Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1896-09-20 / 38. szám
logiai irodalom, mely parlagon hever, nem nyújthat szellemi táplálékot; e tekintetben a müveit küldföld nyelvének ismeretére van szükség, minek elsajátítására itt van a legjobb alkalom. És társalgási képesség nélkül nincs kellő hatása a lelkésznek, s ezen force-al mit tehetni, mutatja a jezsuiták példája. Több okot félhozni barátom uram irányában felesleges és sértő volna, s csak a kicsinyhitűek megnyugtatására kell tudatnom, hogy a superintendentia minden terheltetése nélkül kész épület fogadja a theol. kollégiumot, t. i. a pesti paplak, melyben alkalmas termek fognak nyittatni, és a szegényebb sorsú ifjak oly segélyben fognak részesülni, minélfogva élelmezésük nem kerül szüléik részéről többe, mint Kecskeméten. De legnagyobb argumentum e mellett Kecskemét irányában az, mi felügyelő urat is meggyőzte, hogy t. i. Kecskeméten az enyészettől meg nem menthető a theologicum, Pesten pedig legalább remélhető a megalakulása és felvirágzása. Felügyelő úrnak nem maradt más alternatívája, mint vagy az ő idejében megsemmisülni látni a theologicumot. vagy az ő idejében kelni látni, mi nevét örökítse, Pesten egy nagyreményű theologiai intézetet. Kecskeméttel többé nem lehet sikeresen agitálni, legalább nem a superintendentián kívül, e szó elvesztette élét s hatását; Pesttel ellenben lehet hatni kívül is superintendentiákon, még külföldön is*. »Én a pesti theologiai intézet ügyét a magyarhoni protestantismusra nézve életkérdésnek tartom; e nélkül a mi ifjaink s papjaink nem fognak mérkőzhetni a fővárosokban nagy gonddal nevelt s képzelt róm. kath. lelkészekkel, s így mi háttérbe szorulandunk, kiken győzedelmeskedni könnyű lesz a római katholikus egyháznak« stb. A gyülekezetek legnagyobb része április hóban leszavazott, ügy hogy a Polgár M. intézkedéséből 1854. május 3-án Pesten ülésezett »Kormányzati Bizottmány*, elnöke, gróf Teleki Sámuel útján arról értesíthette a püspököt, hogy hat egyházmegye gyülekezetei írásba foglalva véleményeiket már kinyilvánították, a késlekedő f.-baranyai és vértesaljai két egyházmegye esperese pedig utasíttatott, hogy minden késedelmet félretéve szólítsák fel nyilatkozatra a gyülekezeteket. Pár nap múlva, 1854. május 9-én Polgár Mihály püspök Kecskeméten elhúnyt, s a temetésén megjelent esperesek és gondnokok (köztük gróf "Teleki Sámuel főgondnok is) a temetést követő napon tartott értekezletből a 43-ik statutum alapján és a gyakorlathoz képest, miután törvényes gyűlés nem volt tartható, az esperesek és gondnokok írásbeli felkérésével Báthory Gábor legidősebb esperest h. püspökké tették, mit Báthory elfogadván, tíz nap múlva Polgár halálát, nem sokkal azután az ő helyettesítését a császári kormánynak bejelentette, mely e törvényes intézkedés ellen nem is tett semmi kifogást. Ssőts Farkas. (Vége következik.) A szórványok vallástani kézikönyvéről. Bírálat az okor-szigetvidéki értekezlethez beküldött »Üdvösség útja* című pályamunka felett. T. Értekezlet! Sajnálattal konstatálom azon köztudomású tényt, hogy a vallásos kézikönyvre meghirdetett pályázat eredménye nem felelt meg a várakozásnak, melyet a t. Értekezlet ahhoz fűzött, a mennyiben csak egyetlen pályamunka érkezett be a bíráló bizottság elnökéhez. Nem mondanók azonban az eredményt még ennek dacára sem meddőnek, ha a beküldött pályaműben absolut becsű művet nyertünk volna; de, sajnos, ezt a bírálat alatti munkáról egyátalán nem állíthatni ... De ne előzzük meg magunkat! Szerző e művében, egyházunk testétől elszakadt, idegenben élő hitsorsosaink számára egy olyan ösvényt vél kijelölni, melyen azok az idvesség forrásához eljuthatnak. Egyháza iránti buzgó szeretettől áthatva — és ez a meleg szeretet kisugárzik művének minden lapjáról — szives részvéttel jő segélyére azoknak, kik a Krisztusban megjelent üdvösségről keveset, vagy jóformán semmit sem tudnak. Célja az, hogy olvasói e műből erőt, vigasztalást, tiszta ismereten alapuló hitet merítve, azoknak lelkeit foglyul vigye a Krisztushoz. És e célból nem a kérdés és feleletekben való kátészerű tanítási modort választja, hanem a szabad, folyó előadási módot; mert nem azt akarja, hogy feleletekben röviden összevont száraz hitigazságokat tanuljanak s ez által csak értelmüket fejleszsze, hanem hogy vallásos hitet csepegtessen sziveikbe, s e hitből az élet bajai és küzdelmei közt vigasztalást és Istenben való megnyugvást, a síron túli életre pedig idvesség reménységét merítsenek. Miután szerző bevezetésében a megszáradt csontok és tetemekről vett prófétai fenséges képét a prot. egyház azon tagjaira alkalmazza, kik annak gondozó figyelmétől messze estek, s az egyházat ennek feje által megszólaltatja, hogy prófétáljon a tetemek felől, hátha egybegyűjtethetnének, hátha megélednének; a lábára állott nagy sereghez szól az I. részben az Istenről, mint atyáról, mint teremtőről, gondviselőről és lelkünk magtartójáról, majd a szabadítőról, s leírja születését, halálra kerestetését, életét, tanításait, szenvedésit s halálát, feltámadását, mennybemenetelét és a Szentlélek eljövetelét, a II. részben szól az egyházról, hogy milyen volt az hajdan s milyen most, a III. részben pedig a halálutáni dolgokról. Végül a megelevenedett tetemekre szárnyakat fűz, melyek segélyével Istenhez repülhetnek, vagyis: őket imádkozni tanítja. Szerző, müvének elején, az Istenről tanít: de — a mi aztán nagy hiba benne — nem a Krisztus után, nem az ő tanításai, hanem az ó-szövetségi próféták és énekes könyvükből vett idézetek nyomán ismerteti, sokkal terjedelmesebben (94 rét lapon át), mintsem a czélzott vallásos kézi könyvecske kerete megengedné. Ezután már, művének nagyobb részében, a kilencedik laptól a 41-kig, a keresztyén vallás legfőbb, legsarkolatosabb igazságainak előadása helyett, az evang. leírások nyomán Jézus életét és tudományát tárgyalja, és pedig oly alakban, hogy művének e része nem egyéb, mint Jézus életének és tanításainak történeti leírása. Nézetem szerint azonban ez nem baj, sőt munkájának egyik kiváló előnye. Mert a kersztyén vallásnak Jézus élete és tudománya levén alapja, azt nem annyira a keresztyén hit elvont dogmatikus tételeiből, mint inkább Jézus életéből és tudományából ismerhetjük meg igazán, s keresztyénnek lenni is nem egyéb, mint Krisztus életét és tudományát követni. De az már baj. hogy — ámbár az evangeliumi előadásokat követi — néhol nem evangeliumi,