Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-09-20 / 38. szám

Ezért ezt az istentisztelet körén kívül helyezték, úgy, hogy vagy annak végeztével, de még az »áldás« előtt egybegyűjtötték, vagy pedig a pörsölyt a templomajtók elé állították, hogy a templomlátogatók távozáskor adományaikat betehessék. Azonban szónok ezt az istentisztelet részének akarja tekinteni, mert az adományokat nem a szegényeknek, hanem az élő Istennek adják, a közvetlen célon túl arra is kell tekintenünk, a kit az áldozat illet. Ehhez Bubbard tanár Lebanonból (Tenesse) teljesen csatlakozott és különösen arra figyelmeztetett, hogy sok pénzgyűjtésnél a templomban missziócélokról van szó, ez még mindenesetre Isten országát terjeszteni igyekszik. Térítés munkája pénz nélkül lehetetlen, és az egyház minden tagjában azon tudatnak kellene élnie, hogy ha a misszió céljára adakozik, azzal istentiszteleti tényt végez. Érezze azt minden keresztyén, hogy a Jézus Krisztus nagy seregéhez tartozik és azért köteles pénzével is helyt állani; mindenki személyesen kötelezve van segíteni abban a munkában, mely az evangéliumot a világ minden részében terjeszti. Az előadásokat követő vitában dr. Mac Bwen Glasgowból a következendő megszívlelendő szavakat mondta: Tán mindenki előtt ismeretes, hogy az isteni tisztelet jobb berendezése végett Skócziában az utolsó negyven évben, figyelemre méltó haladás történt, de az előnyök legnagyobbika, mivel a skót egyházak bírnak az, hogy nincsenek szertartásokhoz kötve. Itt minden idő hely és alkalom szerint berendezhető, s hogy a lelkészek hatalmukkal vissza ne éljenek, arról a községek egyházi előjárói (the kirksessions) őrködnek, csakhogy ritkán volt alkalmunk, valaki ellen eljárni. Csak egy alkalommal, negyven évvel ezelőtt volt az egyházban szomorú civakodás az orgonák miatt, különben minden békében és rendben folyt le. Őrizkedni kell az egész egyházat oly szokásokra kötelezni, melyek a községek egyikében uralkodnak, és annak az egynek talán megfelelők, a mint pl. az egész pápista egyházra római szertartásokat, még a latin nyelv tekintetében is, erőszakoltak. Azután Bennie James lelkész Glasgowból a karének javára szólalt fel a közének mellett, mint ami nem áll ellentétben református vallás alapelveivel. Szóló negyven év óta pártolja a közéneket, de nem tudja belátni, hogy bizonyos alkalmakkor jól begyakorolt karének miért ne szolgáljon a község épülésére. Ha az imák a lelkész által mondatnak, miért nem hangozhatnak a dicsénekek a kar ajkairól ? Persze, a közéneknek kell a rendes éneknek maradni, de tért kell nyitni arra is, hogy olykor karének illesztethessék belé. Barbour dr*. a zenének az istentiszteletre való bocsátása mellett szólt, arra hivatkozva, a mit Pál az Eph.-nek írt (V. 18, hasi.: Col. III. 16), míg Cochrane dr. Canadából pontos szabályokat kiván az istentisztelet számára és példákkal igyekszik kimutatni, hogy a teljes szabadság és korlátlanság hová vezet. Wilson tanár Pittsburgból továbbá azon veszélyre figyelmeztetett, mely a zene és művészet becsülése által az istentiszteletben támadhat. »Menjetek Rómába*, így kiált fel, »s ott fogjátok találni a zenét meg egyéb művészeteket teljes fényükben és pompájukban, de a reformációnak el kellett jönnie, hogy necsak a tant, hanem az istentiszteletet is megtisztítsa.* Sajnos, az előadások hossza miatt nem volt már idő a vita folytatására és Marshall Lang dr.-nak idevonatkozó javaslatát sem lehetett elfogadni, mert a hátralevő napokon is minden óra el volt foglalva. A majdnem túlzsúfolt esti gyűlésen Ovcrtoun lord azon érdemekről beszélt, melyek a presbyterianus egyház élő istenfélelem ápolása által szerzett, azután Campbell James parlamenti tag a református egyház hatásáról a jótékonyság és tevékeny emberszeretet terén, és az igen tiszteletreméltó Vanderburg biró St. Paulsból (Minneapolis) a presbyterianismus befolyásáról az egyéni jellem kiképzésére tartott előadást, mire még Scovel Sylvester F. elnök Woosterből (Ohio) kitűnő beszédet tartott az ifjúság keresztyén neveléséről beszél, de mindezekre részletesen kiterjeszkedni nincsen helyünk. Dr. Br. után.

Fleischer Gyula, (Folyt, köv.j joghallgató. BELMISSZIÓ. Jelentés az »Okor-szigetvidéki egyházi értekezlet« által hirdetett pályázat eredményéről. A nevezett értekezlet által e becses lapok 1895. évi 51. számban meghirdetett pályázatra f évi jún. 1-ére csak egy pályamű érkezett, mely — a bíráló bizottsági elnökségtől esperes úr "súlyos szembaja folytán visszavonulni kényteleníttetvén, valamint egy másik bir. bizottsági tag is lemondván — Bosznai Sándor alelnök úrhoz tétetett át az elnök által, oly utasítással, hogy a megmaradt bizottsági tagok bírálják meg a művet, mely további bírálat végett az értekezlet őszi ülésén választandó, két bírálónak folytatólagosan fog kiadatni s az ügy eldöntése ezzel is gyorsítva leend. Az értekezlet rendes őszi ülését f. évi aug. 20-án tartotta meg, a midőn alelnök jelentette, miszerint a három bíráló véleménye oly kevés eltérést mutatott az ügy érdemére nézve, miszerint a végeredményt még az újonnan választandó két tag esetleg ellenkező nézete sem alterálhatná. Ennek alapján az értekezlet a bírálatok felolvasását határozta el. Mind a három bírálat nemcsak ügyszeretetet, és szakértelmet mutat, de magáért a tárgyért s eszméért lelkesedő meleg buzgóságtól sugárzik. A két első inkább paedogogiai, a harmadik inkább theologiai, közelebb ref. felekezeti szempontból foglalkozik a munkácskával. Mind a három bírálat megegyezik abban, hogy az: »Üdvösség útja * című munka szerzője tárgyával lelkesedéssel foglalkozott s számtalan jelességet tüntet föl s így a szegényesnek mondható pályázat meddőnek épen nem tekinthető, sőt oly művet adott az ismeretlen szerző, melynek űgyis szegényes valláserkölcsi irodalmunkban helyet lehet és kellene találni a műveltebb prot. családok körében. Emelkedett gondolkozás, válogatott kifejezések, vonzó alak mind a mellett beszélnek, hogy a maga helyén ez a munka figyelmet és érdeklődésre méltán tarthatna számot; de abban is megegyeznek, hogy a pályázatban kitűzött célt, mely nem más, minthogy »oly kézi könyvecskét adjunk azon híveink s azok gyermekeinek kezébe, kik közvetlen vallásos oktatásban, más felekezetűek-körében élvén s iskoláiba járván, nem részesülhetnek, hogy belőle akár a más felekezetű tanító, akár s főként szüleik segélyével a ref. keresztyén hitnézetek legfőbb, sarkalatosabb elveit, 76