Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-09-20 / 38. szám

Az elaggott és elbetegedetl főpapot végre is kifárasztotta a kecskemétiek konok tétlensége, mely ellen hiába emelt szót; elkeserítette a meddő harc, melybe a theologia miatt az iskolai bizottmánynyal s az egész esperesi, gondnoki karral jutott; elfásította az áldatlan helyzet. melyben a kecskeméti egyháztanács tétlensége miatt a régi kecskeméti theol. kollégium évről-évre csak sorvad, s melyből a gyülekezetek nem nyilatkozhatása miatt a tervbe vett pesti új intézet nem tudott zöld ágra vergődni. Bizalmasai előtt több ízben, sőt egy magánlevelében Töröknek is kijelentette: »Én nem bánom, akár hol legyen a főiskola, csakhogy legyen*.* Engedett tehát a közóhajnak és a viszonyok kényszerítő hatalmának s 1854. kezdetén Török Pállal folytatott hosszas alkudozás után jóváhagyta a gyülekezeteknek szavazásra való fölszólítását. Magához kérve Törököt, sajnálatát fejezte ki a fölött, hogy a kecskemétiek zaklatásának engedve, önmagával és intézkedéseivel több ízben ellentétbe jött, saját elveivel, az iskolai s kormányzati bizottmánynyal pedig meghasonlásba jutott. Beleegyezését adta ahhoz, hogy az iskolai bizottmány 1852. júl. 2-iki szózata az ő hozzájárulásával készített szavazólap, illetve nyilatkozat kíséretében az összes gyülekezetekkel közöltessék. Csak azt kötötte ki, hogy a nyilatkozatra való felszólítást ne ő, ki ezt kezdettől fogva ellenezte, hanem az ő megbízásából Báthory Gábor legidősb esperes és egyházkerületi főjegyző, mint a ki egyéb püspöki teendőket is végzett, bocsássa ki az egyházkerület gyülekezeteihez. Török Pált pedig azzal bízta meg, hogy Báthoryt és a többi esperest, valamint a kerület világi urait is a létrejött kibékülésről értesítse. Török Kecskemétről visszajöttében Báthory Gáborral N.-Kőrösön a dolgot körülményesen megbeszélte, mire Báthory, a püspöktől nyert megbízatásához képest, mint egyházkerületi főjegyző, hivatalosan félszólította az espereseket, hogy a Szózat és a Szavazati lap illettve Nyilatkozat megküldésével tudják meg a gyülekezetek elöljáróinak akaratját arra nézve: kivánják-e, hogy Pesten állíttassék fel a theologiai tanintézet? A nyilatkozatban a gyülekezetek először általában annak kijelentésére szólíttatnak föl, hogy az általuk 1851-ben megajánlott iskolai segélypénzek hova fordításáról magok kivánnak-e rendelkezni, azután meg az 1-ső pontban közelebbről azt jelentik ki: »Akarjuk, hogy ifjaink egyházunk szükségeinek s a kor kivánatainak megfelelőleg képeztessenek a lelkészi hivatalra; e végett határozottan akarjuk, hogy theologiai kollégium állíttassék fel Pesten, mint legalkalmasabb helyen.«** Feltűnhet az olvasónak, hogy míg az 1852-iki Szózat-ban a kecskeméti theologiának Pestre való áthelyezéséről van szó, addig itt egyszerűen csak annyi mondatik: »Akarjuk, hogy theol. kollégium állíttasék fel Pesten, mint legalkalmasabb helyen«. Ez a hallgatólagos for* Lásd Polgár Mihálynak 1853. dec. 5-dikén Török Pálhoz intézett levelét. Közölve Török Pál : »Korrajzok* 39. lap. ** Lásd Török Pál: »Korrajzok«-jának okmánytárában az 59. lapon >Nyilatkozat az iskolaügyben 185<&.« cím alatt. mai megváltoztatása a kérdésnek, szintén a Polgár és Török közötti kibékülés (1854. Kecskemét, február 21—23.) eredménye, mit a szavazati Nyilatkozat eme 3-ik pontja is bizonyít: »Kijelentjük, hogy a régebbi egyházkerületi gyűléseknek a kecskeméti kollégiumot érdeklő határozatait ezúttal érintetlenül hagyjuk, a kollégium fentartására az egyházkerület pénztárából rendelt összeget nem szándékozunk tőle elfogni, sőt azt tőlünk telhetőleg nevelni, gyarapítani kívánjuk«. Belátta mind Török, mind a pesti kollégium többi barátja, hogy az áthelyezés erőltetéséből oly vihar támadhatna, mely az egész ügyet elseperhetné. Ettől fogva sem a hivatalos, sem a magán levelezésekben és intézkedésekben szó sincs többé az áthelyezésről, melyből > perpatvar« keletkeznék, hanem mindig új intézet állításáról szólnak a vezetők és irataik. A gyülekezetek nyilatkozása elég gyorsan ment. Török az espereseket sürgősen értesítette, magánlevélben is tájékoztatta a történtek felől. Ebből az informáló levélből, mely teljes bepillantást enged a helyzetbe, helyén valónak látom néhány jellemző részlet közlését.* »Kecskeméten, írja Török a Polgárnál való látogatásról, mindent bomlottan, kétely s csüggedésben találtam és nagy aggodalomban a történtek s jövendők felett. Érzettem, hogy kiegyenlítésre, békére s közbenjáróra van szükség. Ennek szerepét elvállaltam én, oly föltétel alatt, hogy a közelebb mult gyűlés aktái félretétessenek, májusban közelebb gyűlés ne tartassék, hanem bizottmányok működjenek, az iskolaügy rendezésének útjába ne álljon Kecskemét s a felügyelő (superintendens), más részről én ígérvén tiszttársaim megkérlelését. Mindent elfogadtak, mindenre ráállottak. Az iskolaügy volt az aggodalom legfőbb tárgya. Szerencsére már belátta fejügyelő úr, hogy Kecskeméten sem a helyi, sem az egyházkerületi viszonyok miatt nem alakulhat meg, nem szilárdulhat meg, nem virágozhatik fel a theologiai kollégium ; ezért nem fogja ellenezni annak Pesten megalkotását, csak az esperesek a májusi iskolai bizottmányban kimutassák az egyházak akaratát; csak azt óhajtja e tekintetben, hogy ezt mi eszközöljük s ne ő initiálja, hogy ezt vigyük véghez az ő kompromissziója, zaj és nagy korteskedés nélkül. E tekintetben egység s összhangzás eszközlése végett ide rekesztem a példányívet, milyennek aláíratását visitator urak traktusaikban eszközöljék; ez t. i. közmegállapodás eredménye. E szerint nincs szó a kecskeméti kollégium átültetéséről, miből perpatvar támadhatna, hanem a saját pénzünkkel való szabados gazdálkodásról. E szerint legelső teendő egy theol. kollégiumnak Pesten megalkotása, melynek ügyét felkarolás végett ajánlani bátorkodom, azért, hogy mind tudományos, mind társalgási képesség tekintetében itt képeztethetnek ifjaink legcélirányosabban. A magyar theo* Az itt ismertetett bizalmas levelet Nagy Sámuel szabadszállási lelkészhez s solti espereshez írta Török, ki ellen azt a kecskemétiek a később kifejlett nagy polémiában, mint legklasszikusabb bizonyítékot használtak fel. Lásd a levelet egész terjedelmében Fördős megjegyzéseivel együtt a »Korrajzok« okmányai között a 18—24-ik lapokon.