Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-10-18 / 42. szám

gesen eltérő irányba terelték az ifjúság testi nevelését. A labdázásnak és más hasonló játékoknak régi jő nemei, melyek tanügyi íróink szerint sokkkai hatásosabbak és üdvösebbek voltak az ifjúságra nézve a mai mütornázásnál, uapjainkban már teljesen ismeretlenek ifjúságunk életében. A rendtartásról szólva, az iskolai vizsgálatok tüzetesebb fejtegetése után röviden a középiskolák köztartásos intézményeiről is megemlékezik s a protestánsokéi közül a sárospataki, nagyenyedi és felső-lövői internátusokat említi föl. A debreceni kollégium konviktusáról. mely pedig tudomásunk szerint szintén elsőrangú intézmény, az egész cikk még csak egy szóval sem tesz említést. Szeretem hinni, hogy Fináczy ezt nem egész szándékosan felejtette ki. A mi a tanítás segédeszközeit illeti: e téren Fináczy nagyrészt a sárospataki kollégiumnak adja az elsőséget. így a természettani gyűjteményeket ismertetve, kijelenti, hogy »talán az egész országban leggazdagabb a sárospataki főgimázium fizikai gyűjteményei Valamivel alább kimondja, hogy az ország középiskolái közt legtöbb tornaszere van a sárospataki kollégium tornacsarnokának. Végül mindenek fölött kiemeli Fináczy a sárospataki kollégium aesthetikai gyűjteményét, a melyhez mint mondja »fogható nincsen az országban®. E nagy elismerést Sárospatak teljesen meg is érdemli. A középiskolai tanárok képzésének, képesítésének, javadalmazásának módozataival részletesebben foglalkozik Fináczy s azokon kívül, melyeket rövidesen már fentebb is érintettem, odajut végeredményében, hogy a legtöbb kívánni való még az autonom felekezeti középiskolákban van, különösen a tanári testületek szakszerű szervezését, szaki arányát tekintve: de egyúttal azt is kimutatja és erősíti az autonom felekezetek tanáraira nézve, hogy ezek általában csekélyebb javadalmazásuk mellett is, a miniszter rendelkezése és vezetése alatt álló iskolák tanárainál jóval terhesebb szolgálatot teljesítenek. Középiskoláink épületeit s azoknak berendezéseit ismertetvén, úgy részletesebb írásbeli magyarázatban, mint tervrajzokban bemutatja könyvünk a legújabb középiskolai épületet, a szamosújvári állami főgimnáziumét, mely 182 ezer frt költséggel épül Alpár Ignácz műépítész tervei szerint; bemutatja továbbá a Meixner által tervezett brassói áilami főreáliskolát sikerült fényképmásolatban. Mindkettő, de különösen az előbbi, a tervrajzok után és a Finácy leírásaiból ítélve, mintaképe a paedagogia és hygiena modern követelményeit kielégítő tanintézeteinknek. Készséggel elismeri írónk a középiskolai hatóságok és iskolafentartók részéről mind nagyobb mértékben felmutatott előhaladást. Könyvéhez írott végszavában a következő sorokkal zárja be fejtegetéseit Fináczy: »Bármily nehéznek lássék is az egységes iskola kérdésének megoldása, a történtek után, melyek tanügyünk évkönyveiből ki nem törölhetők, lemondanunk többé nem lehet arról a reményről, hogy idővel ismét ugyanazon egységes művelődési tartalom körébe egyesíthessük azokat, kik az intelligenczia eszközeivel határozzák el döntőleg a nemzet sorsát. Hiszem, hogy a művelődési kör, a mint azt a középiskola van hivatva betölteni, meg fog felelni fejlődés azon irányának, melyre oktatásügyünk elmúlt századainak történeti méltatása ráutal«. . . . íme, hosszasabban ismertettem e könyvet az én tisztelt bíráló társaimnál, a kik a különböző szaklapok olvasóinak e számottevő