mi más véleményen vagyunk. Sztrk.) Ám lássuk sorban, közelebbről 1 XXI. Nővérek. Irta Lantos Sebestyén. Aranka és Ágnes a két nővér. Nagy lábon élő úri szülők leányai. Amaz »veszedelmes szépség*, tetszelgő, hiú, nagyravágyó, üres SZÍVŰ. Ágnes pedig lelki szépség, egyszerű, házias, vallásos. Pista, a nagyjövőjű miniszteri hivatalnok, Ágneshez vonzódik. Aranka valami báróval legyeskedik, az igénytelen Pistára nem is hederít. De mikor Pista, a vasszorgalmú alantas hivatalnok fölemelkedik a magas polcra, Aranka elhódítja s összekelnek. Ágnes búsong, de a vallásban megvigasztalódik. És mikor a két könnyelmű s vallástalan fél — Aranka és Pista — anyagilag s erkölcsileg elbuknak: Ágnes lép föl mentőül, az elhalt Aranka gyermekének anyja lesz. Mint ebből is látható, a tárgy nem a népéletből való; a hang, a melyen az eseményeket elmondja, nem népies, magasabb igényeket pedig a gyarló szerkezetnél fogva nem elégíthet ki. A XXII-ik Aranka története, szintén Lantos Sebestyéntől. Ugyanazon körben mozog; zavaros, homályos, alig érthető, kuszált előadásban. Sebestyén diák átalában rosszul lantol. Nem tudja kivenni az ember, hogy Aranka