müvet bemutatták. Egy ily jelentékenyebb dolgozatot, a mint mondani szokták, csak úgy futtában ismertetni, kikapva abból egy-két jó tulajdonságát, nagyon egyoldalú dolognak tartom. Tudtommal olyan monografia, mely hazánk középiskoláinak régi és jelen életét minden sallang nélküli, rendszeres áttekintésben és csoportosításokban tárta volna elénk: nem jelent meg dr. Fináczy Ernőnek előttünk fekvő tanulmánya előtt, s így ez utóbbit, mint elsőt e nemben, egész jó lélekkel üdvözölhetjük. Hozzászámítva azt is, hogy nyelvezete teljesen ment minden keresett, magyartalan szólásmódoktól, s méltányolva írónknak körültekintő figyelmét az egyes részek kidolgozásában: művét, mint arra tökéletesen hivatott kéz fáradozásainak eredményét, szegényes tanügyi irodalmunkban nagyszolgálatot tevő munkának ismerem el. Szívesen kérem e helyen, kiváló tanügyi írónkat: minél hamarább örvendeztessen meg mindnyájunkat a Batio Educationist illetőleg kilátásba helyezett tanulmányával, s kérem, szorítson majd egy kis helyet e művében azoknak is, a miket most, középiskoláink múltjára vonatkozólag, nagyrészt a rendelkezésére álló tér szúk volta miatt, el kellett hallgatnia. Ifj. Zsoldos Benő. belmisszió. Evangelizáeió-e vagy belmisszió? (Folytatás és vége.) Philipps lelkész is azt hiszi a Berlin városi misszió részéről, hogy Lindner lelkész tételeivel való teljes egyetértésének adhat kifejezést. Egyes evangélistáktól, minők például Schrenck, van Schlümbach, dr. Ziemann, eltekinve, a kik ad hoc szintén sohasem képeztettek, az a körökből, melyekből a városi misszionáriusok kerülnek, talán senki sem volna képes az evangelizáció feladatának, vagyis annak megfelelni, hogy nyilvános evangelizációi gyűléseken nagy tömegekre hasson. Legjobb esetben épen úgy működnének nagyobb városokban, mint a hogy a városi misszionáriusok dolgoznak. Evangélistákat azon értelemben, a hogyan azt szándékolják, emberek kiképezni nem tudhatnak, hanem csak Isten küldi ki azokat. Ahhoz hát különös charisinák szükségesek, a melyeket semmiféle intézet nem kölcsönözhet. De a kit Isten evangélistának hívott el, az mindig meg fogja a maga útjait találni. A Berlin városi misszionáriusoknak tényleg semmi hajlamuk nincsen az evangélizációhoz; ők arra nem érzik magokat sem képesítetteknek, sem hivatottaknak. A mennyiben ahhoz van képesítettségük, ők is részt óhajtanak ugyan venni az igehirdetésben, de teszik ezt egyéb belmissziói munkáikkal való szoros kapcsolatban, és csak azon célból, hogy azokat, kik őket fölkeresik és megtalálják, mélyebben bevezessék a szentiratokba. A városi misszionáriusoknak körülbelől fele tart bibliai órákat, a többinek nincsen arra szüksége. Teljesen a betöltendő hely minőségétől, körülményeitől függ, hogy olyan városi misszionáriust kérjenek a testvérháztól, ki rendelkezik a bibliai órák tartásának képességével, vagy olyat, ki ebben addig nem mutatott különös jártasságot. De hát ezt előre bizton föltételezni senkinél nem lehet, és tényleg Berlinben igen kitűnő városi misszionáriusok vannak azok között is, kik sohasem tartanak bibliai órákat. Rettenetes balfogásnak tartja azért, ha némely körökben a városi misszionáriusokat evangelizációi munkára akarják kényszeríteni, vagy ha őket evangélisták által akarják helyettesíteni. Vagy épen azt végezik az evangélisták, a mit a városi misszionáriusok végeznek, vagy azt teszik, a mit az evangélistáktól követelnek, de épen ezen esetben nem lehet aztán